Kategória: Családi viszonyokAnyukámnakSajnos a sors nagyon messze sodort bennünket édesanyámtól, de mégis a kapcsolatunk ily messzirôl is erôs és elszakíthatatlan.Amikor gyerekek vagyunk, sokszor arra gondolunk, hogy szüleink túl szigorúak velünk, nem engednek a barátainknál maradni addig, ameddig mi szeretnénk és úgy gondoljuk sokszor, hogy mindezt csak ellenünk teszik. De csak akkor jövünk rá, hogy óvni próbáltak minket, amikor már magunk is anyává váltunk és mi is tapossuk azokat az ösvényeket, amelyeken szüleink jártak és ami ellen mi annyira tiltakoztunk. Sokszor gondoltam magamban, ha nekem gyermekem lesz, én sok mindent másképp fogok tenni. Most, mikor már én is három csoda anyukája vagyok, sokat hallom a gyermekeimtôl azokat a mondatokat, amit kisgyermekként anyukámnak mondtam, ilyenkor mosolygok és eszembe jut az anyukám. Feldereng, hogy mennyire óvott és vigyázott rám, ahogyan most én teszem a gyermekeimmel. Emlékszem, mikor tíz éves lehettem, nagyon beteg voltam és végig cipelt karjában a városon az én pici 158 cm-es anyukám, mekkora erôt tud adni a szeretet. Dolgozott sokszor reggeltôl estig és mégis volt ideje mesét olvasni, betakargatni, új vasalt ágynemût adni, aminek úgy szerettem az illatát. Mindig próbálta az utamat egyengetni, pedig én sokszor, konokul ellenálltam. Most, hogy már felnôtt vagyok, ugyanúgy egyengeti az utamat, ahogy ezt gyermekkoromban tette. Mikor megszületett az elsô gyermekem velem, velünk örült az elsô mosolynak, az elsô átfordulásnak, az elsô szavaknak... Jobb nagymamát nem is képzelhetnék el a gyermekeimnek. Amikor a kisfiam 3 éves lett, aki már 7 éves, külföldre költöztünk. Sajnos csak nagyon ritkán járunk haza, de innen messzirôl is úgy szeretjük egymást, hogy sokan nem is tudnak elképzelni ilyen anya-lánya kapcsolatot. Nekem ô nem "csak" az édesanyám, de a legjobb barátom, lelki társam is. Csak remélni tudom, hogy én olyan jó anyukája vagyok a gyermekeimnek, mint amilyen ô nekem. Hálás vagyok Istennek, amiért egy ilyen csodás, odaadó, szeretetre méltó ember gyermeke lehetek. A szeretet nem hal meg a távolsággal, a szeretet mindig él és összeköti azokat, akik tiszta szívbôl, ôszintén szeretik egymást. Sajnos sokszor, akár itt a Hoxás naplókban is olvasok a megromlott gyermek-szülô kapcsolatról. Az élet rövid, tiszteljük a szüleinket és lépjünk, hogy szorosabbá, tisztábbá tehessük kapcsolatunkat, még mielôtt túl késô lenne. Sok szeretettel Neked, anyukám! Ha azt adhatnám, amit érdemelnél: Mindennap tejben-vajban fürödhetnél! Szél meg nem fújhatna, bánat sem érne, Mert aki bánt, az meglakolna érte! Ha hálám elvárnád anyaságodért: Az életemért, a virrasztásokért, A gondoskodásért, simogatásért, A milliónyi – mindig jó – tanácsért, Az édes tejért, a foszlós kalácsért biztos, hogy rövid volna rá az élet! De anya vagy, a hálát nem igényled! Te boldoggá szépülsz, ha évi pár napon Gondolatom és szívem Neked adom! Hogy elhitessem Veled – mit tegyek? Én egész évben egyformán szeretlek! KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM! (A cikket beküldte: mint) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.anyalettem.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu