Babák, akikre sokat várnak és akiket nem várnak...

Egy kisbaba mindenki számára a legnagyobb boldogság, elmondani nem lehet azt a boldogságot, amikor végre a várva várt baba megérkezik, akár sok év próbálkozás után, de egészségesen, gyönyörûen megszületik.

Kezdeném az elején, vagyis a szülésem végén, mert a szülésem történetét már megírtam, de ami utána történt az teljesen más. .
Szóval hétfô reggel majd két nap vajúdás után, de megszületett természetes úton a kisfiam, és onnantól már elfelejtettem minden fájdalmat, semmi nem számított csak az, hogy végre velem legyen Levi.
Szülés, varrás után sajnos kellett a hely, át kellett adnom a szülôszobát, így fél óra múlva szülés után, nem is tudom hogyan, mert rettenetes fáradt voltam, kimerült, beültettek egy tolókocsiba és vittek át az osztályra, a "szobámba". . . Egy négyágyasba, ahol a 4. kismama ment el, a másik kettô még maradt. . Örültem volna, ha olyan kismamákkal vagyok együtt, akikkel lehetett volna beszélgetni, tudtunk volna egymásnak segíteni vagy bármit mondani a babákról. . Erre mikor elment a kismama, csak annyit mondott, nagyon vigyázz velük!
Mert lopnak és mert nem úgy viselkednek, ahogy egy kismamának kellene (a szobában az egyik egy bugyiban mászkált esténként) stb. Nem is beszélgettem velük, csak néha csíptem el egy-egy (trágár) beszélgetést közöttük. Én elvoltam, a kisfiam végig velem volt, szopizott, együtt aludtunk, szeretgettem, fényképeztem, látogatókat fogadtam stb.
De aztán hallottam néhány fura dolgokat. Kiderült, a két lánnyal már a nôvérek is balhéztak, mert este 9 után is cigizni akartak kijárni, ha nem engedték ôket, akkor a WC-ben gyújtottak rá. A babáikkal nem törôdtek, betolták ôket a csecsemôs nôvérhez, otthagyták, ki sem vitték magukhoz. De ez még semmi! Amikor a nôvéreknek elegük lett, mindkét babát betolták az ágy mellé, ha nem is voltak bent, csak én és megmondták, adjam át, hogy szoptassák, foglalkozzanak velük! De hiába, ôk csak sírtak és sírtak, persze odamentem hozzájuk, de kivenni csak nem vehettem ôket, nem az enyémek voltak... és ott volt az enyém is. Az "A" lányról kiderült, azt sem tudja, hol lakik, honnan jött, kihez megy haza, hiába kérdezte a doki, védônô stb. Valamint egy véres hálóingje volt csak, mert a mentô abban hozta be, mert majdnem, szerintem titokban megszült, de ahonnan hozták, azt se tudta megmondani, az milyen hely. A "B" lány, szintén nem volt semmi, kiosztotta nôvéreket, a babával sem törôdött, minden szoptatásnál trágárkodott, hogy hogy fáj, mindjárt kidobja a babát... az "A" lány szintén, még szoptatni sem akartak.
De ezek után, ami kiderült az durva volt, legalábbis nem nekem való. Eldöntötték, hogy egyik sem viszi haza a babákat, nekik NEM KELLENEK. Mert ez nem volt biztos, legalábbis az egyik maga sem tudta. A "B" lánytól eleve az orvosnô kérdezte, hogy akkor miért szoptatja a babát, ha örökbe adja, mert ilyen esetben, már szülés után el szokták venni a babákat, hogy már ne gondolja meg magát. Erre azt mondta, nem tudja, neki azt mondták, míg itt lesz bent, addig szoptassa, de utána ô biztos nem viszi haza. Csak feküdtem és néztem, miután ezeket hallottam. Az a két angyal mindig sírt, soha nem kaptak egy puszit, az egyik kisfiú, a másik kislány volt, de mindketten szôkék, és nem tehettem értük semmit, de elmondani nem lehet mennyire sajnáltam ôket, hogy nekik is van, de mégsincs anyukájuk, pedig biztos mennyire szeretnék!
Mi sem tudtunk éjszakákon át aludni, mert a babák mindig ordítottak, ôk meg velük, vagy a zörgô kocsival tolták ki ôket a nôvérnek, hogy ô csináljon velük valamit. A "B" lány lazán mondta, hogy ami a szekrényen van kép, az az elsô fia, ôt is örökbe adta nyílt örökbefogadással, és ezt is úgy fogja, mert ha akar, így mindig utána tud majd érdeklôdni, hogy van a kisfiú. Az "A" lány, mivel maga sem tudta lakik e valahol, és egyáltalán mibe megy haza, mert ruhája sem volt(!), ô meg pláne nem viszi el a babát! Egyébként neki sem adták volna, mivel magával sem volt tisztában.
Egy nappal elôbb mentek el, mint mi, de hogyan. Mintha mi sem történt volna, összeszedték magukat, a "B" lány hozatott ruhát a másiknak, mert jóban lettek, felöltöztek, a babáktól el sem búcsúztak (levitték ôket aztán az intenzívre), kértek tejelapasztó gyógyszert és elmentek. Ez a három nap, amit velük töltöttem nagyon rossz és bosszantó volt. Apa jött látogatni, mondtam neki, mi van a babákkal és ô csak annyit mondott: Akkor vigyük haza ôket!
Ennyit mondott, mert ôs is azt gondolta, amit én, itt nem maradhatnak, ha itt hagyják ôket, mi lesz velük. . Ha csak ez ennyi lett volna, fogjuk és hazahozzuk ôket is, de sajnos ez nem ilyen egyszerû. Ezek után a kórházi napok után már alig vártam, hogy jöhessünk, de mai nap eszembe jutnak a babák.
Mindezt azért írtam meg, mert ma már nagyon sok olyan történetet olvasok, ahol várnak és csak várnak a babára, de nehezen érkezik meg, ôk meg így viselkedtek. Én is nagyon sajnálom viszont azokat, akiknek mindez nem vagy nehezen sikerül. Hiszen itt is rengeteg naplót, cikket, bejegyzést, fórumot olvasok, ahol a párok sok-sok hónap, év után mennyire szeretnének már egy babát. Nem szeretnének mást, csak egy várva várt babát, akiért már mennyit szenvedtek és semminél sem szeretnék jobban.
Úgy látszik ilyen az élet, nekem volt alkalmam sajnos személyesen is "átélni", milyen az, ha két baba egyszerûen nem kell, nekik, de biztos jó családhoz kerültek azóta a babák és boldogok! És ez még mindig jobb, mintha mást csináltak volna esetleg velük... Az biztos, bármi történne, én a babámat nem adnám semmi pénzért!

(A cikket beküldte: orsi26.)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Életem értelme...
Sokszor úgy gondoljuk, hogy a még meg nem született, vagy már megszületett gyermek ad, adhat értelmet életünknek. Valóban a... (tovább)

Anyának lenni, avagy Nadin fogantatásától napjainkig
"Anyának lenni szép és jó..." - mondják a "régi öregek", és hallhatjuk számtalanszor az ismeretségi körünkbôl... Tényleg az,... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!