Rebeka és a leukémia

Soha nem gondoltam volna, hogy leírom valaha mennyit szenvedtünk, mennyi álmatlan éjszakát, órákig tartó sírást okozott nekünk és kislányunknak ez a betegség. Most, hogy túl vagyunk rajta, úgy érzem, meg kell tennem.

Kezdjük az elején: megismerkedés férjjel, esküvő, saját ház, baba.
Rebeka lányom 2005-ben született meg. Álomterhesség volt, semmi rosszullét, hányás, csak a vége felé fájt nagyon a derekam és vizesedett a lábam. Természetes úton született, érzéstelenítő nélkül, 8 óra alatt. Gyönyörű baba volt, nagy kék szemekkel, bolyhos szőke hajjal.
Minden rendben volt 8 hónapos koráig, akkor már kúszott, mászott, nagyon ügyes, értelmes kisbaba volt. Eddig nem volt beteg, most azonban kicsit köhögött, tüsszögött, náthás volt, elvittük hát a doktor nénihez. Kapott gyógyszert, és miután nem javult az állapota, vérvételt javasolt.
Megjött az eredmény, valami nincs rendben. Leukémia.
Hihetetlen volt, hogy ez a pici, tündéri manó ennyire nagyon beteg…
Próbáltunk előtte erősek maradni, de amikor nem látta, csak sírtam, sírtam... Először egy hét napos gyógyszeres kúra következett, amikor is a kis mellkasába egy műtét által beültetett csövön keresztül a kórházban minden nap gyógyszert kapott, és úgy volt, ha ezután úgy néz ki, hogy rosszabbodott, komolyabb kezelésre lesz szükség. Annyira rossz volt nézni, ahogy a törékeny kis manó mennyit szenved...
Szerencsére az eredmény jó lett, nem kell erősebb szer, ezt viszont 3 év 2 hónapig alkalmazni kell, közben folyamatos ellenőrzés, és ha rosszabbodik, erősebb szer kell. A haja szegénykémnek teljesen kihullott, a gyönyörű, szőke haja...
Amikor Rebi 2 éves volt, megtudtam, hogy terhes vagyok. Kétségbeestem, hogy mi van, ha ő is beteg, de végül is megtartottuk. Megszületett pici Maja, gyönyörűen, egészségesen.
Rebi kapta a gyógyszereket ezerrel, szerencsére nem rosszabbodott az állapota, így 4 éves korában abba lehetett hagyni a kezelést. Ő addigra már teljesen megértette, mi van vele. Egyszer odajött hozzám és ezt mondta: Anyuci, én miért vagyok beteg? Gondolkodtam, mit mondjak, majd ezt feleltem: - Nem tudom kicsim, de azt tudom, hogy te egy nagyon erős és különleges kislány vagy, és hamarosan meggyógyulsz. Erre elkezdett sírni, folytak a könnyek azokból a gyönyörű tengerkék szemekből.
4. szülinapját boldogan, egészségesen töltötte. Igaz, járunk gyakran kontrollra, de minden rendben van, Majával imádják egymást.
Így a végén azt üzenném minden szülőnek és leendő szülőnek, hogy becsüljenek meg minden percet, amit a gyermekükkel tölthetnek, és tekintsenek úgy rájuk, mint az élet ajándékaira. Akármi is történik, legyenek ők mindennél fontosabbak, és szeressük őket nagyon.
(A cikket beküldte: Amcsi20)



Kórházváltás saját felelősségre
Szeretném megosztani veletek egy balszerencsés vasárnapunk történetét. Hároméves kisfiammal kórházba kerültünk. Saját felelősségre továbbvittük a gyereket Miskolcról Budapestre. Rettegtem, hogy jól tesszük-e, de szerencsére jó döntés volt. »

Egy pár elnyűtt papucs
Úgy vélem, a szülés utáni depresszióról sokkal többet kellene beszélni. Első kislányunk születése után kemény próbatétel volt számomra ez az állapot. És most, második kislányunk születése után sajnos újra "meglepett". Igyekszem javítani az állapotomon. Kavargó... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.