Elmaradt ünnep

Névnapi ünnep 2 perc alatt
A nagy rózsaszín fátyol le kell, hogy hulljon a szememről, vagy mégsem?

Két gyerekem van, a nagyobbik az általános iskolában közepes jegyekkel felvételt nyert a gimnáziumba. A tanárnő megjegyezte neki, hogy lehet, hogy felvesznek, de hogy nem tudod elvégezni az biztos. Az első osztály kitűnőre sikerült. Aztán ismét közepes, megmutatta, hogy tud jól is tanulni. Matekból majdnem megbukott, erre találtunk egy magán tanárt, aki annyira megszerette ezt a tárgyat, hogy jó eredménnyel végzett a gimnáziumban. Na, aztán jöttek a különböző ötletek, mi legyek? Addig tartott a dilemma, míg lekésett a felvételi kérelem beadással. Nyáron az újságban olvastam, hogy egy módszer segít a felvételizőknek, telefonszámot felhívtam, különböző adatokat kérdeztek, mit, hol? Aztán elmentünk a szüleimhez 20 km-re segíteni a festésben, takarításban. Hazaszaladtunk véletlenül, amikor is a telefonon a következő üzenet várt. Ma, azaz azonnal A és B lapot kitölteni és azonnal feladni, mert az E egyetem pótfelvételit hirdetett. A lap a város másik végében, 5 km gyalog, B lap sehol, mígnem Apukám a 20 km-re levő városban talált, busszal elhozta.
A lap beszerezve, irány a buszmegálló, B lapért is, irány a Posta, ott kitöltöttem, leadtam. 10 perc múlva zárt a Posta szombaton.
A felvételin a maximális pontszámot kapta, felvételt nyert. Mindig jó jegyei voltak, ha nem, akkor nem íratta be a jegyet, újra vizsgázott a jobb jegyért. Igen ám, de rájött, amelyik tárgy nem tetszik, lehet halasztani. Így teltek az évek, már 7 éve járta az 5 évet, aztán kellett a nyelvvizsga. Na, újabb évek anyám nyakán. Persze elsőre sikerült a nyelvvizsga. Na, Hála Isten, de akkor újabb egyetemre iratkozott be, simán felvették, 1 évig bírta, aztán a tanárokban látta a hibát és abbahagyta, pedig már csak fél év hiányzott. Végre állást is talált.

Kisebbik gyerekemmel sem volt egyszerűbb az élet, felvették, tanult, aztán halasztott, mert egy kiváló üzletet talált egy évre. Na, a vége az lett, hogy kiderült, a tandíjat akkor is fizetni kell, ha halaszt, de nem volt rá pénze. Odaadtam neki a tandíjat. Jött az értesítés, azonnal fizessük a tandíjat, ellenkező esetben az elvégzett 3 év semmis. Kiderült, az albérletet nem tudta fizetni, fizette a tandíjból. Akkor már kölcsönt kellett venni, hogy az összes adósságot kifizessem. Aztán megint nincs nyelvvizsga, beírattam magán tanárhoz, de a vizsgákra nem ment, mígnem már beszigorítottam, azt mondtam, fizetem a nyelvvizsga díjat, csak már fejeződjön be és diplomát kapjon. Elment és a maximális pontokat elérte. Állást talált, igaz mindig állást akar változtatni.

Na, mindketten itthon laknak, a lakás állandó káoszban van, társak jönnek, mennek, hosszabb, rövidebb idő múlva. Természetesen anyám pénzén élnek, maguknak néha ételt vesznek, aztán a saját passzióikra költik a pénzüket.

Ma volt a névnapom, reggel óta főztem a kedvenc ételeiket, sütöttem sütit, tortát.
A gyerekeim délelőtt 11-ig aludtak, elmentek valami kis ajándékot venni nekem, maguknak egy konzervet, bekapták és már nem is ebédelnek, dolguk van délután.
Hát valahogy annyira rosszul esett, felnőtt fejjel, amikor nem látta senki, úgy sírtam, mint egy gyerek.
Azt gondoltam, ahogy eddig is látták, ahogy a szüleimnél is, szépen megterítünk, végre együtt eszünk, beszélgetünk közösen.
Lehet, hogy ez már egy elavult dolog, túl nagy kérés, mert bizony mikor látták, hogy szomorú vagyok, aki eddig mindig vidám, megkérdezték és én elmondtam mire gondoltam. Ez a válasz nem tetszett nekik.
Lehet, hogy ez túl nagy kérés egy szülőtől ?

(A cikket beküldte: heszperia)

Keresztlányom
Boldog házasságban éltem a férjemmel, csak a gyermek hiányzott, nekünk nem született. A húgomnak volt két gyermeke. Egy nap megkértem Őt, hadd neveljem a nagyobbik lányát, mivel nála nem volt meg a biztos anyagi háttér a gyerekek számára. »

"Te csak otthon vagy..."
Ismerős ez a mondat? Megkaptam én is párszor... és rájöttem, hogy valamilyen szinten tényleg így van, ahogy nő a gyerek a napok egyre csak rövidülnek, a munka beköszöntével pedig megváltás a buszon könyvet olvasni. »