A cumi mint kábítószer?

Csecsemőkorban a száj a gyerek vezető érzékszerve a (pszichológiában orális periódusnak nevezik ezt az időszakot ), a szopóreflex bármikor felébreszthető és kielégítésre vár. Épp ezért a cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószereinek egyikévé: ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan, a szülőnek nem kell megkeresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit, és ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt.

Mi sem természetesebb annál, hogy a csecsemő gyorsan rászokik, hiszen a cumi felébreszt és nyomban ki is elégít egyfajta szükségletet, ami némiképp enyhíti azt a hiányt, amit egy másik szükséglet (ami a gyerek nyugtalanságát, sírását kiváltotta) kielégítetlensége okoz. A szülőnek - bár tudom, időnként ez egyáltalán nem könnyű dolog - meg kell keresnie a sírás okát, és az ok megszüntetésével kell megbékítenie a gyermekét. Meg kell néznie, nem éhes-e, nincsenek-e fájdalmai, nem vágyik-e az anyja ölébe - mindezt ideig-óráig helyettesíthetjük cumival, de ezzel rosszat teszünk. Véleményem szerint a szülő, amikor gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg! A hasonlatot tovább is vihetjük: ha a gyerek rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszoktatni róla, mint bármilyen más kábítószerről. [...]

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése csökken a külvilág iránt. A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert". [...] ...sokkal egyszerűbb, és szerintem hasznosabb is, ha az egész kérdést [a szülő] gyermekére bízza, aki orális igényeinek betöltésére - cumi hiányában - feltétlenül megtalálja az ujját...

Persze, türelmet igényel, amíg ez bekövetkezik. Lehet, hogy több hét, vagy hónap. Addig pedig többet sír, és nagyobb erőfeszítés tőlünk, hogy megnyugtassuk, de a testközelség, a szoptatás segíthet.

Forrás: Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyve

(A cikket beküldte: _kleo_)

Szülés utáni érzéseink
Baby blues vagy gyermekágyi depresszió? Bizonyára mindenki látott már olyan filmet, ahol az anyuka a szülés után nem sokkal, az egy ágyas, csupa fény kórteremben, kisminkelve, széles mosollyal az arcán tartja karjában az újszülöttet, míg a családtagok nagy... »

Egy szertefoszlott álom
Egyszer valamikor réges-régen, talán igaz sem volt... én is családról, gyerekekről álmodoztam, mint minden lány, hogy egyszer feleség leszek és anya. Hogy boldogan üljük körül az asztalt a családdal. Na, hát ez nem teljesen úgy sikerült mint elterveztem. »