Kategória: Szülés után - kórházban - beteg babával
A szüléstörténetemet már leírtam hónapokkal ezelôtt. A kórházi napokról még nem igazán írtam (még a naplómban sem). Illetve a babanaplóban nyomon követhetô a kislányom fejlôdése a kezdetektôl napjainkig.Vasárnap (2009. január 11-én), késô este (23:13) született meg a kislányom 10/10-es apgarral. Akkor minden rendben volt vele. Hétfô reggeli vizitnél, amikor már a babám velem volt, közölte a gyerekorvos, hogy lánykám letapadt nyelvvel született. Ezt a keddi napon felvágták neki. Ott voltam, ott akartam lenni, de nem bírtam ki sírás nélkül. Irén a szülésznôm ott volt velem, a vállán sírtam. Ekkor még nem tudtam lesz rosszabb is… Tejem nem volt, nem akart beindulni a tejtermelôdés. A kislányom nem evett, nem kapott semmit, hiába mentem a csecsemôsök nyakára. Persze kedden kiderült, hogy spontán nem tud kakilni a lányom. Így szegénykém két naposan beöntést kapott, illetve megszondáztatták a gyomrát, mert puffadt volt. Okát persze nem tudták. A szobában mellettem cserélôdtek a kismamák, boldogan mentek haza, én meg még mindig bent. Orvosilag én hazaengedhetô voltam, a gyermekem nem. Depressziós lettem, így utólag bevallom. Nehezen viseltem, nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna, már a telefonom se tudtam felvenni sírás nélkül. Haza akartam menni a kicsimmel, aki egyre rosszabbul volt, de nem mehettünk. Csütörtökön egy csecsemôs segítségével, illetve fejôgéppel tudtam fejni anyatejet, 70 ml-t nagy kínok árán. Csak furcsa színe volt. Mindenesetre adtak belôle a lányomnak, aki sugárban kihányta. Nem maradt meg benne semmi, így estére már infúzióra kötötték, ezt tetôzve még kék fény alá is tették, mert besárgult, így nem lehetett velem. 24 órás kék fény alatt volt. Egyszer voltam nála, nem tudtam menni többet, nem bírtam bôgés nélkül nézni, ahogy dobálta magát a fény alatt. A sírásomtól persze a többi baba is felébredt, lánykám is nyugtalan volt, megérezte a zaklatottságom, így jobbnak láttam az Ő érdekében is, ha nem megyek hozzá. Péntek reggelre megkaptam a lányom. Maga volt a csoda, szopni is tudott egy picit. Addig ügyeskedtem, amíg be nem kapta a mellem (ebben sem igazán segített senki a szülésznômön kívül). Örömmel hívtam Apácskát, hogy a kislányunk egyedül szopizik és nem hányta ki. Utána jött egy nôvérke, hogy a menjek vissza a lányommal a csecsemôosztályra, mert a gyerekorvos vár minket. Hideg zuhanyként ért, amit akkor mondott. Szerintem fel se fogtam, mert újra elmondta, amit mondott. Persze kitört belôlem a sírógörcs. Le kellett üljek. A lényeg, nem kísérleteznek vele tovább, hanem átszállítják egy másik kórházba. Hívtam Apát jöjjön. A liftnél találkoztunk, könnyes volt neki is a szeme. Inkubátorban vitték el a drágámat. Egy szál pelenka volt rajta és mellette volt a macikája és a cumija. Megadták a címet, hogy hova menjünk, illetve kit keressünk. Még várni kellett, amíg megkapom az elbocsájtó papírokat és utána indultunk. Mondanom se kell, pocsékul éreztem magam, de Rituért muszáj volt. Az I. számú gyermekklinikára vitték a csecsemôosztályra, Balogh Lídia doktornô szárnyai alá került. Csináltak neki hasi, koponya ultrahangot, vettek tôle vért, vizelet és széklet mintát. Kaptam egy listát, hogy mit kell bevigyek, és pár perc erejéig láthattuk is (miután felvettük a lábzsákot, a kabátjainkat, táskáinkat letettük és fertôtlenítôvel kezet mostunk). Infúzióra volt kötve. Hazamentünk gyorsan összepakoltunk (pelenka, popsikrém, törlôkendô, fürdetô). Majd újra vissza. Addigra kiderült, hogy az UH eredményei jók, negatívok az értékek. A máj mutat egy pici megnagyobbodást, de a megengedett értéken belül volt. Naponta többször mentünk hozzá látogatni. Az emésztését fokozatosan építették fel, illetve az etetése is a mértékletesség híve volt. 2 ml-t kapott egyszerre, majd az adagot mindig duplázták orvosi felügyelet mellett. Megmutatták, hogyan tudjuk megfürdetni, leápolni a köldökét, öltöztetni, etetni, büfiztetni. Nagyon profi és lelkes csapat, látszik rajtuk, hogy munkájuk az életük. Sokat köszönhetünk az ápolóknak. Hétfôn egyedül mentem be, mert a férjem dolgozni ment, azt mondta, jobb, ha bemegy. Nem vitatkoztam vele. Délelôtt mondták, hogy délután mikorra menjek vissza, mert a doktornô bent lesz, és szeretne beszélni velem. Nagyon megijedtem, gondolom látták rajtam, így mondták, hogy ne gondoljak rosszra. Vissza is mentem a megbeszélt idôpontban. Ritu minden értéke rendben volt. És a doktornô azt mondta, hogy a keddi vizit után hazavihetjük. 10 napos küzdelem után vihettük haza kiságyába manómat. Hogy mi volt a gond? A doktornô szerint Ritu lassabban és nehezebben állt át a kinti életre, illetve a köldökén keresztül összeszedett egy fertôzést, amit antibiotikummal kikezeltek. Úgy mentünk haza, hogy egy alkalommal akkor 60 ml-t evett (6-szor). Tapasztalatom: az biztos, ha lesz még egy babám, akkor viszem magammal itthonról az alkoholt, az olajat, a fülpiszkálót és én fogom ápolni a babám köldökét és kinyitom nagyra a számat és nem fogom hagyni magam lerázni… Mi történt azóta? Azóta Ritu bearanyozza minden napjainkat. Igaz, gyógytornára járunk hetente, mert mint kiderült az egész bal oldalán kötöttek voltak az izmai, és ezért kezelésre szorul. Ezt leszámítva egy nagyon jó, életerôs, mosolygós baba, aki 3 hetes kora óta átalussza az éjszakát. Gyönyörûen forog hasról hátra, hátról hasra, forog a tengelye körül, próbálkozik a kúszással. Imád enni, van abszolút kedvence is, szeret pancsolni. (A cikket beküldte: fildus) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.anyalettem.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu