Kategória: Mondókák és játék az ujjakkal
Emlékeztek? A mi ujjainkkal is játszották a szüleink, nagyszüleink az Ez elment vadászni... játékot. Ha kicsit törjük a fejünket, talán eszünkbe is jut minden sor. Többféle ilyen mondóka létezik, a kicsikkel érdemes is ilyen készségfejlesztô játékokat játszani.Ötujjas mondókák Az ujjakat végigvesszük, vagy a becsukott ökölbôl nyitogatjuk a mondóka sorai szerint: Ez elment vadászni, Ez meglôtte, Ez hazavitte, Ez megsütötte, Ez az icike-picike mind megette. Kerekecske-dombocska, Itt szalad a nyulacska! (itt megcsikizzük a babát) Ez a malac piacra megy, Ez itthon marad, Ez kap finom pecsenyét, Ez semmit se kap, Ez a kicsit visít nagyot: "Uí-uí! Éhes vagyok!" Hüvelykujjam almafa, Mutatóujjam megrázta, Középsô ujjam felszedte, Gyûrûs ujjam hazavitte, Kicsi ujjam mind megette, megfájdult a hasa tôle. Ez elmegy cseresznyét szedni, Ez felmászik a fára, Ez megrázza, Ez felszedi, Ez a kicsi mind megeszi. Hamm! Ez beleesett a tóba, Ez kihúzta, Ez hazahozta, Ez lefektette, ez a kis hamis felébresztette. Mutogatós mondókák A mutogatós mondókáknál minden sornál mást és mást mutogatunk a kezünkkel a versike sorainak jelentésével összefüggésben. Minden sor mellett a zárójelben szerepel a cselekvés is. Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket) nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy "nincs") ha az esô esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra "cseppentjük" a szemerkélô esôcseppeket) nagyra nô a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegôben magunk elôtt) Az esôt csak neveti, (szájunkra mutogatunk) van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük) Dombon áll egy házikó, (kezünkkel háztetôt mutatunk) házikóban ládikó, (négyzetet mutatunk) ládikóban kerek tálca, (kört rajzolunk) kerek tálcán öt pogácsa. (kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat) Arra járt az egérke, (mutató és középsô ujjunkkal az "egér járását" imitáljuk) mind megette ebédre! Hammmm! ("megeszegetjük" a kicsi kézfejét, karját) Én kis kertet kerítettem, (két tenyerünkkel kört rajzolunk a levegôbe) bazsarózsát ültettem, (ujjainkat összezárjuk, lefelé mozgatva olyan mozdulatokat teszünk, mintha a földbe dugdosnánk valamit) Szél, szél fújdogálja, (magasba tartva karunkat hajladozunk a szélben) Esô, esô veregeti, (két kinyújtott mutatóujjunkat lefele fordított tenyérrel egymásnak ütögetjük) Huss! (levegôbe "röptetjük" két tenyerünket) Hadd nézzek kis tenyeredbe, (tenyerünkbe fogjuk a baba tenyerét) Kukukk, kukukk mi van benne? (fel-le mozgatjuk a tenyerét, hogy "jobban lássuk") Kerekecske, dombocska, (mutatóujjunkkal kis köröket rajzolunk a tenyerébe) Messze fut a nyulacska. (ujjunk "felszalad" a baba karjára, majd a következô sorokra végigcsiklandozhatja a mellkasát, pocakját, másik karját, ahogy a baba szereti) Erre, erre, zöld mezôre, Jó forrásra legelôre Itt megbúvik, Itt elbújik, Itt nem látja meg a kuvik, Kuvik, kuvik, vik, vik, vik. Töröm, töröm a mákot, (összeütögetjük két öklünket) Sütök neked kalácsot. (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket) Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal) A sütôbe beteszem, (elôre nyújtjuk két tenyerünket) Felvágom, vendégeim kínálom. (egyik tenyerünket a másikkal "felszeleteljük", a szeletet a baba felé nyújtjuk) Áspis, kerekes, (egymás felé fordított tenyerünkkel köröket írunk le) Útifüves, leveles, (végigsimítjuk a baba karjait) Bíbola, bíbola, (végigsimítjuk a baba arcát egyik, majd másik oldalról is) Paccs, paccs, paccs. (tapsolunk - halkan, nehogy megijesszük) Egyszer volt egy kemence,(karunkkal félkört rajzolunk a levegôbe) Belebújt a kis Bence. (öszetesszük tenyerünket, elôrenyújtjuk ôket) Kormos volt a kemence, (levegôben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna) Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat) Ránézett a mamája, (szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk) Nem ismert a fiára. (rázzuk a fejünket, kezünket) Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját) Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk) Sim-sum fúj a szél, (felemelt karral hajlongunk) Ez a kis fa jaj de fél. (összehúzzuk magunkat) Minden ága megremeg, (karjainkat remegtetjük) A levele lepereg. (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat) Ej-haj semmi baj, (fejünket rázzuk) Újra zöldül majd a gally. (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk) Kellemes mondókázást, mókát, kacagást! :) (A cikket beküldte: paratamatu) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|