|
|
Kategória: Egyebek az anyaságról Anyák vagyunkEgy napfényes, babakocsis séta közben ültem le egy padra és gondolkodtam el rajta: anyák napja közeleg. Nekem az első olyan, amit már én is anyaként élek át. Ez sok mindent megváltoztatott bennem. Eddig is tudtam, hogy sokat tett értem az édesanyám, de most, hogy saját bőrömön élem meg ezt a szerepet, sokkal jobban elismerem és értékelem.Anya vagyok, annak minden boldogságával és fájdalmával. Idén májusban először ünneplem ezt. A gyermekem még kicsi, nem fog még nekem ujjal tapicskolt képet készíteni az alkalomra, kicsit még elméleti ez az ünnep. Az apukája biztosan meglep egy csokor virággal majd azért. :) Ahogy látom cseperedni ezt az apróságot, ahogy napról napra segítem a fejlődését, úgy értem meg, mi mindent tett értem az édesanyám. Lassan megértem a mérhetetlen aggódások súlyát a vállán, a mindennapokban újra és újra ismétlődő anyai feladatok monotonitását, a babakacaj okozta hatalmas boldogságot, az alvó kisgyermek felett állva érzett békességet. Annyi mindent élt át édesanyám, míg felnevelt engem, annyi mindenről eddig fogalmam sem volt! Idén ezért is más számomra az anyák napja. Persze eddig is mindig ünnepeltük, ajándékkal, virággal, csodálatos vasárnapi ebédekkel. De most más lesz. Most van bennünk valami közös, valami cinkos összekacsintás, hogy tudjuk, anyák vagyunk mindketten és ismerjük ezt a szerepet. Szeretlek édesanyám! Köszönöm, hogy megszültél, babusgattál, tanítottál, ápoltál, etettél, ruháztál, iskoláztattál sok éven keresztül. Hogy annyiszor aggódtál értem, gyógyítottál, vigasztaltál, óvtál és megvédtél, öleltél és szerettél. Boldog anyák napját! "Kiss Jenő: Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen!" (A cikket beküldte: babyapocakban)
|