|
|
Kategória: Családi viszonyok AnyukámnakSajnos a sors nagyon messze sodort bennünket édesanyámtól, de mégis a kapcsolatunk ily messziről is erős és elszakíthatatlan.Amikor gyerekek vagyunk, sokszor arra gondolunk, hogy szüleink túl szigorúak velünk, nem engednek a barátainknál maradni addig, ameddig mi szeretnénk és úgy gondoljuk sokszor, hogy mindezt csak ellenünk teszik. Most, hogy már felnőtt vagyok, ugyanúgy egyengeti az utamat, ahogy ezt gyermekkoromban tette. Mikor megszületett az első gyermekem velem, velünk örült az első mosolynak, az első átfordulásnak, az első szavaknak... Jobb nagymamát nem is képzelhetnék el a gyermekeimnek. Amikor a kisfiam 3 éves lett, aki már 7 éves, külföldre költöztünk. Sajnos csak nagyon ritkán járunk haza, de innen messziről is úgy szeretjük egymást, hogy sokan nem is tudnak elképzelni ilyen anya-lánya kapcsolatot. Nekem ő nem "csak" az édesanyám, de a legjobb barátom, lelki társam is. Csak remélni tudom, hogy én olyan jó anyukája vagyok a gyermekeimnek, mint amilyen ő nekem. Hálás vagyok Istennek, amiért egy ilyen csodás, odaadó, szeretetre méltó ember gyermeke lehetek. A szeretet nem hal meg a távolsággal, a szeretet mindig él és összeköti azokat, akik tiszta szívből, őszintén szeretik egymást. Sajnos sokszor, akár itt a Hoxás naplókban is olvasok a megromlott gyermek-szülő kapcsolatról. Az élet rövid, tiszteljük a szüleinket és lépjünk, hogy szorosabbá, tisztábbá tehessük kapcsolatunkat, még mielőtt túl késő lenne. Sok szeretettel Neked, anyukám! Ha azt adhatnám, amit érdemelnél: Mindennap tejben-vajban fürödhetnél! Szél meg nem fújhatna, bánat sem érne, Mert aki bánt, az meglakolna érte! Ha hálám elvárnád anyaságodért: Az életemért, a virrasztásokért, A gondoskodásért, simogatásért, A milliónyi – mindig jó – tanácsért, Az édes tejért, a foszlós kalácsért biztos, hogy rövid volna rá az élet! De anya vagy, a hálát nem igényled! Te boldoggá szépülsz, ha évi pár napon Gondolatom és szívem Neked adom! Hogy elhitessem Veled – mit tegyek? Én egész évben egyformán szeretlek! KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM! (A cikket beküldte: mint)
|