Kategória: TestvérvállalásAnyává érni másodszorra is...
Szerintetek mikor érik meg egy nô a második gyermek vállalására? Tökéletes anyának érzem magam, ha lehet ilyet mondani, mindenem a fiam, csak Ő tölti ki az életemet, talán túlzottan maximalista is vagyok, de a második gyerek vállalásától rettegek... Miért? Ki tud ebben segíteni nekem?Hosszú éveken keresztül meddôséggel küzdöttem, majd 37 évesen kiderült, hogy csupán egy kis hormonzavarról van szó amit 2 hónapos gyógyszerszedéssel rendbe hoztak. Utána szinte azonnal spontán megfogant a kisfiam, akit 38 évesen szültem. Csodálatos és problémamentes terhesség után egy iszonyú nehéz (vákuumos) szülés következett, amit egy még nehezebb gyógyulási idôszak követett. A szoptatás egy rémálom volt a mellgyulladásokkal együtt és a napi 5-6 fejéssel totál kikészültem, legyengültem, de 8 hónapig "szoptattam"... A kisfiú gyönyörûen növöget, cseperedik és mivel már majdnem 2 éves, én meg nemsokára 40, felmerült egy kistestvér gondolata. Én is testvérrel nôttem fel, a párom is, így tudom, mit jelent ha egy gyereknek van testvérkéje... Viszont ha egy újabb gyerek vállalásra gondolok teljesen megrémülök, fogalmam sincs, hogyan férne bele a mi kis családi idillünkbe. És nem a szüléstôl és következményeitôl félek, mert az úgyis elmúlik hamar, hanem, hogy értsétek, annyira szeretem a fiamat és annyira a mindenem, hogy el se tudom képzelni, hogy egy másikat hogyan lehetne ugyanígy szeretni, ellátni, gondoskodni róla, róluk. Mert tuti, hogy nem tudnék egyszerre mindkettônek ugyanannyi szeretetet és gondoskodást biztosítani. A lényeg, hogy hónapok óta evvel fekszem és kelek és már totál be vagyok dilizve a témától, de a lelkem mélyén tudom: kéne egy kistesó... Mikor érik meg egy anyuka a második gyerek vállalására? (A cikket beküldte: bebekriszti) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|