|
|
Kategória: AnyatejKislányom féléves lett. Óriási sikerélmény számomra, hogy ez alatt a hat hónap alatt anyatejen kívül semmi mást nem kapott. Úgy gondoltam, összefoglalom, hogy az én esetemben mi volt a siker titka, és ha csak egyetlen anyukának tudok segíteni ezzel, akkor már érdemes volt megírnom ezt a cikket.Hallottam korábban az igény szerinti szoptatásról, de sosem gondoltam bele, hogy ez mit is jelent - egyszerűen csak csináltam, ösztönből, mert úgy éreztem, így a jó, és mert a nővérektől, védőnőktől és tanácsadóktól kezdve mindenki ezt javasolta. A babát minél többször mellre kell tenni - ez a legfontosabb. Ha sír, meg kell szoptatni. Nagyon fárasztó tud ez lenni, főleg ha az ember gyereke újszülöttnek sem az a jó alvó fajta, hanem rengeteg időt tölt ébren. Volt, hogy megharagudtam a nővérekre és a férjemre is, mert ő is csak azt hajtotta, mikor bejött meglátogatni, hogy szoptassam meg a kicsit, ha sír. De hát az előbb tettem le, egyfolytában, órák óta ezt csinálom, fáj, nem bírom... Akkor is! Így lesz majd tejem. (Az elején a bimbóvédő sokat segíthet, csak nem ajánlatos rendszeresen használni.) Én nem az a fajta vagyok, akiből még ki sem csusszant a gyerek, de már dől is a tej. A harmadik napon sem volt még több egy kis előtejnél, de a nővérek folyamatosan nézték, biztattak, azt mondták, jó lesz ez. Vártam a tejbelövellést, mellfeszülést, fájdalmat - semmi. Utolsó este attól tartottam, nem engednek haza, mert nem állt meg a súlycsökkenés, ezért gondoltam, kérek a lányomnak egy kis pótlást. A nővérke felháborodottan közölte, hogy ez egy bababarát kórház, itt tápszert csak akkor adnak, ha az anyuka kijelenti, hogy ő nem akar szoptatni. Utólag belátom, nagyon hasznos ez az elv, ugyanis nem egy esetről hallottam, mikor jól betápszerezték az újszülötteket (sokszor az anyukákat meg sem kérdezték erről), és a jóllakott babák persze már nem akartak szopizni. Pedig ez az inger nem helyettesíthető a legjobb mellszívóval sem. Hazamehettünk 72 óra elteltével, mert elkezdett picit gyarapodni a leánykám, de én kétségek között voltam, hogy hogyan is lesz most, mert úgy éreztem, nincs túl sok tejem. De szoptattam rendületlenül. Jött a védőnő, megnézte, azt mondta, több sugárból jön a tej, jó lesz ez. A tejbelövellés elmaradt, viszont fokozatosan egyre több tejem lett, és úgy a 4-5. nap körül már én is láttam, hogy van belőle bőven, amennyi kell. Az első hetek a szoptatásról szóltak. Az én lányom nem 3 óránként kért enni. Délelőttönként órákon át evett. Szopizott, elaludt, öt perc szünet, aztán felébredt és bömbölt, míg mellre nem tettem. Délben még pizsamában voltam, nem volt időm reggelizni sem, mert csak pár perces szünetek voltak az evések között, és van még egy gyerekem, akivel foglalkoznom kellett közben. Volt egy-két hosszabb alvás, de ha ébren volt, sosem bírt ki 3 órát az evések között. Anyukám azt mondta, ez így nem mehet tovább, legalább 2 órát próbáljak meg kihúzni, nem lehet délelőtt órákon át etetgetni. Szerencsére nem hallgattam rá, nem is tudtam volna, mert ha nem kapott enni, az én lányom torka szakadtából üvöltött. Olvastam később, hogy vannak ilyen babák is, mint ő, akik rövid szüneteket tartva órákon át szopiznak az elején, és nem 3 óránként kérnek enni, de mindkettő ugyanolyan "normális". Később aztán nem volt szüksége ezekre a maratoni evészetekre, de még most, fél évesen sem mindig tartjuk a 3-4 órát, sokszor megéhezik egy vagy két óra múlva, és ilyenkor mindig kap is enni - anyatejet. Nem vizet, nem teát, hanem anyatejet. Anyatejes babáknak nincs szükségük semmiféle plusz folyadékra, sőt mint olvastam, egyenesen rossz mással itatni őket. Az anyatej ugyanis védőréteget képez a gyomor falán, ami meggátolja, hogy a kórokozók a szervezetbe jussanak. A különféle folyadékok ezt a réteget lemossák. A hozzátáplálást is csak most kezdtük el. Szakértők szerint a 6 hónapnál fiatalabb babák szervezete még nem érett arra, hogy a szilárd táplálékot megemésszék, ezért féléves korig kizárólag anyatej vagy tápszer adását javasolják. Nem vagyok orvos, nem tudom, ez mennyire helytálló, de arra gondoltam, azzal semmit sem veszítünk, ha hat hónapon keresztül kizárólag anyatejet kap. Nem késünk le semmiről sem, és nem áll fenn a veszélye annak, hogy elkezd csökkenni a tejmennyiség. Végezetül a pozitív hozzáállásról... Sokan mondják, hogy az anyák 99%-a tud szoptatni, és minden fejben dől el. Ez egyszerűen nem igaz. Nagyon haragszom az ilyen megállapításokra, tudom, mennyire bántóak és frusztrálóak. A kisfiamat én sem tudtam szoptatni, bár mindent megettem, de a második napon elvitték tőlem kezelésre, és több mint egy hétig nem volt velem. Hiába fejegettem, nem indult be a tej. Ezért most a kislányomnál én nem igazán bíztam a szoptatás sikerében, főleg mikor ugyanúgy csak egy kis előtejecském volt az első napokban. Viszont úgy voltam vele, megnő tápszeren is, ugyanolyan boldog, egészséges kisgyerek lehet belőle, mint az anyatejes babákból, így nem görcsöltem annyira miatta. De pozitív nem voltam. Tehát nem a pozitív hozzáállás segített engem ebben a sikerben, hanem az igény szerinti szoptatás, az állandó mellre tétel. Ezt tudom tanácsolni mindenkinek, aki megteheti. Anyatejjel vagy tápszerrel, örömteli babázást kívánok mindenkinek!!! (A cikket beküldte: egypt) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||