Kategória: Dalok, mesék, versekBékakirály (verses mese)Gyerekkoromban a kedvenc mesém volt. Késôbb a család összes gyereke - a testvéreim gyerekei, az én gyerekeim - ezen a mesén nôttek fel, pontosabban erre a mesére aludtak el. Mind nagyon szerette. Legnagyobb örömömre ikerunokáim is nagy szeretettel hallgatják villanyoltás után.Bevallom, nem tudom már, kitôl származik, azóta soha, sehol nem láttam nyomtatásban, ami hasonló címmel látható volt a TV-ben, az nem ez volt. Csak a kerettörténet egyezett. Szívesen megosztom mindenkivel, akit érdekel: Békakirály A vár alatt, lenn a völgyben, sûrû erô vadona, szarvasoknak, ôzikéknek, kisnyulaknak otthona. A vár ura, a királyfi, egy nap szörnyû hírt kapott, a királyi vadaskertben, egy óriás sas pusztított. Nem kímélt az semmi élôt, semmi kedves állatot, fegyvert fogott a királyfi, s az erdôbe vágtatott. Néma gyász borult a tájra, mint nagy, fekete palást, tépett tollak, szétszórt csontok jelezték a pusztítást. Elhagyott kút peremére, királyfint búsan leült, egy ôzike könnyes szemmel lábaihoz menekült. Védelmet kért a szegényke, mert az égen odafenn, új zsákmány után kutatva a sas, ismét megjelent. Rettenetes vijjogással a felhôkbôl lecsapott, a kirányfi sem volt rest, gyorsan nyilat ragadott. Pendül az íjj, suhan a nyíl, a hegyes vas jól talált, s a hatalmas rablómadár sebesülten földre szállt. De amint a földet érte, ki látott már ily csodát? Vén boszorkány állt a helyén, ledobva a tollruhát. - Átkozott légy! - rikácsolta, hallgatni is borzalom. - Vállj békává! Lakj e kútban! Addig, amíg akarom! Ez az átok addig tartson, míg egyszer egy szép napon, királyi ágyába fektet, egy királyi hajadon! - A boszorkány füstté vált, és eloszlott a levegôben. Hát a királyfi? Hova lett? Bizony, béka lett belôle. Fehérvárban egyre várták, keresték a kiskirályt, híre sem volt, hamva sem volt, elrendelték hát a gyászt. Szomszéd várnak, Rózsavárnak öreg volt a királya, sok kincse közt a legdrágább, aranyhajú leánya. Rózsabimbó volt a neve, szépségének híre járt. Okosságban, ügyességben, messzeföldön nem lelt párt. Szépen táncolt, jól énekelt, csudamódra hímezett, de mindközül a legjobban labdázgatni szeretett. Szállt a labda, aranylabda, a lány utánafutott, odalent járt már a völgyben, a vén kúthoz így jutott. Szállt a labda, aranylabda, egyenest a kút felé, kis ôzike hajolt búsan a kút pereme fölé. A labda meg egyet perdült és a kútnyílásba hullt. A királylány megszeppenve, labda után sírva nyúlt. Kút mélyébôl hang hallatszik: Uramfia! Ki lehet? - Visszaadom a labdádat, ha kérésemet megteszed. - Drága, kedves aranylabdám, olyan nagyon szeretem. Kívánságod, bármi legyen, istenúgyse! Megteszem! - Kút mélyébôl, a sötétbôl, elôugrott a béka, s a csillogó aranylabdát Rózsabimbónak dobta. Elkapta a lány a labdát, szaladt, ahogy bírta lába, futott sírva hazafelé, a béka meg a nyomában! Száját tátva ámul-bámul, lépcsônél a kardos strázsa, fegyveréhez kap, de késô! Benn a béka a szobában. Vacsorázik épp a király, mellette a leánya. - Jóestét! - köszön a béka. - Megjöttem vacsorára. - Rózsabimbó elmesélte, mily kalandja volt a kútnál, megígérte, meg is tartja: megvendégli asztalánál. Vége lett a vacsorának, leszállott a csendes este, kézenfogta a csúf békát Rózsabimbó, s elvezette. De alig értek a szobába, a gyertyalánt egyet lobbant, s béka helyett a lány elé deli királyfiú toppant. - Ne ijedj meg, Rózsabimbó! Elmúlt végre a varázslat! Köszönöm, hogy segítettél levetni békaruhámat. Gyere, menjünk atyád elé! Hadd mondjam el kívánságom: adjon hozzám feleségül, tiéd egész királyságom! - A királyfi kívánságát az ôsz király meghallgatta, jobb szeme sírt, bal nevetett, mikor lányát nekiadta. - Magam leszek vénségemre, ha elviszed a leányom... - Közbeszólt erre a bolond: - Hallgass meg, jó királyom! Csak gond néked a korona, hozományul add országod! Egyszerre lesz fiad, lányod, így cselekedj, meg nem bánod! - - Igazad van, okos bolond! Köszönöm a jótanácsot! Csapjunk hát víg lakodalmat! Húst, bort ide, meg kalácsot! - Zene zendült, nóta csendült, tándolt a szép, ifjú pár, ma is ropják, ha nem únják, tán még most is áll a bál. (A cikket beküldte: Rozália) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|