Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ






Kategória: Anyaság és munka

Te úgyis otthon vagy a gyerekkel, ráérsz...

Anyának lenni... Hát, hogy is mondjam, elég sűrűn szívás... De az nem mindegy, hogy miért is van ez így. Talán, mert nincs empátia, nincs tisztelet és lassan az anyák megtűrt tagjai eme csodálatos világnak. De vajon miért alakul ez így és a nőtársaink is miért ellenségesek az anyákkal ennyire, akik még otthon vannak a picikkel?! Miért szitokmondat az "otthon vagyok a gyerekkel"?

Anyának lenni... Hát, hogy is mondjam, elég sűrűn szívás... De az nem mindegy, hogy miért is van ez így. Talán, mert nincs empátia, nincs tisztelet és lassan az anyák megtűrt tagjai eme csodálatos világnak. De vajon miért alakul ez így és a nőtársaink is miért ellenségesek az anyákkal ennyire, akik még otthon vannak a picikkel?! Miért szitokmondat az "otthon vagyok a gyerekkel"?

Ez a cikk összességében az anyai mivoltról szól és hogy ez mennyire nem egyszerű. Na, nem azért, mert anyának lenni nehéz, vagy rossz. Én azt gondolom, hogy mi anyák tök jól megoldjuk ezt a feladatot, különösebben nem lenne ezzel semmi gond, ha a társadalom meg a környezetünk nem nehezítené meg ezt nekünk.

Van egy 7 éves, ovis kislányom. Az óvónénik javaslatára hagytam még egy évet az oviban. Van egy 10 hónapos gyermekem is és mellette lassan 4 hónapja dolgozom itthonról. A héten vége az ovinak. Jövő héttől összevont csoportok lesznek és természetesen ki volt rakva a csoport falitáblájára, hogy aki kistesóval van otthon, az tartsa otthon a gyermekét. Én ezt szépen be is tartottam, beírtam mindenhova, hogy nem megy a gyerek oviba, marad itthon. DE azért közben bennem volt, hogy hogyan fogok dolgozni így. Látom rajta, hogy ha hétvégén elmegyünk pár órára programozni, az sem elég. Itthon nem tud mit kezdeni magával és akkor jön a veszekedés, mert unalmában nem tud csöndben maradni, hogy a tesó valamennyit aludni tudjon, stb. És ez nem az ő hibája, csak én akkor tudnék dolgozni, mikor a kicsi alszik. Imádják egymást, de nyilván a kicsi sem úgy alszik ilyenkor, mint mikor csak ketten vagyunk itthon. Nincs is ezzel gond, ez az élet rendje, majd valahogy megoldom, hisz anya vagyok, elvárás, hogy ne nyávogjak, ne panaszkodjak, legyek kedves mindenkivel, nézzek el mindent, legyek fitt, főzzek 6 félét, mossak naponta 3 adagot, és tökre örüljek, hogy itthon vagyok.
Nincs ezzel sem baj, hát ez a pár év most erről szól, aztán remélhetőleg más formában, de továbbra is élhetek a gyermekeimnek, mondjuk úgy, hogy elég pénzt keresek ahhoz, hogy jól érezzem magam, és hogy megadjak nekik mindent. Mert a külsőségek mellett szerintem egy nőnek ez is fontos, hogy ne szoruljon másokra. Nos, én ezért kezdtem el a gyerek fél éves korától dolgozni itthonról, hogy ha majd visszamegyek, akkor az aktívan ledolgozott éveim mellett ezt is letegyem az asztalra, meg ugye a plusz pénz se jön rosszul.

Pár nappal ezelőttig teljesen abban a tudatban voltam, hogy persze ez van, megoldom a nyarat 2 gyerekkel, háztartással, hol férjjel, hol férj nélkül napokig, mert ő is állandóan dolgozik. Tudniillik szeretnék jutni valamire, mondjuk saját közös ház stb. De nem kívánok ezért még egy gyereket mostanában szülni.

