Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Egyebek az anyaságról

Az apák szerepe a gyermeknevelésben

Azért gondoltam, hogy írok erről, mert szakemberként is (nevelési tanácsadó, pszichopedagógus) sok olyan dolgot tanultam a férjemtől, amit azóta is köszönök neki. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy egy csecsemő érkezése után apát hogyan lehetne a legideálisabban bekapcsolni a nevelésbe. Hiszen ő nem tud szoptatni, meg amúgy is. Fontosak az apák, gondolj rá, te is!Remélem, nektek is segít!

Manapság, hogy egyre inkább eltűnőben vannak a konvencionális nemi szerepek, (értsd úgy, hogy apa keresi a pénzt, anya otthon neveli a gyereket, őrzi a tüzet, gyűjtögeti a bogyókat…), szóval igen égető kérdés ez is. Nem tudom kedves apák, mit reagálnak, amikor megtudják, hogy a legjobb haver otthon még porszívózik is?! Minden ember más és más. Van olyan férfi, aki a válást fontolgatná, ha neki ilyesmiket kellene csinálni. Na, ez itt a legfontosabb! Legelőször is, ismerd meg apát, vagy ha férfiak vagytok, magatokat, hogy hogyan is álltok/állnak ezzel a kérdéssel. Van aki, neveltetése, személyisége, beállítódása okán el sem tudja képzelni, hogy ilyen nőies dolgokat csináljon, hát nem vagyok én nő!
Van, akinek egyáltalán nem okoz ez gondot. Na, ezt kell először mérlegelni, amikor bármit is elvárunk a párunktól. (Bocs pasik lehet, hogy ez egy kicsit feministásan hangzott). Az elvárásról meg annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy itt is érvényesül a „Néma gyereknek anyja sem érti...” közmondás. Mert, hogy elvárni egy dolog, de inkább kérj segítséget. A másik nem mindig érzi át, hogy este 5-kor már majd’ leszakad a hátad. Hiszen alig csak 3-4 kilós az a gyerek.
Tudom, ilyenkor nem könnyű nyugodtnak maradni és kedves mosollyal megkérni párunkat, nem venné már át egy kicsit, hiszen úgyis csak 3-4 kiló.
Az lenne a lényeg, hogy ha segítségre vágysz, kérd!
Ha lehet, ezt kezdd el már az elején. Sokszor láttam olyan párokat, amikor az anya nem engedte a férjének, hogy az újszülöttet bepelenkázza, húúú, olyan bénán csinálja. Oké, de akkor ne várd el tőle, hogy elmenjen a gyerek óvodai szülői értekezletére, vagy egyik reggel ő vigye be a gyereket oviba. Érdemes letesztelni a pasikat, hogy mennyire is vannak képben ezeket illetően:
Kicsiknél:
Tudja-e, hol tartod a pelusokat, a ruhákat?
Tudja-e, hogy előbb a body és erre rá a rugdalózó? - bocs fiúk, de ez néhol tényleg problémát jelent.
Tudja-e, hogy melyik krém mire való?
…és még sorolhatnám.
Nagyobbaknál:
Tudja-e melyik csoportba jár, ott mit, hol talál a szekrényben, melyik a benti, játszós ruha, és melyik a tornazsák…
Itt is tudnék sok mindent sorolni. De tudjátok, az én férjem azzal vágott vissza, hogy még soha nem vittük együtt a gyerekeket az oviba. Tényleg, honnan is tudná.
A nem-tudás nem csak a pasikon múlik, ha soha nem adsz neki alkalmat, hogy próbálkozzon, még, ha döcögősen megy is a dolog először, engedd meg neki. (Itt fontos megjegyeznem, hogy jusson eszedbe életed első rántása. Na ugye, nem baj, ha több esélyt adsz neki?) Oké, lehet, hogy nem fog tökéletesen állni a gyereken a pelenka, vagy a gyerek, segít, hogy merre van az ő óvodai csoportja, de engedd, mert ennek következtében fog csak kialakulni benne, hogy nem csak papíron az apja annak a gyereknek.
A segítés mértéke mindenkinél más. Ha apa nálatok is az éjjel-nappal dolgozók kategóriájába tartozik, akkor, már az is eredmény, ha fürdetésre hazaér, de, ha több ideje van, és nem tiltja a férfiassága, vagy neveltetése, akkor nyugodtan bízz rá dolgokat!
A „nem engedem, mert olyan szerencsétlenül csinálja” magatartás következménye viszont az lehet, hogy apában kialakul az a kép, hogy ezekhez nem igazán ért, ez olyan női dolog, tehát ilyenkor már kevés esélyed lesz őt később bevonni.
Mert képzeld csak el, 1-2 évig alig nyúlhatott a gyerekhez, „nem jól fogod, nem úgy kell azt csinálni” stb., akkor hogy érezze a következő nap, hogy ő most aztán milyen jól csinál mindent. (Persze vannak kivételek.)
Tehát ez az apás dolog is olyan, amit ketten kell, hogy kialakítsatok. Kell róla beszélni, mert nem mindig érzi át a dolgokat, meg nem is látta, hogy hogyan telik egy nap.
A bátrabbaknak javaslom, hogy néhány órára apára lehet bízni a gyerkőcöt, hogy lássa, mi küzdés lehet egy-egy "háta közepéig összekakilta magát" szitu, vagy amikor a tizedik dolog jut eszedbe, vajon miért sírhat, de még a tizenegyedik sem használ.
Szóval kitartás, apáknak meg jó babázást, nem csak a villanyvasutas korszakot kell áhítozni, előtte van még vagy 2-3 év.
(A cikket beküldte: ehejja)



Mit vegyünk a babának, és hogyan neveljük?
Magamról annyit, hogy egy csodaszép, 2 hónapos kislány anyukája vagyok. Ugye első baba és az ember mindig fél, hogy nehogy rosszul csináljon valamit, hisz egy kis életért vagyunk felelősek. Két dolog késztetett arra, hogy megírjam ezt a cikket. »

Más-más Nekem mégis mindkettő egyformán édes
Sikertörténet a mai napig, tovább majd az Élet írja. Egy gyönyörű danka kislány ihlette, Anya leírja Te olvasod :-). Amikor Dankád születik, keresed kutatod kik vannak ugyanilyen helyzetben. Azért írom le, hogy ne érezd magad szörnyű anyának, a poklot mindenki... »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.