|
|
Kategória: Anyai örömök Amit csak egy gyermek adhat...Rengeteg cikket, fórumot, naplóbejegyzést olvastam, olvasok babákról, kisgyerekekről, amik általában a gyereknevelés nehézségeivel annak megoldásaival foglalkozik. De kevés az olyan bejegyzés, hozzászólás, ahol az örömök, jóságok, a gyerekektől kapott őszinte megnyilvánulások kerülnek előtérbe.Elég csak meghallanom a kacajukat a fiaimnak, vagy belenézni a két kék szempárba, máris túlcsordul a szívem. Egyszerűen hihetetlen, hogy ők is milyen bizalommal és szeretettel vannak irántunk, szeretteik iránt. Gondolkodás nélkül a karomba vetik magukat az asztalról, hiszen tudják, hogy bármit megtennék hogy el tudjam kapni őket, melyik felnőtt tudná ezt utánuk csinálni? Ez egy olyan adottság, ami felnőttkorra teljesen eltűnik, nagyon-nagyon kevés ember tudja megőrizni. Minden apróságnak úgy tudnak örülni, mintha ritka kincset kapnának. Megpuszilgat a nagyfiam egy pohár vízért, vagy mondja, hogy imádlak anya, hogy finomat főztél. Az apróság is tapsikol meg sikongat, ha szórhatja a homokot a játszin. Még nem érdekli őket, hogy milyen cipőt kapnak, csak a ténynek örülnek, anya nagyon gyönyörű cipőt vettél, ügyes vagy! Az őszinte nevetésük, az, hogy jönnek és már a picur is ölelget és puszilgat a maga módján. Vagy ahogy a nagyobbik mondja, hogy: gyere, anya szeretgessél meg, mert szomorúan érzem magam. Ez a feltétlen szeretet és bizalom időszaka, a tiszta, nyílt gyermeki megnyilvánulásoké, amikor még az "ami a szívemen az számon" természetes. Mindig rácsodálkozom milyen nyíltan, tiszta szívvel és szándékkal tud más gyerekek felé közeledni, és milyen könnyen tudnak ebben a korszakban barátságok köttetni. Még homályosan emlékszem, mikor én voltam óvodás és a Balcsin voltunk, mindig találtam kis barátnőket, barátokat, mindig azt mondtuk örökké tartani fog, de csak addig tartott, amíg a nyár... És milyen hamar véget fog érni ez a korszak, úgyhogy szívom magamba, raktározom a szívembe (és a naplómba) hogy később, ha másfajta nehézségek adódnak elővehessem őket (bár szerintem én mindig örömet fogok bennük lelni, csak jó, hogy most azonnal vissza is kapom, később majd jön, hogy ne puszilj meg, ne fogd a kezem stb.), pl. a nagyfiam mai megnyilvánulását is, miután megszeretgetett engem, a tesót meg apát: Boldognak érzem magam anya! (A cikket beküldte: scorpiolady)
|