|
|
Kategória: Anyatej mizériaFéléves lett a kislányom.Lekopogom: egészséges, gyönyörű, vidám, aktív. Én viszont születése óta nem tudok megnyugodni, őrlődöm, sajnálkozom és sajnálnak. Biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Utálom, hogy sajnálnak, mert nincs tejem, nem tudtam szoptatni a kis Drágámat a kezdetektől fogva. Nem tudom anyatejjel táplálni. De nekem nincs, nem is volt. Egyszerűen nem indult be. Nem volt feszülés, tejbelövellés, meg ilyenek. Aki szoptat, szoptatott nem érti - nem értheti meg ezt a dilemmát, ezt az érzést. Terhesség előtt, alatt és után is azt hallom, folyik a médiából, hogy az anyatej mennyire fontos. Jó, álmomban nem gondoltam, hogy problémamentes terhesség után pont ez okoz majd gondot. Tudom, az anyatejben nemcsak az a tápanyag van benne, amit eszik-iszik az Anyuka, hanem a sok immunrendszert védő, erősítő anyag, amit jó lenne, ha megkapna a kisbaba. Emésztőenzimek, bélcsatornát védő bifidusok, laktoakármik és társaik. Igen, szerettem volna ezeket mind átadni a kisbabámnak, ezért aggódom, hogy miattam lesz esetleg később gyomor, bél, meg egyéb problémája. Próbált Ő szopizni a kórházban ügyesen, csak nem volt mit és sírás lett a vége, meg tápszer. Nem akarom részletezni, de higgyétek el, mindent megpróbáltam, amit valaki ajánlott, legyen az orvos, csecsemős, rokon, barátnő, öreganyák, kuruzslók, stb. Fejtem (nyomorgattam) a melleimet, ittam, ettem, tettem amit ajánlottak, de semmi. A nővér nem ajánlotta a tejelosztót és hogy mástól kérjek-vegyek, mert az én babámnak az én tejemre lenne szüksége, korának megfelelően, dohány és alkoholmentes tejcsire és sok rossz tapasztalata van. Őszintén szólva nekem sem ez volt a vágyam, próbálkoztam tovább. De aki ebben a cipőben jár, mint én, az tudja, ha nem indul be, akkor nem indult be. A nincsből, üres mellekből nem lehet tejet fakasztani. Valószínűleg a tejelválasztásért felelős hormon a bibi. Nem lehet pótolni. De miért nem? Más hormonokat lehet? Agyalapi probléma? Miért nem vizsgálják ki? Tápszergyártók előnyben? Összedőlne a piac? Mi van a tejcsatornákkal, a mirigyekkel? Nem érdekelte a dokikat, ne csináljak neki ekkora felhajtást, más babák is felnőnek-felnőttek tápszeren, az enyémnek is menni fog. Köszi, tudom. Közben persze azt kell hallgatnom a játszótéren, úton-útfélen a másik Anyukáktól, hogy milyen csodás dolog szoptatni. Sejtem ... és megszakad a szívem. Sokat sírtam cumisüveggel a kezemben, miközben szopizott az Életem, aztán szidtam magam, hogy érzi a gyermek a nyomoromat és ne sajnáljam magam-magunkat, ennek valamiért így kellett lennie. Egy természetgyógyász azt mondta, lehet valami károsat szopizott volna a cicimből. Elvileg egészséges vagyok, de a baba jót is, rosszat is kaphat a tejcsivel-tejcsiben. A természet tudja a dolgát. Ki tudja? Lehet. Csak hát nehéz elfogadni, vagyis én hülye, nem tudom megemészteni. Boldogan élünk a férjemmel és szerelmünk gyümölcsével, de ez nem hagy nyugodni. Meddig még? (A cikket beküldte: Anya11) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||