Kamaszok

Két nagy és egy kisgyerekem van... Így szoktam jellemezni új családi állapotomat. Azért új, mert a 14 és 11 éves gyerekeim mellett egy aprót nevelgetek (7 hónapos).
Kicsit több idôm van gondolkozni és tervezgetni, hogyan irányítgassam a nagyokat...

Szerencsére jól emlékszem a saját kamaszkoromra, a kevésbé rugalmas édesanyámra, aki ugyanúgy féltett engem a rossz dolgoktól, mint én a kamaszlányomat, csak ô nem találta meg a jó módszert hozzá. Nem akarom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint ô. Nem vagyok biztos a dolgomban sokszor én sem, de igyekszem konfliktusok, hosszú lelki beszédek és földhözragadt bölcsességek nélkül egyengetni a kapcsolatunkat.
Nincs könnyû dolgom, mert a lányom nagyon más mint én. Két bátyám mellett nôttem fel, igazi fiús viselkedést, öltözködést tanultam el tôlük. Mióta túl vagyok a 30-on azóta figyelek rá jobban, hogy valamelyest nôiesen öltözzek.
Lányom sminkeli magát (nem ordít róla, hát engedem), magassarkúban jár, melltartót hord (én akkor kezdtem, mikor vele terhes maradtam). Nagyon-nagyon nôcis. Meg van a maga stílusa, bár szerintem idônként túlzásba viszi (de ezért sem szólok, abban reménykedem, hogy kinövi). Elég sok mindent elmond nekem, ami a társaságában történik, lányok és fiúk történetét, barátságokat, szerelmeket.
Szó se róla, elsô helyen szerepel a fontossági sorrendben a pasi kérdés, de ez egyenlôre csak elméleti síkon zajlik. Az elvem az, ebben az ügyben, hogy hiába tiltanám ôt valakitôl, ha dúl a szerelem, mit sem számít, már csakazértis kijátszana, hogy találkozhasson VELE. A másik pedig, hogy a NAGY Ő ebben a korban vajon meddig is tarthat? 1-2-6 hónapig? Aztán jön a következô, "nagyon jó pasi" és ennek már se híre, se hamva...

A kishúgáról szépen gondoskodik, az öccsének ô a fô bizalmasa, neki mond el mindent elôször.
Nem korlátozom a barátnôzésben, strandolásban, tv-zésben, gépezésben. Általában tudja a mértéket.
Azt hiszem összességében nagyon jó dolga van.

A gondom az vele, hogy alig segít itthon valamit, nem képes - mert szerintem nem is akar - észrevenni semmi tennivalót. Ha valamit megcsinál, akkor az utómunkálatok elmaradnak, amitôl elmondhatnánk, hogy teljes munkát végzett. Sokszor "elfelejti", amire megkérem. Nem tudom, hogy ilyenkor büntetni kellene, vagy mit tegyek. Vagy ismételjek türelmesen, amíg meg nem tanulja?
Amúgy pedig nagyon egy hullámhosszon vagyunk, sokszor mondjuk ki ugyanazt ugyanakkor. Fél szavakból is értjük egymást.

Olyan gyorsan elszalad ez a pár év, ami hátravan a gyerekkorából, nem akarom, hogy úgy emlékezzen rá, de jó, hogy vége van, mert házisárkányanyu folyton veszekedett vele.
De azt sem szeretném, hogy útravaló nélkül bocsássam az életbe, mert akkor talán azt kapnám meg idôvel, hogy ezt és ezt sem tanítottad meg nekem....
Kérem, aki elolvassa és hasonló tapasztalata van, akár mint gyerek, akár mint szülô, adjon ötletet, mit csináljak, hogy bírjam rá, hogy "erôszak" nélkül, magától fogja meg a munka végét és vegye észre, amikor hatfelé próbálok teljesíteni, akkor a részérôl egy 15 perces segítsége nekem mennyit számít.

(A cikket beküldte: Szabokisandi)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Népdalok
Egy-két érdekes dolog a népdalokkal kapcsolatban. Két kislányomra nagyon büszke vagyok, hogy néptáncra járnak és szeretik... (tovább)

Anyává érni másodszorra is...
Szerintetek mikor érik meg egy nô a második gyermek vállalására? Tökéletes anyának érzem magam, ha lehet ilyet mondani,... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!