Kategória: A farkasokkal táncolókMinden évben eljô az idô, amikor az osztályfônök nevû Tanárcsapat tagoknak, a törzsi évkönyvbe le kell jegyezni a saját törzsük elôzô évi tapasztalatait. Én a 7.b. törzsfônöke ezennel eleget teszek eme kötelességemnek, íme:A poros levegô áll, szinte látni, ahogy rezeg a semmi. A puszták népe, a nagy síkság szélénél, táborhelyén állomásozik. Mint minden rendes korosztálybelinek, nekik is két táborhelyük van, a családi ranch és a gyülekezôhely, ahová idôt múlatni járnak. Történetünk a második helyszínen zajlik, ahol egyébiránt napjaik nagy többségét töltik. Hôseink az épület emeleti részének 21–es szeparéját uralják. Már a 21–es szám is...misztikus szerencseszám a hét többszöröse, igen, ide belépve érezni, hogy a misztikum lengi be a falakat. A falakat, melyeket az ég kékje, és az érett búza sárgája tölti be, s melyet annyira szeretnek ezek a legendás hôsök, ôk, akiket a népszáj egyszerûen 7.b.-nek nevez. /A hét b betûs gyerek után: Berki, Bekó, Borbás, Borbás, Borbás, Boros, Budai, más osztályban nincs ennyi B-s./ Nagy csatákat vívtak, legendák születtek itt. Már az elemekkel is óriási a küzdelem e sík vidéken, nyáron a 21-ben 45 fok, télen a fagyás, mind-mind megedzették ôket az évek során, de megszokták, hisz itt a lét a tét! „Ellenséges” törzsbôl származó csapatok, kiknek elnevezése a köznyelvben Tanárok, egyéni kamikáze akciókban támadnak a béke e kis szigetére, felváltva óránként. Öreg népi vezetôjük a sámán, aki félig tanár, félig 7.b.-s, próbálja minél jobbá tenni napjaikat, de az ôsi ellenségesség szinte kiirthatatlan. Azért ahogy a törzs idôsödik, bölcsebb is lesz, és a javaslatok talán nem zárt fülekre találnak. Hôseink évek óta próbálják tisztaságukat, gyermeki naivságukat, tudatlanságukat megôrizni nap mint nap a tanárok támadásaival szemben. De az idô nagy úr, az ellenség kemény harcedzett katonákból áll, ráadásul a Tanárok fegyverarzenálja, durva, kemény fegyverekbôl tevôdik össze. Ott vannak mindjárt a jegy nevû fegyverek, legdurvább a hegyes végû egyes, mely súlyos lelki sérülést okoz. Ha a tanárok az egyessel történô támadást nem ítélik megfelelônek, elôveszik a nagyobb kaliberû fegyvertárat: pl. rovó, intô. Ezek akár tartós károsodást is okozhatnak az ellenôrzô nevû védekezô fegyverben. Szép napokon békülési szándékuk jeléül, kiegyezési ajándékként kiosztják a jeles és a jó nevû jeleket, amik igen ritka ajándéknak számítanak. Az élet egyre keservesebb és nehezebb. Ahogy leküzdi a puszta népe a váltakozó évszakok kihívásait, rögtön jön egy újabb. Legújabban feltûnt egy új rém, ami a fejük fölé tornyosul, neve továbbtanulás. A hôsök persze próbálkoznak védekezni, húzni az idôt,hogy lakhelyük, e boldog, békés fészek amelyet két és fél éve birtokolnak, megmaradhasson. Érzik a zsigereikben, és tudják az eszükkel, hogy e boldog állapot, bármily vészterhes és fenyegetésekkel teli az ôsi ellenség miatt, mégis csak a legjobb hely a világon. Amikor eljô az idô, és a fônökök fônöke kiadja a tanárcsapatnak a végsô csatára a jelszót, mely úgy szól: Továbbtanulás, akkor vége a békés idôknek és a 7.b. nevû törzs szétszéled, és más puszták népével kénytelen keveredni. De addig még van idô, és a 7.b. népe tudja ezt… és támadásra kész... (A cikket beküldte: csalánlevél) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|