Az én kis totyogóm...

Kamilla az elsô babám. Még most is beleborzongok, ha arra az érzésre emlékezem amikor a hasamra tették miután megszületett, csodálatos érzés volt. Egybôl elfelejtettem, milyen nehéz órákon voltam túl...Csak csodáltuk ketten a férjemmel, nagyon szép újszülött volt.
Most 14 hónapos...

Valóságos örökmozgó. . . Mostanra szerencsére szépen átalussza az éjszakákat, de nem volt ez mindig így. Cselhez folyamodtam, elmentem a patikába és kértem egy doboz citromfû teát. Megkérdeztem a patikus hölgyet mennyit adhatok a kislányomnak ebbôl, ô nagyon meglepôdve szinte mérgesen nézett rám, mire észrevette a kislányomat aki mind ez idô alatt a gyógyszertájékoztatós polcról lepakolta az összes tájékoztatót, és jó alaposan betakarózott velük. A hölgy ezek után immáron bátorító tekintettel felelte, egy csészével nyugodtan adhatok neki naponta...
Hát, ez a legfôbb jellemzôje a kislányomnak. Ha reggel boltba megyünk, ô már önálló vásárlónak számít. Bemegyünk a boltba, én megyek reggelit venni, ô meg megy a nyalókás polchoz, elvenni a szokásos nyalókáját, amihez ragaszkodik. . . Az elején még megpróbáltam tôle elvenni, visszarakni, de nem sikerült. Mindig azt mondom magamnak, úgysem bontom ki neki, nem romlik meg a foga tôle, akkor had örüljön a nyalókájának, nem veszem el az örömét. Ez a gondolatom, gyorsan alább hagy, amikor a kislányom az elsô vele szemben jövô vásárlónak, a kezébe próbálja nyomkodni, mire már kérdezik is tôle: - Kibontsam, drágám? Mire a kislányom, babáé, babáé. . . És elôfordult már hogy elérte a célját, mire észbe kaptam...
Szerintem, a vérnyomásom is sokszor az eget veri, amikor otthon felmászik az ágyra, hangosan kurjant egyet, hogy mindenki rá figyeljen és nekifutásból átbukfencezik az ágy elôtt lévô fotelba, vagy amikor kint vagyunk az utcán és ô elindul világot látni. Volt hogy a következô utcáig osontam a háta mögött, vissza sem nézett. . .
Istenem, hogy vártam, hogy járjon, most meg sem áll. Gyakran felötlik bennem a gondolat, mi lesz késôbb?
Egy biztos, az én kis totyogómból csak egy van a világon, és úgy vigyázok rá mint a szemem fényére. . . mert ô az!

(A cikket beküldte: eva7)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Életem legszörnyûbb napja
Az ember azt gondolná, ha valami szörnyûséget hall kisgyerekekkel kapcsolatban: " Ááá, velem ez soha nem történhet meg!"... (tovább)

Túlélni a lehetetlent
Volt egy fiú aki nagyon kíváncsi volt arra, hogy van e élet a halál után. Ő már tudja ,mi még nem. De valamit én tudok jobban... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!