|
|
A tanulásban akadályozottakA tanulásban akadályozottság definíciója, kialakulása, felismerése, oktathatóságuk, tanulási tulajdonságaik, és speciális eljárások.Definíció: Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek csoportjainak nevelési tapasztalatai, pedagógiai szempontú jellemzésük, valamint a nem értelmi fogyatékos, de nehezen tanuló gyermekek igen változatos formában megjelenő tanulási nehézségeinek kutatása eredményezte mindezeknek a gyermekeknek a közös megjelölésére a tanulásban akadályozottak, a fogalom megjelölésére, pedig a tanulásban akadályozottság elnevezés bevezetését és elterjedését. A tanulási akadályozottságot beiskolázási szempontból így fogalmazta meg 1973-ban a Német Oktatás Tanács: „Azok a gyermekek és fiatalok tekinthetők tanululásban akadályozottaknak, akik jelentősen csökkent intelligencia-teljesítmény mellett, a központi idegrendszer sérülése, vagy szociális depriváció folytán elégtelen fejlődést mutatnak, és iskolai teljesítményeikben olyan mértékig korlátozottak, akadályozottak, hogy a tanulási tartalmak felvétele, tárolása,feldolgozása nem sikerül életkoruknak megfelelő módon.”(Englbrecht-Weigert 1991,29-30) A tanulásban akadályozottak a tanulási képesség feljődési zavara következtében tartósan és feltűnően nehezen tanulnak. Tanulásban akadályozottnak minősíthető: 1. iskolaszervezeti szempontból: ha az általános iskola követelményeit osztályismétlések után sem tudja teljesíteni. 2.intelligenciadiagnosztikai szempontból: ha az intelligencia mérési eredménye (IQ-ban kifejezve) az elfogadott normák szerint a normál övezet alatti értékeket mutat. 3. fejlődés-lélektani szempontból: ha a gyermek általános pszichikus fejlődésében zavar mutatkozik 4. tanulásmódszartani szempontból, ha a szokásos és egyébként eredményes tanulási eljárások alkalmazása esetén is jelentős tanulási nehézségeket mutat. Változó, változtatható állapot. Kialakulásának hosszú folyamata van: Nem kizárólag a gyermek biológiai/pszichológiai adottságaiban keresendők a fejlődést akadályozó okok, hanem igen gyakran a családi, iskolai, szociális-kulturális környezet kedvezőtlen hatásaiban. A különböző okok változatos tanulási problémákhoz vezetnek. A hátrányos szociális környezet a tanulási motivációt tartósan csökkenti. Hosszabb távon oksági láncolat alakul ki, ha nem kap a gyermek megfelelő segítséget. Felismerése: A kognitív képességek területén: észlelés, emlékezés, figyelem, koncentráció, logikai műveletek hibái és hiányosságai. A motoros és orientációs képességek területén: Izomtónus, nagy-és finommozgások problémái és hiányosságai. Az emocionális és szociális képességek területén: tanulási motivációk,önértékelés,tanulási viselkedés problémái és hiányosságai. A kommunikációs képességek területén: a beszédértés, szókincs, önkifejezés hibái és hiányosságai. Nyelvi nehézségek húzódnak meg a tanulási problémák hátterében. Gyakran ún. korlátozott nyelvi kódot használnak (beszédükben főleg konkrét dolgokat, cselekvéseket jelentő főnevek és igék találhatók, kevés a közlést pontosító határozós és jelzős szerkezet, az érthetőséget nehezítik a halmozottan előforduló névmások és töltelékszavak). A belső beszéd később jelenik meg. A tanulásban akadályozott gyermekek között az átlagosnál nagyobb százalékban találhatók beszédhibás tanulók. Oktatás: A gyógypedagógiai segítséget igénylők legnagyobb csoportját képezik. Ők azok, akik az általános iskolába járó nehezen tanuló gyermekek (a tankötelesek 10-12%-a), akik tanulási sikertelenségeik súlyossága folytán többnyire az eltérő tantervű általános iskolában tanulnak. 1.5-2 év elmaradást mutatnak életkorukhoz képest. Jellemző tanulási tulajdonságaik: Bármely pszichikus tevékenység akkor okoz számukra nehézséget, amikor a személyiségnek fokozottan aktívvá kell válnia. Elkerülik az erőfeszítést kívánó tanulási tevékenységet. Praktikus gondolkodásuk általában fejlettebb, mint a verbális-logikus gondolkodási folyamataik. Lassan tanulnak, gyorsan felejtenek. A téri tájékozódás, a finommotorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a kommunikáció, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének eltérései. Gyógypedagógiai általános iskola enyhe értelmi fogyatékos tanulóknak: Az alapfokú iskolai oktatás három pedagógiai szakaszra bontottan történik. Az első szakasz 1-6. évfolyamot öleli fel.Érzéki tapasztalatok és alapvető kultúrtechnikák elsajátítása, tárgyi cselekvéses megismerés, tanulási, magatartási és viselkedési szokások következetes kialakítása és megismerése. A második szakasz a 7. és 8. évfolyam. Elsődlegesen a megismerési módszerek további fejlesztésére, a szemléletes képi gondolkodás nyomán kialakuló képzetekre, ismeretekre, az elsajátított tanulási szokásokra épül.Előtérbe kerül az önálló tanulási tevékenység, a verbális szint, a manipulációs és a képi szint is. A harmadik szakasz a 9. és 10. évfolyam, a kötelező alapfokú iskolázás befejezését jelenti. Nem elsősorban a verbális úton emlékezetbe véső tanulás vezet eredményhez, hanem a tapasztalási folyamatokban való intenzív elmélyülés, a saját élmények összekapcsolása a megtanulandó fogalmakkal, cselekvésekkel. Speciális feladatok: A gyógypedagógiai diagnózisra építve a tanuló általános fejlettségi állapotának, tanulási képességeinek leginkább megfelelő tanulási tempó iztosítása, amely tantárgyanként eltérő lehet. A tanórákat kiegészítik az egyéni fejlesztő-terápiás foglalkozások. A tanulásra rendelkezésre álló idő változatos struktúrálása, az időtartamok rugalmas változtatása. A fogalmak lassú érlelése, a sokrétű tapasztalatszerzés.A fogalmak összekapcsolásának megtanulásához kreatív képességeket fejlesztő foglalkozások (pl.: zene, rajz, festés) A megfelelő tanulási környezet kialakítása. Speciális eljárások: tanulási technikák fejlesztése, tanulási zavarok terápiája, részképesség-kiesések terápiái, például figyelemtréning, szenzomotoros integrációs terápia, Frostig-féle fejlesztő program, művészetterápiák,magatartás-terápiák. Felhasznált irodalom: Báthory Zoltán,Falus István(1997,szerk.):Pedagógiai lexikon III. kötet, Keraban Kiadó,Budapest Gordosné Szabó Anna(2004):Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek,Nemzeti Tankönyvkiadó,Budapest Illyés Sándor(2000,szerk.):Gyógypedagógiai alapismeretek,ELTE,Budapest Mesterházi Zsuzsa (1998): A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése, ELTE, Budapest (A cikket beküldte: ferenczeszter)
|