Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Családi viszonyok

Anyukámnak

Sajnos a sors nagyon messze sodort bennünket édesanyámtól, de mégis a kapcsolatunk ily messziről is erős és elszakíthatatlan.
Amikor gyerekek vagyunk, sokszor arra gondolunk, hogy szüleink túl szigorúak velünk, nem engednek a barátainknál maradni addig, ameddig mi szeretnénk és úgy gondoljuk sokszor, hogy mindezt csak ellenünk teszik.


De csak akkor jövünk rá, hogy óvni próbáltak minket, amikor már magunk is anyává váltunk és mi is tapossuk azokat az ösvényeket, amelyeken szüleink jártak és ami ellen mi annyira tiltakoztunk. Sokszor gondoltam magamban, ha nekem gyermekem lesz, én sok mindent másképp fogok tenni. Most, mikor már én is három csoda anyukája vagyok, sokat hallom a gyermekeimtől azokat a mondatokat, amit kisgyermekként anyukámnak mondtam, ilyenkor mosolygok és eszembe jut az anyukám. Feldereng, hogy mennyire óvott és vigyázott rám, ahogyan most én teszem a gyermekeimmel. Emlékszem, mikor tíz éves lehettem, nagyon beteg voltam és végig cipelt karjában a városon az én pici 158 cm-es anyukám, mekkora erőt tud adni a szeretet. Dolgozott sokszor reggeltől estig és mégis volt ideje mesét olvasni, betakargatni, új vasalt ágyneműt adni, aminek úgy szerettem az illatát. Mindig próbálta az utamat egyengetni, pedig én sokszor, konokul ellenálltam.
Most, hogy már felnőtt vagyok, ugyanúgy egyengeti az utamat, ahogy ezt gyermekkoromban tette. Mikor megszületett az első gyermekem velem, velünk örült az első mosolynak, az első átfordulásnak, az első szavaknak... Jobb nagymamát nem is képzelhetnék el a gyermekeimnek. Amikor a kisfiam 3 éves lett, aki már 7 éves, külföldre költöztünk.
Sajnos csak nagyon ritkán járunk haza, de innen messziről is úgy szeretjük egymást, hogy sokan nem is tudnak elképzelni ilyen anya-lánya kapcsolatot. Nekem ő nem "csak" az édesanyám, de a legjobb barátom, lelki társam is. Csak remélni tudom, hogy én olyan jó anyukája vagyok a gyermekeimnek, mint amilyen ő nekem. Hálás vagyok Istennek, amiért egy ilyen csodás, odaadó, szeretetre méltó ember gyermeke lehetek.
A szeretet nem hal meg a távolsággal, a szeretet mindig él és összeköti azokat, akik tiszta szívből, őszintén szeretik egymást.
Sajnos sokszor, akár itt a Hoxás naplókban is olvasok a megromlott gyermek-szülő kapcsolatról. Az élet rövid, tiszteljük a szüleinket és lépjünk, hogy szorosabbá, tisztábbá tehessük kapcsolatunkat, még mielőtt túl késő lenne.

Sok szeretettel Neked, anyukám!

Ha azt adhatnám, amit érdemelnél:
Mindennap tejben-vajban fürödhetnél!
Szél meg nem fújhatna, bánat sem érne,
Mert aki bánt, az meglakolna érte!
Ha hálám elvárnád anyaságodért:
Az életemért, a virrasztásokért,
A gondoskodásért, simogatásért,
A milliónyi – mindig jó – tanácsért,
Az édes tejért, a foszlós kalácsért
biztos, hogy rövid volna rá az élet!
De anya vagy, a hálát nem igényled!
Te boldoggá szépülsz, ha évi pár napon
Gondolatom és szívem Neked adom!
Hogy elhitessem Veled – mit tegyek?
Én egész évben egyformán szeretlek!


KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!
(A cikket beküldte: mint)



Én vigyem a kis babát?
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kicsi baba, akitől elvárták volna a nagyszülei, hogy ő utazzon hozzájuk. »

Azt mondják, az anyatej nagyon fontos…
Mindenki, mindenhol azt hangoztatja, hogy mennyire fontos és meghatározó a baba számára az anyatej, mely tele van vitaminokkal, és nincs annál jobb, táplálóbb. Cikkem arról szól, mikor nem hagyják, hogy segítsünk, hogy ez a „szabály” teljesüljön. »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.