|
|
Kategória: Egyéb babás témák Titkolnom kellene, hogy én még mindig szoptatok?Szerintem nem én vagyok az egyetlen szoptatós anyuka, aki nem csak az első hat hónapban szeretné anyatejjel táplálni gyermekét, hanem minimum 1, de akár 1,5 éves koráig is szívesen szoptatná a kisbabáját. Persze, mint tudjuk, az első 6 hónapban a legfontosabb, hogy szemünk fénye lehetőség szerint csak anyatejjel, vagy annak hiányában tápszerrel legyen táplálva.Ahogy sok más anyukának, nekem is adódtak problémáim a szoptatással az első hetekben, de szerintem ez senkinek nem megy varázsütésre, pláne nem az első kisbabánál. A kórházban nekem is sebesre és véresre szívta kisfiam a mellbimbóimat, így már akkor a bimbóvédőt ajánlotta a védőnő (ezt itthon még kb. 2 hétig használtam, de nagyon nem szerettem). Kisfiam besárgult, így aluszékonyabb volt az első hetekben, a nyelve is le volt nőve (8 hetes korában szerencsére a sebészeten elvágták a nyelvféket), tehát nekünk is nehezen indult a szopizás, de mivel kisfiam nagyon akart szopizni, én pedig nagyon akartam szoptatni, a kezdeti nehézségek ellenére 6 hónapos koráig sikerült kizárólag anyatejjel táplálnom kisfiamat. Ekkor kezdtem el a hozzátáplálást. Sok helyen tájékozódtam ebben a témában, mert felkészült akartam lenni. Mindenhol azt olvastam és a gyerekorvosunk is úgy tájékoztatott, hogy a 6-12. hónap között a babáknak még napi 5-8 deci anyatejre, vagy annak hiányában tápszerre van szükségük az egészséges táplálkozás érdekében. Így nem is volt kérdés, hogy mivel van tejem, szoptatok tovább, de elkezdtünk mellette kóstolgatni is. Tehát én nem is törekedtem azonnal a szoptatások kiváltására, inkább csak kiegészítésként kapott kisfiam korának megfelelő zöldséget, gyümölcsöt. Így 8 hónapos koráig a fő tápláléka az anyatej maradt. Később szerencsére hozzászokott a kanalazáshoz, és már szívesen fogadta, ha az etetőszékbe tettem, és ebédre például főzeléket kínáltam neki. Ennyi bevezetőre volt szükség ahhoz, hogy áttérjek a cikk fő témájára, vagyis arra, hogy miért kapnak a szoptatós anyukák olyan kérdéseket, amitől égnek áll a hajuk, és miért néznek rájuk kérdő tekintettel, ha kiderül az a tény, hogy az anyuka bizony még szoptat, pedig a babája már lassan-lassan közeledik az első életévéhez. Én az elmúlt hetekben többször is találkoztam ledöbbent arckifejezéssel, amikor kiderült, hogy én bizony még szoptatom a 11 hónapos kisfiamat. Tehéntejet természetesen nem adok neki, tejalapú táplálékra azonban szüksége van, hát persze, hogy szoptatom. Oké, tudom, hogy az idősebb generáció tagjai számára – akik leginkább döbbenten néznek rám – ez talán kicsit furcsa, pedig ők is anyukák, és annak idején valószínűleg ők is szoptattak, de régen nem nagyon fektettek hangsúlyt a szoptatás és az anyatejes táplálás fontosságára. Így 3 hónap után gyakorlatilag elkezdték a szoptatás helyett tarhonyalevessel és hasonló „finomságokkal” terhelni a csecsemők még egyébként érésben lévő bélrendszerét (a tarhonyaleves nem vicc, egy ismerősöm „büszkélkedett” ezzel, bár szerintem ez inkább butaság, mint büszkeség). Itt már rögtön fel is merült bennem az a kérdés, hogy miért döbbennek meg annyira az emberek, ha ekkora gyereket még szoptatok? Ha valaki egy 11 hónapos babát tápszerrel etet, azon nem csodálkozik senki. Pedig Ő is és az anyatejes baba is megkapja a korának megfelelő táplálékot. A minap egy másik „kedves” kérdést kaptam, ezt már egy orvostól, mivel egy mellbimbóm környékén kialakult seb miatt bőrgyógyászhoz kellett mennem. Ekkor már a szoptatás is fájdalmat okozott az érzékeny, égő területen. A „kedves” doktornő ahelyett, hogy a problémámmal foglalkozott volna, és a megfelelő kenőcs felírása után elengedett volna, szinte kinevetett, amikor megtudta, hogy én aggódok a szoptatás miatt, pedig már nem egy 2 hónapos csecsemőt táplálok. Ja, Anyuka, a maga fia már 11 hónapos, adjon neki tejpépet, nem kell már őt szoptatni – legyintett. Köszönöm, én nem erre voltam kíváncsi, hanem azért jöttem ide, hogy a leghatásosabb kenőcsöt felírja nekem, ami mellett gyorsan meggyógyulok, és továbbra is fájdalommentesen tudok szoptatni – gondoltam. Pár nap múlva vissza kellett mennem az orvoshoz, hiszen állapotom nem javult, és csak fölöslegesen költöttem ezreket a gyógyszertárban. Most kisfiam is velem volt a rendelőben, aki édesen gurgulázott a doktornőnek és asszisztensének, akik egyszerre próbáltak meggyőzni arról, hogy ha szoptatom, akkor sose gyógyul meg a sebem és egyébként is, most látják, hogy mennyi foga van ennek az édes kisfiúnak, akkor Ő már tud rágni, naná, hogy nem kell neki az anyatej. Ezek után kedvesen megköszöntem az eddigi „segítséget”, majd távoztam. Hazafele azon gondolkodtam, hogy vajon mi köze van a fogak számának a szoptatáshoz??? Vannak babák, akik 3 hónapos korban már 2-3 foggal is büszkélkedhetnek, ezek szerint nekik sem kell már az anyatej, vagy a tápszer? Jöhet a marhapörkölt galuskával? Sajnos arra kellett rájönnöm, hogy míg az első 6 hónapban büszkén vállalhatom, hogy én bizony még szoptatok, azonban gyermekem első évéhez közeledve már szinte titkolnom kell, vagy egyszerűen hazudnom kell az embereknek, mert különben döbbent arcokkal találkozom. Szerencsére azonban nem azok az emberek vannak többségben, akik csodálkoznak, hanem azok, akik szerint büszke lehetek arra, hogy még van tejem, és még tudom táplálni ezzel a csodálatos folyadékkal a kisfiamat! (A cikket beküldte: Annamari80) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||