Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ






Kategória:

Szoptatási problémák 2.

Ez a cikk további segítséget próbál nyújtani a szoptatási problémák körül, most a lelki tényezők felkutatásával próbálkozik és arra fekteti a hangsúlyt, hogy nem minden esetben csak testi-biológiai folyamat áll a probléma hátterében.

A cikk első felében ismertettem néhány gátló tényezőt, amely a szoptatás során felmerülhet és esetlegesen a tejmennyiség csökkenését okozhatja. A második részben felsorolok olyan lelki okokat, amelyek szintén ezzel a következménnyel járhat vagy akár az egész szoptatást ellehetetleníti.
Vegyük azt az alapesetet, mikor az anya megszüli gyermekét, szeretné melléből táplálni, de nem sikerül vagy hirtelen lecsökken a tej mennyisége. Először feltérképezzük, áll-e a jelenség mögött testi betegség, anatómiai eltérés, hiszen a nők 2-5%-a ilyen okból nem tud szoptatni.
A következő, amit meg kell nézni, áll-e a dolog mögött olyan, ami a helytelen információáramlás miatt alakult ki (lásd: cikk első rész), végül meg kell nézni a lelki hátteret.
Milyen gátló tényezők léphetnek fel lelki szinten?
1./ Túlzott stressz
2./ Társadalmi nyomás
3./ Tudatalattiban létező gátlás
4./ Családi minta

1./ TÚLZOTT STRESSZ
A túlzott, tartós stressz okozhatja átmenetileg vagy tartósan is a tejmennyiség csökkenését.
a./ Fáradtság és stressz
Mi édesanyák talán mindannyian ismerjük az érzést, mikor hazatérünk a kórházból csöpp babánkkal, aki végeláthatatlan ideig képes sírni (legalábbis így érezzük), nem tudjuk, mit tegyünk. Tegyük mellre vagy ne tegyük? Mit csináljunk most? Fáradtak vagyunk, máris túlterheltnek érezzük magunkat és eluralkodik a tanácstalanság érzése, káosz lesz. Ebben az esetben jó, ha tudatosítjuk magunkban: a szoptatás nem csak az éhségérzet csillapítására szolgál, jóval több annál! Lelki táplálék is és megnyugvás. Sok, gyakori mellre tétellel csökken a sírós órák száma, és babánkkal összebújva alhatunk mi is. Jól jár baba is-mama is,hiszen a baba megnyugszik és a mama is pihenhet kicsit. Használjuk ki bátran ezeket a félórákat, órákat!
b./ Túlzott megfelelni vágyás
Tartós stresszt tud okozni, ha azt szeretnénk, hogy minden tökéletes legyen, főleg, ha a baba születése előtt is kifejezetten pedáns és rendszeretők voltunk. Be kell látni, hogy főleg az első időkben, hetekben, hónapokban nehéz minden feladatot ellátni! Nem kell, hogy tökéletes rend és tisztaság legyen, a háztartás várhat.
Érdemes még szülés előtt lefagyasztani kész ételeket, így a főzésre sem kell túl sok időt fordítani, mégsem marad éhes senki.
A takarítás, mosás, főzés és egyéb feladatokat helyezzük el a saját értékrendünk szerinti fontossági sorrendben, de ezeket jobb, ha nem a baba alvásidejében végezzük, fordítsuk inkább azt az időt magunkra! Csak annyit végezzünk el, amivel könnyen megbirkózunk, amennyi jólesik. Ne féljünk segítséget kérni!
A legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert csemeténk is attól fogja magát harmóniában érezni. Gondoskodó, kipihent, nyugodt anyára van szüksége!
c./ Váratlan látogatás
Sokszor okoz stresszhelyzetet, főleg az első időkben, mikor rokonok, barátok váratlanul kopogtatnak babanézőbe.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, mikor épp próbál az új család harmonizálódni, ismerkedni egymással, de közben sok a jelentkező, aki szeretne gyönyörködni újszülöttünkben és nem biztos, hogy mindenki van annyira tapintatos, hogy kivárja az első pár hetet vagy szóljon érkezése előtt. Ha úgy gondoljuk, nekünk nem megfelelő a helyzet, amit a látogatók sokasága okoz, nyugodtan szóljunk rokonoknak, barátoknak egyaránt még szülés előtt, hogy mikor mennyi ideig szeretnénk látogatókat fogadni otthonunkban. Jobb előre letisztázni, így nem kell plusz terhet magunkra venni az amúgy is zűrös első időszakban.
Persze, ha nekünk segítséget jelent a látogatás vagy a család temperamentuma eleve ilyen, a fentiek nem érvényesek, akkor persze, élvezzük a társaságot!
d./ Amikor mindenki jobban tudja
szülés után elég hamar érezhetjük magunkat egy olyan körben, ahol rajtunk kívül mindenki jobban tudja, mi kell a mi gyermekünknek! Azzal általában mindenki egyetért, hogy a szoptatás a legmegfelelőbb mód, de hogy az hogyan történjen, abban mindenki mást mond. Kapunk olyan tanácsot, hogy menetrend szerint, kapunk olyat, hogy igény szerint. Dől az információk sokasága, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket és megint csak a káosz alakul ki. Ebben az esetben vonuljunk félre egy órára, csendesedjünk el, kapcsoljuk ki a külvilág zaját és figyeljünk a belső hangra! Meg fog szólalni bennünk az anyai ösztön, ami pontosan megmondja, mi a helyes út!
Nem kell egyik tanácsot sem elfogadni, ha a szívünkben, lelkünk mélyén nem tudtunk eggyé válni vele! A döntés a miénk és az ezzel járó következmények is!
Mindig hallgassunk magunkra! Próbáljunk ki többféle szoptatási pózt, próbáljuk ki a hallott tanácsok egyikét vagy akár mindegyiket! A tapasztalat fogja megmutatni, mi a jó a gyermekünknek és mi nem vált be mégsem.
És ha már túl sok tanácsot kaptunk - főleg kéretlenül - szóljunk az érintetteknek, ha nekünk ez már nem megfelelő!

