Életem legszörnyûbb napja

Az ember azt gondolná, ha valami szörnyûséget hall kisgyerekekkel kapcsolatban:
" Ááá, velem ez soha nem történhet meg!"
Elszörnyülködik, de tovább siklik a téma felett, nem tartja fontosnak vele foglalkozni.
Aztán amikor mégis történik valami, valami felfoghatatlan, döbbenten érzi át a vele egy cipôben járó anyukák lelki összerezzenését már csak attól is, ha a gyerek egy kicsit megbotlik. A mi esetünkben is azt gondoltam, csak velünk fordult elô, aztán kiderült: számtalan szülô élte meg az a tragikus 2 percet, amikor azt hitte: az élete értelme, a gyönyörû kisbabája meghalt!

Azon a bizonyos péntek reggelen minden úgy kezdôdött, ahogy nap mint nap szokott!
Apával 6-kor keltünk, felöltöztünk, megittuk a kávét és beszélgettünk. Reggelit készítettem neki, majd miután 3/4 7-kor elment, sorra ébredtek fel a gyerekek. Bálint kelt elôször, adtam neki egy cumisüveg tejcsit és vissza fektettem az ágyába, addig kicsit összepakoltam a lakást! Hamarosan Bazsi is fel ébredt, bekapcsolta a Tv-t és várta a reggeli idôjárás-jelentést! Nála ez a reggel fénypontja: tudni a napi meteorológiát! Bálint megitta tejet és szépen jött át a mi ágyunkra. Felmászott és bebújt Bazsi mellé. Aztán Bazsi kiment a fürdôszobába, Bálint pedig indult volna utána. Vissza fogtam, mert éjjel nyitva volt az ablak, hûvös volt, meg ne fázzon.
A szobánkban az ablak alatt van egy régi katona láda fából, ott szoktak a gyerekek kikukucskálni az utcára. A függöny a padlóig ér, így ha valamelyik fel akar mászni, elôször el kell a függönyt "terelni", majd azután mászni. Bálint elindult az ablak felé és úgy voltam vele, ha egyszer lemászott az ágyról, gyorsan megágyazok. Szeret bele mászni az ágynemû tartóba, de nem engedem egyiknek sem, mert ha esetleg leszakadna, agyon csapja ôket! Tudom, hogy nem szakadhat le, de akkor is félek. Mindegy.
Bálint felmászott a ládára, addigra Bazsi is beért és ült a fotelban, nézte a tv-t. Bálintnak akkor sikerült felmásznia ládára. Épp befejeztem az ágyazást,mamikor Bálint a láda tetején megfeszült, majd mint egy darab fa, leesett a ládáról a szônyegre. Koppant, de egy hangja sem volt, csak feküdt. Azt hittem csak várja, hogy valaki oda menjen és felpattanva szalad tovább, DE NEM!!!!
Odarohantam és ahogy felemeltem, a szemei fel voltak akadva, a teste el ernyedve és még levegôt sem vett, teljesen elszürkült! Semmi reakciója nem volt!
Rettenetesen megijedtem, hiába fújtam az arcába (amire a legtöbb gyerek a levegôt kezdi kapkodni), nem vett levegôt! Gyorsan lefektettem az ágyra, fejét hátra szegtem és elkezdtem fújni a levegôt a szájába, miközben az orrát befogtam! Hiába ráztam, pofozgattam, beszéltem hozzá és locsolgattam vízzel, semmire sem reagált! Elindultam karomban Bálinttal kifele az udvarra és közben már szinte hisztérikusan kiabáltam vele, mert azt hittem: meghalt!!!!!! A teraszra érve a friss levegôtôl és hirtelen hômérsékletváltozástól észhez tért és éles sírással vett levegôt is! Én is sírtam és ô is. Aztán, amikor megnyugodott, úgy játszott tovább, mintha mi sem történt volna! Szinte remegtem a döbbenettôl, ijedelemtôl és félelemtôl. Bazsit elvittük az oviba és onnan mentünk be apához a munkahelyre, ahol síró görcsöt kaptam. Onnan azonnal mentünk a gyerekorvoshoz, ahol nem tudtam egy értelmes mondatom sem kinyögni, úgy zokogtam. A doki, miután megvizsgálta és semmit sem talált, beutalt bennünket a megyei gyermekkórházba Gyulára. Amíg úton voltunk, a férjem kb. 50-szer elismételtette velem: hogy történt az egész, hogy el tudjam mondani a kórházban.
Az út végtelennek tûnt, pedig apa nyomta a gázt rendesen. A kórházba érve egy nagyon rendes orvost kaptunk, aki fel vette Bálintot. Az osztályon elindult a vizsgálatok sora.
Volt minden: EEG, EKG, szívultrahang, szemfenék vizsgálat, koponya röntgen, fül-orr-gégészet, nagy labor, vizeletvizsgálat. Szegénynek egy 4 napos infúzió kúrán is át kellet esnie, de a gyógyulásért bármit hajlandó voltam vele elfogadtatni! Nem volt könnyû, de a saját érdekében muszáj volt!
Szerencsére minden eredmény negatív lett, gyógyultan térhettünk haza a kórházból.
Az orvosi szakvélemény alapján Bálintnak "vírus okozta agy ödémája" volt.
Nagyon csúnyán hangzik, de szerencsére már jól vagyunk. A doki úgy magyarázta: egy enyhe torokgyulladása volt, ami által a szervezetében lévô vírus megtámadta az agyhártyát. Az agyhártya begyulladt, ödémát okozott, ami enyhén megnyomta az agyat, ezért volt az ájulás és légzésleállás.
Hál'Istennek semmi maradandó baj nincs, csak pszichésen vetette vissza a kórházban töltött egy hét.
Borzasztó nap volt, borzasztó hét, remélem soha többet nem kell ilyet átélni se Bálintnak, se nekem.

(A cikket beküldte: dus)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Egy angyal a mennyben
Hiszem, hogy aki meghal, annak az élete nem záródik le, csak átkerül egy jobb világba, ahol béke van és nincs fájdalom. Ettôl... (tovább)

Nyári táborok
Háromféle csoportosítás létezik, s ezek mindegyikét érdemes figyelembe venni, amikor a létezô kismillió tábor közül... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!