Kategória: A bölcsôde - beszoktatás
A bölcsôde nem kötelezô, mégis sokan választják ezt az intézményt. Legtöbbször anyagi megfontolásból, de van, aki azért, mert látja gyermekén, hogy igényli a hasonló korúak társaságát.
Sok szülô már elôre bebiztosítja a helyet magának, ahol gyermekét majd elhelyezheti, ez a jobb megoldás, hiszen idôben kezdôdhet a beszoktatási folyamat. Vannak, akik hirtelen határozzák el magukat. Általában ez abból adódik, hogy a szülô nehezebben válik el gyermekétôl. A védtelen gyerekek felé sugárzott aggodalom érthetô, melyik szülô az, aki nem érez ilyet? Viszont, ha jó elôre tájékozódunk ezen intézmények mûködésérôl, az ott dolgozók szakértelmérôl, talán könnyebb az elválás is. Érdemes elôre tájékozódni, hogy lássuk, milyen szokások vannak egy bölcsôdében, illetve, hogy elmondhassuk a saját csemeténk milyen gyermek is valójában? Nagyrészt ez fog hozzájárulni ahhoz, hogy a beszoktatós gyermekhez hogyan közelítsen egy gondozónô. Ezek a kezdet elôtti ismerkedések elengedhetetlenek a szülô és gondozó közti harmonikus kapcsolathoz is. Fontos hogy a szülô tudja, egy bölcsôde nem a szükséges rossz, hanem egy kölcsönös megoldás arra, hogy ô függetlenebb lehessen, míg gyermeke jó kezekben van. Manapság a bölcsôdék sokkal nyitottabban mûködnek. Nincsenek elvárások a gyermekkel szemben, megtarthatóvá válik az egyéni fejlôdés, nem kötelezô jellegû, hogy szobatiszta legyen, mire bölcsibe megy és természetes az is, hogy sok gyermek még nem beszél. A jól képzett gondozónô tudja, hogy mindenki a saját ritmusában fejlôdik, és ebben segít. Mindenképpen elônyként könyvelhetjük el, hogy a közösség nem lesz számára idegen-ráadásul egy 2-2,5 éves gyermek igényli is hason korúak társaságát-hamarabb tanulja meg, hogy vannak szabályok, korábban áteshet a rettegett gyermekbetegségeken is. A beszoktatás ideje, gyermekünktôl függ. Mindenképpen áldozzunk erre idôt, hiszen ennek hiánya nagyobb kárt okozhat, mint ami elônyünk származna a bölcsôdébe járástól. Eleinte mi magunk is menjünk és maradjunk is ott gyermekünkkel, napról napra távolabb ülve tôle. Engedjük, hogy maga fedezze fel az új közeget és pár nap múlva kerüljünk ki a látótávolságából. Egy-két hét elteltével, már hosszabb idôre is magára hagyhatjuk, fokozatosan elérve az ebéd illetve alvásidôt. Fontos, hogy mi magunk elfogadjuk ezt a helyzetet, ne idegeskedjünk, ha sír a gyermek, a legrosszabb pedig az, ha egyenesen vele sírunk. Mindig legyünk vele megnyugtatóak, az otthoni beszélgetéseket és élményeket ne azzal töltsük ki, hogy készítjük a gyermeket a másnapra. Legtöbbször a szülôk beleesnek abba a hibába, hogy ajándékokkal halmozzák el a gyermeket, amikor értük mennek. Ez az egyik legrosszabb, amit tehetnek, hiszen így a gyermekben nem az marad meg, hogy ez egy napi feladat, hanem az, hogy ha végigcsinálja a napot, akkor megjutalmazzák. Ha nem sikerül a beszoktatás és nem életbevágóan fontos, hogy gyermekünk beszokjon, valamint máshogy is meg tudjuk oldani a felügyeletet, akkor pedig merjünk lépni ez irányba is! (A cikket beküldte: pi) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.anyalettem.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu