Kategória: Anyai örömökAz "5+4 csoda"Mondják, hogy a nagy gondolatokat a legtöbb esetben hétköznapi történések hívják életre. Most nekem is jutott egy ilyen pillanat egy tévémûsor kapcsán. Az általa gerjesztett gondolataimat osztom meg most minden felnôttel.Egy télközépi, kissé nyûgös, vontatott nap végén, a háromévessel vívott nagy akarat és erôfitogtatós harcot követôen lerogytam a tévé elé. Kapcsolgattam és talán a közös vonásokat keresve leragadtam egy kisgyermekes család története elôtt. Emberi történetek. Jelen esetben 9 kis ember és szüleik, nagyszüleik a fôhôsök. Hogy valóban hôsök lennének? A ragyogó, boldog szemeket látva úgy gondolom, sokkal többek ennél. A filmbeli – eleinte meddônek mondott - házaspárnak megszületett elsô, hôn vágyott gyermeke, aztán két év múlva orvosi segítséggel még négy csöppséggel gyarapodtak. A kicsik fél évesek sem voltak, amikor a szülôk újabb kicsit szerettek volna a szeretetükkel melengetni… újabb orvosi segítség… ismét ikrek. Négyes ikrek! Külsô szemlélônek eszement iramot diktáltak/-nak a babák, akik egy kivétellel három év alattiak. Mindenhol kiságyak, játékok, pelusok, cumik, cumisüvegek, mancs nyomok, kúszó-mászó, kacagó-bömbölô csöppségek… (szemeim elôtt életre kelni látszott a havat lapátolni hóesésben - hasonlat!) Lássuk be kicsit ijesztô ez az életkép, de - sûrû szemtörölgetés közepette - néztem a sok mosolyt, simogatást, játékot, pajkoskodást, gyerekek felé fordulást, odaadást és elszégyelltem magam. Körbenéztem és már egyáltalán nem tûnt ôskáosznak a nappaliban uralkodó kis rendetlenség. A mellettem durmoló akaratgombócra sem tudtam már haragudni. Olyan gyorsan felnô úgyis, és én meg olyan sokszor pazarolom ezt a rövid idôt mindenféle fontosnak vélt felnôttségekre… szeretnék változtatni. Irigyeltem tôlük az ô kis káoszukat, a rájuk ragyogó gyerekmosolyt, a színes, örökmozgó hangyabolyt … de miért? Hiszen nekem is van! Itt van ez a két kis aprónép a maga édes, huncut mosolyával, rosszaságaival, mindennapi csodáival… csak az ember fia meg lánya sokszor vak, meg telhetetlen, és persze a szomszédé mindig is zöldebb volt van és lesz. Hajlamosak vagyunk a velünk történô mindennapi jó dolgokat természetesnek venni, de gondoljunk csak bele egy pillanatra mit éreznénk, ha azt mondaná valaki, hogy csiribi-csiribá egy idôre elveszem tôled azt, ami a tiéd. Nem láthatod, ahogy reggel kievickél gyermeked az ágyából, ahogy majszolja maszatos arccal a reggelit, ahogy segíteni próbál, nem hallhatod köszöntését, kérdéseit, okfejtését, sírását-nevetését… Neked is nagyon rossz lenne, ugye? Ennek tükrében már máshogy látom ôket, a 9+2 –es kis családot. Velük örülök az ôket ért áldásnak, de én is szerencsés vagyok, hiszen van aki szeret és van akit viszontszerethetek. Zárógondolatként kéne valami bölcs párhuzamot vonnom…saját kútfômbôl már kihoztam amit most tudtam, ezért elôszedem az egyik kedvencemet : „Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk.” Eötvös József Azt hiszem ennyi a titok. VBP (A cikket beküldte: matyi78) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.anyalettem.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu