Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ






Kategória: Családi viszonyok

A legkisebb csoda!

Három egészséges gyermek után elhatároztam, teljes az életem és nem szeretnék több kis jövevényt! De az igazi boldogságomhoz kellett az én kis csodám! Látszólag boldog párkapcsolatnak indult, aztán jött a rideg igazság négy és fél év hazugság megint...

Minden olyan szépen indult. Szerelem első látásra,az első egy évünk nagyon szépen alakult. Elfogadta, sőt sajátjaként nevelgette két nagyobbik gyermekemet.
Ők szintén imádták és apukájukként tekintettek fel rá. 2005. áprilisában megtudtuk, hogy gyermekünk lesz. A terhességem nagyon szépen alakult, nem volt semmi probléma.
Kisfiammal 2005. november 22-re voltam kiírva. November 17-én este kisebb összezörrenés után, ajtócsapkodás, pohártörés és a többi után bejelentettem a páromnak, hogy kicsi fiunk megindult a nagyvilág felé és megszeretne születni.
Ekkor beindultunk a kórházba és három óra múlva már a kezemben tartottam a kisfiamat Tamás Noel Ádámot! Haza érkezésünk után kezdődtek el a problémák, később járt haza.
Hanyagolta a családját! Egy éves volt a kisfiunk, amikor kiderült az egyik félrelépése, amit még úgy mond lenyeltem. Csak az volt furcsa, hogy arra kért, tegyem meg ezt én is és akkor ő legalább tiszta lappal indulhat előttem újra. Én ekkor megmondtam neki, hogy én nem az a fajta nő vagyok, aki érzelmek nélkül meg tudná csalni a párját, úgyhogy hanyagoljuk a témát. Ennyivel le is zártam a dolgot és megpróbáltam felejteni.
Az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy menjünk el húsvét előtt egyet kikapcsolódni.
A kedvenc helyünkre mentünk, ám bizonyos okok miatt, neki haza kellett mennie és megkért, hogy kísérjem el. Mikor visszafelé mentem, Ő lépett ki az ajtón. Akkor megdobbant bennem valami, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Ekkor, Ő utánam szólt, hogy találkozni szeretne velem. Két napig azon töprengtem, hogy vajon jelentkezik-e vagy már azt sem tudja, ki vagyok.
A barátnőmnek természetesen kikértem a véleményét és erre ő megadta a srác telefonszámát. Ismét töprengés és aztán üzenet küldés. Elhívtam randira, persze, hogy lemondta, és megint randi és megint lemondta és mivel három a magyar igazság, megint elhívtam és eljött!
Elmeséltem neki minden pontját az életemnek. Nagyon örült, hogy ennyire őszinte voltam vele, onnan kezdve nem tudtunk elszakadni egymástól.
De hát nekem még ott volt a kisfiam apukája, akitől meg kell mondanom őszintén, nem volt egyszerű megszabadulnom, mindenáron a kisfiunkkal zsarolt.
Én pedig a gyermekeimért bármire képes lennék, még ha a saját boldogságomról van is szó. Visszamentem hozzá, és megpróbáltam elfelejteni a Szerelmem! De mondanom se kell, természetesen nem sikerült. Az első adandó alkalommal kerestem, hogy beszéljünk, mert nagyon szeretem. Ő sem bírta nélkülem. Aztán megfogant a mi kis csodánk. Ezek után jött a nehéz dolog, bejelenteni a fiam apjának, hogy már végképp nincs keresnivalója az életünkben, mivel babám lesz egy olyan embertől aki tiszta szívéből szeret és én is Őt!
Meg kell mondanom, nagyon könnyen fogadta, ami nekem nagyon furcsa volt.
De végre boldog voltam, és a gyermekeim is megszerették az új páromat. Innen kezdve éltük a mi kis életünket vidáman boldogan és vártuk, hogy végre megláthassuk a szerelmünk gyümölcsét.
Egy szombati nap mind a három gyermekem láthatáson volt és mi a párommal megbeszéltük, hogy besétálunk a városba megnézni az EB-t, hiszen a kedvenc csapata játszott.
Hazafelé menet éreztem, hogy kicsit furán fájdogál a hasam, de mivel nem fájásaim voltak ezért nem is szóltam a páromnak. Megérkeztünk haza és ő elaludt, de én nagyon éhes voltam, ezért ettem egy kis ecetes halat.
Lehet az nem kellett volna, de az utolsó falatnál elment a nyákdugóm és a párom pedig bealudt, de annyira, hogy nem tudtam felkelteni.
Ekkor felhívtam a barátnőmet, hogy induljon mert megyünk szülni, de az apuka nem hajlandó felkelni. Barátnőmmel elindultunk és közben ugrasztottam a közös ismerősöket, hogy legyenek szívesek hazamenni hozzánk és hozzák be az apukát a szülészetre. Nagy nehezen kicsi életet leheltek belé, és miután befordultak a kórház udvarára, akkor ébredt rá úgy istenigazából a párom, hogy rövid időn belül édesapa lesz!
A mi kis csodánk megvárta, hogy az apucija beérjen a kórházba, mert nem sokkal utána már a karjaimban tarthattam. Egy órás vajúdás után 2008. június 22-én reggel négy óra két perckor 3420 grammal és 51 centivel, megszületett a kis csodánk akinek nagyon sok mindent köszönünk: Horváth Krisztián Dominik.
Azóta is nagyon boldogok vagyunk mi ketten és négy gyönyörű gyermekünk!
(A cikket beküldte: tinagalamb)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Elmaradt ünnep
Névnapi ünnep 2 perc alatt A nagy rózsaszín fátyol le kell, hogy hulljon a szememről, vagy mégsem? »

Nem eszik a gyerekem!
Sokat gondolkoztam, megírjam-e ezt a cikket, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy leírom, hátha járt már valaki így, és tud tanácsot, segítséget adni. A kisfiam 2-án lesz 14 hónapos. Ő a 4. babám, de így még egyikkel sem jártam! A születésétől fogva volt gond az... »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyalettem.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyalettem.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2017, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.