Visszatérve az ovira, az eddigi években végig dolgoztam a nyarakat, na jó tavaly nem, de akkor már szültem. :) Már tavaly nyáron sem ment óvodába a kislányom, de nem is tudott mit kezdeni itthon magával. Mindenért vitatkoztunk, semmi nem volt jó senkinek, én hulla voltam, alig bírtam mozogni, ő meg nem hagyott... Ment is anyámhoz pár hétre, elvoltak. Most azért valami megváltozott, most nem megy anyámhoz, testvérek, ne legyünk már külön annyit. Meg tényleg most anyám sincs a toppon. Kvázi nem sok segítségem van, semmi.

És láss csodát, megtudtam, hogy ha viszek munkáltatói igazolást, akkor mehet a gyerekem oviba. Nyilván nem az ovitól tudtam meg... Szépen udvariasan megkérdeztem, hogy ez tényleg így van és akkor hozhatom. Persze, igen, de hát ide hivatalos munkáltatói kell, ezt kb. háromszor kihangsúlyozta, mondtam, hogy persze ennek semmi akadálya. Aztán mondta, hogy ezzel sokan visszaélnek... Aztán mikor látta, hogy nekem tényleg nem probléma hivatalos igazolást kérni, hisztirohamot kapva, felemelt hangon mondta, hogy szenved a gyerekem alvásnál... Na itthon meg egész nap. És nem azért a huszasért, de én most nem a 7 éves gyerekem miatt vagyok itthon, vele már itthon voltam 3 évet. A kicsi miatt vagyok itthon, és értük dolgozom és csinálom.
De nekem el kell hinnem, hogy az oviban is szenvedni fog... Nem tudom, szerintem jobb a barátaimmal szenvedni játék közben, mint itthon egyedül. És azt nézni, hogy anyám főz, mos, takarít, dolgozik, a kicsivel foglalkozik és akkor rám már alig van ideje...
Legjobb: vigyem haza ebéd után akkor...

Összegzés:
- Az évek alatt egyszer sem vettem igénybe az ovis ügyeletet, most egyszer és akkor így kell velem viselkedni? Miért?
- Mit gondolnak, miért dolgozom? Tán mert unatkozom itthon?
- A legtöbb óvodai dolgozó is édesanya... Ennyi empátia nincs?
- Ezek után nekem nem köszönnek, de miért is? Az óvodai ellátás szeptember 1-től augusztus 31-ig tart.

Ezért szakadnak meg a mai anyák és ezért nem vállal senki gyereket. Mert a nőtársaink is elfelejtették, hogy egyszer vagy kétszer ők is voltak ebben a helyzetben. Minden téren nehezítve van a dolgunk. Nem az anyaság nehéz, az nagyon szép, hanem a vele járó társadalmi kritika az, amit nehéz lenyelni... És akkor itt kezdhetném azzal, hogy kicsi baba mellett intézd az ügyeid, mozdulj ki néha, de kb. semmi nincs akadálymentesítve és ha többet szülsz, szívjál, mert te úgyis otthon vagy, ráérsz. Két éves korától kap az ember lánya még 30 ezer forintot se, még jó hogy neki állok időben dolgozni, mert talán így visszamehetek olyan feltételekkel, amik számomra is megfelelőek, mert ugye két gyerekkel hova vennének fel újként... Sehova.
Sajnálom, hogy ilyen világot élünk, hogy olyan dolgokért kell magunkat rosszul érezni, ami alapban jár.

Kép: Pixabay/ArtsyBee
(A cikket beküldte: Evelin28)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Anya vs. dolgozó nő! Hogy is lehet ezt összeegyeztetni?
Mindig is volt állásom, volt, hogy egyszerre több is. Úgy érzem, hogy egy fiatal, egészséges, tanult ember nem engedheti meg magának, hogy naphosszat otthon lógassa a lábát. Na meg persze nagyon-nagyon kell az a fizetés is. :) De volt valami, amire sokkal jobban... »

Egy kitartó anya, akire én is büszke vagyok!
Egy anya aki mindenek felett áll, aki kitart, aki megbecsül, aki szeret aki nevel, aki küzd, aki élni akar, aki el akar érni valamit, aki sosem adja fel, aki 0-ról indul és 100-ra ér! Egyszóval mindenek felett álló! »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyalettem.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyalettem.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.