2./ TÁRSADALMI NYOMÁS
Vannak, akik pártolják a szoptatást minél hosszabb ideig, vannak, akik csak féléves korig stb. Mostanában megint kezd előtérbe kerülni a szoptatás minden biológiai és pszichés előnyével együtt, én magam is lelkes híve és követője vagyok. Vegyük figyelembe, hogy a babának akkor lesz minden jó, ha édesanyja kiegyensúlyozott és harmonikus. Márpedig, ha egy anyát támadás ér azért, mert nem szoptatja gyermekét, akkor a harmóniának nyoma sem lesz valószínűleg. Senki sem bélyegezhető rossz anyának azért, mert nem szoptat! Ha nem tud szoptatni, de szeretne, az a legfontosabb, hogy megkapjon minden támogatást, biztatást, segítséget. Próbáljuk átérezni a helyzetét és segítsünk felkutatni a probléma gyökerét, mert szinte minden fel- és megoldható! Ajánljunk szakembert!
Sokszor ébred lelkiismeretfurdalás és bűntudat a nem szoptató anyában, pedig neki sem kell lemondani a kötődést elősegítő nevelésről! Cumisüvegből is lehet úgy táplálni, mintha szoptatnánk: minden egyes etetésnél szoptatási pózban, ún. bölcsőtartásban adjuk a tápszert és az etetések közt különösen ügyeljünk a sok testi kontaktusra. Bújjunk össze nagyon sokat kisbabánkkal, erre szüksége van az etetéseken felül is! Az etetésnél ugyanúgy figyeljünk a baba jelzéseire! nem az a lényeg, hogy minél hamarabb megegye az előírt mennyiséget, hanem gyönyörködjünk közben az arcában, simogassuk és fogadjuk el, ha éppen nem kéri az egész adagot vagy többet kér! Szoptatott baba sem mindig ugyanannyit szopik,ahogy mi felnőttek sem eszünk mindig ugyanannyit.
Tehát, ha úgy érezzük, mindent megtettünk a szoptatásért (orvosi kivizsgálás, szoptatási szaktanácsadó felkeresése, pszichológus bevonása) és mégsem sikerült, ne éljük meg kudarcként, hanem fogadjuk el ezt a tényt és élvezzük minden percét, amit babánk közelében tölthetünk, figyeljünk oda jelzéseire, reagáljunk rá gyorsan! Érezzük magunkat teljes értékű anyának, mert gyermekünk mindig visszatükrözi lelkiállapotunkat!
A szoptatás sem a kötődést erősíti, ha az anya nem érez örömet benne és lehet tápszerrel táplált gyermek is nagyon kötődő, ha megkapja a törődést, szeretetet, amit a testi kontaktus okoz. Nem pusztán a szoptatás megléte és véghezvitele alakítja ki a kötődést anya és gyermeke közt, hanem a mögötte meghúzódó gyönyör, szeretet, odaadás, adás-kapás egyensúlya.
De ne adjuk fel a próbálkozást, ne mondjunk le a szoptatásról, sokféle segítséget igénybe lehet venni ma már!
Más a helyzet, ha egy édesanya egyáltalán nem is kíván szoptatni. Ilyenkor az a legjobb, ha ezt a döntést felvállaljuk és nem teszünk úgy, mintha akarnánk, hamis kötelességtudatból. Mindig legyünk őszinték magunkhoz és vállaljuk döntéseinket, a babának is ez lesz a legjobb!

3./ TUDATALATTIBAN LÉTEZŐ GÁTLÁS
Még ha nem is tudunk róla, tudatalattinkban lévő, mélyen eltemetett élmények, emlékek, tiltások, bűntudat nagy szerepet játszanak mindennapjainkban. Ha nagy feladat, próbatétel előtt állunk és úgy érezzük, megrekedtünk, joggal kutakodhatnánk a tudatalattinkban, mégsem tesszük vagy csak nagyon ritkán, pedig a válaszok nagyrészt ott megtalálhatók.
A szoptatás hatalmas spirituális élmény is, az EGY-ség élmény előhívója, nem pusztán biológiai folyamatok eredménye, jóval több annál!
a./ Gyermek tudattalan elutasítása
Ez a leggyakrabban előforduló eset. Ha valaki úgy válik anyává, hogy még nem állt rá készen, nem tervezte a gyermekáldást, esetleg erőszak áldozata lett és úgy fogant meg, vagy párkapcsolati probléma megoldódását várta a baba születésétől, megfoganásától, könnyen lehet, hogy ezek a történések elfojtása, fel nem dolgozása miatt a szoptatás nem fog sikerülni. Nagyon erős hatása van a testi működésre a lélekben rejtőző gondolatoknak! Testünkön keresztül nyilvánul meg a lelkünkben rejlő igazság és ez mindig, minden helyzetben érvényes!
Tehát, ha nem tudatosan, de a lelkem mélyén lapul, hogy még nem szerettem volna gyereket és ezt az érzést nem dolgoztam fel a kilenc hónap alatt, a testünk reagálhat erre úgy, hogy az szoptatási problémához vezessen. De ha hajlandó vagyok szembenézni ezekkel az érzésekkel, igent mondok arra, hogy kiássuk a mélyből ezeket, tudatosan feldolgozom, akkor a blokkokat lehet szépen oldani! Ehhez azonban maximális és néha kegyetlen őszinteség szükséges, hiszen ezek olyan dolgok, amelyek mai társadalmunkban bűntudat keltő tényezőnek számítanak, de ezzel ne törődjünk!
Ugyanígy kereshetjük a tudatalattiban az okát a meddőségnek, a sorozatos vetélésnek (ezeknek lehetnek karmikus okai is), a terhességi hányásnak, diabétesznek, a szülés utáni depressziónak.
b./ Félelmek
A legtöbb félelem, vagy legalábbis a félelem oka szintén a tudatalattiban rejtőzik. Az elfojtott félelmeknek erős hatása van a pszichére, majd, ha nincs feloldva, akkor testünkön nyilvánul meg.
Ha félünk az anyaságtól megélésétől, az anyaságra való alkalmatlanságtól és ez már napunk nagy részét elfoglalja, akkor számíthatunk testben megnyilvánuló tünetekre. Sokszor csak a félelmet, a szorongást érezzük, de nem tudjuk az okot. Szakember és nagyfokú tudatosság segíthet a megoldásban!
A félelem érzése során általában megfogalmazunk negatív gondolatokat. Pl. „Félek attól, hogy nem fogom tudni szoptatni a babámat.” Jó, ha tudjuk, hogy agyunk a kijelentésekre úgy reagál, mint egy parancs. A „nem” szócskát nem ismeri fel, ő csak teljesíti, amit kijelentünk, tehát amit mondunk, aszerint cselekszik. Nagy súlya van minden kimondott szónak! Ne azt ismételgessük, amit szeretnénk elkerülni vagy amitől megszabadulnánk, hanem azt, ami a célunk! Pl. „Szoptatni fogom a kisbabámat!” Érezni fogjuk, ennek a kijelentésnek mennyivel másabb energiája van! és mindig vizualizáljuk is egy nap többször a célunkat! ha minden ilyen mondatunkat felcseréljük egy magasabb energiájú, pozitív gondolatra, nagyon nagy változásokat érhetünk el életünk több területén, így a szoptatással is!
Ha nőiségünk, nőiességünk elvesztésétől félünk, gondoljuk végig, hányféle módon élhető meg A NŐ VAGYOK érzése! Az anyaságban kiteljesedhet a nő, ha elfogadjuk, hogy a szüléssel meghal a régi, hogy helyet engedhessen az újnak, ez törvényszerű! Ha ellenállunk ennek a mindenképp bekövetkező törvénynek, problémákba ütközünk, ah elfogadjuk, tudatunk és nőiségünk egy új szintre léphet! A döntés és választás a miénk!
Szülés után adjunk magunknak annyi időt a testi-lelki regenerálódásra, amennyire csak szükségünk van és ezt beszéljük mg párunkkal is! Csak akkor kezdjünk újra házaséletet élni, ha maximálisan készen állunk rá újra! Fedezzük fel újra egymás minden porcikáját, legyünk gyengédek egymáshoz, ne legyenek irreális elvárásaink magunkkal szemben! hagyjuk kibontakozni magunkban az új nőt és élvezzük minden percét, porcikáját! Ha igényeljük, szervezzünk meg fodrászt, kozmetikust, masszázst, jógát! Vonjuk be a családot is segítségképp, jól fogjuk magunkat érezni, ha ez a tevékenység is szívből jön!

4./ CSALÁDI MINTA
Nagyon gyakran fordul elő, hogy a szoptatni nem tudó anya családjában élő nők sem szoptattak. Már fogantatástól kezdve minden külső-belső információt szívunk magunkba, minden mintát raktározunk tudatba, tudatalattiba egyaránt.
A szoptatás is egy ilyen minta. Ha minket nem szoptatott édesanyánk, könnyen előfordulhat, hogy a mi próbálkozásunk is dugába dől. Itt megint a miénk a választás: akarjuk-e ezt a mintát folytatni vagy sem! Ez a helyzet főleg akkor nehéz, ha édesanyánk érzett emiatt bűntudatot és ez az érzés is a mi lelkünkben landolt.
Amit tehetünk, hogy még várandósan gyűjtsük be a lehető legtöbb információt saját fogantatásunk, születésünk körülményeiről! Tervezett babák voltunk-e, milyen volt a terhesség, a szülés, és az azt követő időszak. Nagyon gyakori, hogy ezek a minták ismétlődnek, de higgyünk benne, van más út is! Ha felszínre és feldolgozásra kerülnek a tudatalatti minták, hihetetlen blokkok képesek feloldódni! Ez pedig megint megnöveli az energiaszintünket, önbizalmunk is fejlődhet! Kérjük szakember segítségét, ha szükségesnek érezzük!

Ragyogó út áll mindannyiunk előtt, járjunk rajta büszkén és elégedetten! Ezt kívánom minden Édesanya-társamnak!
(A cikket beküldte: Olasznori)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Hogyan lett "hátrányos helyzetű" a babám
E "csodás" jelzőt a védőnő ragasztotta a kislányomra, mikor az első látogatást tette nálunk, miután hazajöttünk a kórházból. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdem a legelején. A 20. héttől elkezdett csöpögni az előtejem. Legerősebben akkor, mikor ettem. Ezt... »

Túlélni a lehetetlent
Volt egy fiú aki nagyon kíváncsi volt arra, hogy van e élet a halál után. Ő már tudja ,mi még nem. De valamit én tudok jobban nála: túlélni a lehetetlent! A történetet minden szülőnek, ajánlom akinek kamaszkorú gyermeke van. »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyalettem.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyalettem.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2017, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.