Kategória: Dalok, mesék, versek

Az öreg halász hálójában

Folytatom Pöttyös kapitány kalandjait azoknak az anyukáknak, akik szivesen olvasták az eddig megirt meséimet, amelyekkel a gyerekeket nagyon jól lehet szórakoztatni. Közben még ehetik a Túró Rudit. Persze utána irány a fogmosás. Vagy forditva, Túró Rudi, fogmosás és jöhet az új mese.

Aznap vígan szelte a vizet a Pöttyös hajó. Hordó kutya kedvenc helyén, a hajóorrban vigyázta a tengert, és a legénység többi tagja is szorgosan végezte a dolgát. Melák a kormánynál, Nyurga az árbockosárban, Panka a konyhában, Tücsi pedig miután minden kötelet ellenőrzött, és a fedélzet is ragyogott, egy régi hálóval bíbelődött. Halászni már nem volt jó, viszont a rakományt lekötni még pont megfelelt volna, „ha nem ilyen egyforma szélű, hanem kicsit keskenyebb, de valamivel hosszabb” –ahogy Tücsi megfogalmazta magának. Apró szigetek sora mellett haladtak el.

Pöttyös Kapitány térképpel a kezében állt a hajóhídon és távcsövével figyelte, mikor melyik szigetet hagyják maguk mögött, el ne tévesszék a megállót. Az egyik szigetről a parton fürdőző gyerekek integettek feléjük, a másikról épp csónakokba szálló halászok. Aztán három lakatlan. „Innen még fél nap a Kókusz sziget, ha így haladunk” – nyugtázta a Kapitány, és már várta, hogy régi barátaik is feltűnjenek. Nem is tartott tovább 1-2 percnél, Nyurga és Hordó már jelezte is: a kutyus boldogan csaholt, a nyakigláb matróz pedig integetve kiáltotta:
- Delfinek, jobbra előttünk!

Az egész legénység szaladt, hogy üdvözölje a csapatot, akikkel errefelé mindig találkoznak, és innen már együtt haladnak a kikötőig. Ott aztán a berakodás után, közös hancúrozást rendeznek a vízben. Csakhogy ezúttal a delfinek nem viszonozták vidám ugrálással az üdvözlést. Úgy tűnt, valami nincs rendben.
- Jajj, de jó, hogy erre jársz Pöttyös Kapitány! Segítened kell! - kiáltotta egyikük. – A kisfiam a part közelében játszott az egyik korallszirtnél, és véletlenül beleakadt egy régi leszakadt halászhálóba. Nem tudjuk kiszabadítani!

Pöttyös Kapitány azon nyomban kiadta a vezényszavakat: vitorlákat bevonni, horgonyt kivetni. Gyorsan lehúzta csizmáját, övére tűzte a tőrét, és egy nagy fejesugrással máris a vízbe vette magát. Csak ott szólt a delfinekhez:
- Mutassátok, merre van!
- Kapaszkodj belénk! - mondták, és sebesen elszáguldottak vele a közeli szirthez. Ott a kapitány mély lélegzetet vett, és a víz alatt meg is látta a pórul járt kis delfint. A háló egyik vége a sziklához csavarodva, másik végébe teljesen belegabalyodva a kis delfin. Bánatos, segítségkérő szemekkel nézett Pöttyös Kapitányra.

Közben a hajón sem tétlenkedtek. Vízrebocsátották a csónakot, Melák, Nyurga és Panka bepattant, és hatalmas evezőcsapásokkal eredt a delfinek után.

Tücsi a fedélzeten maradt a hajóra vigyázni, és Hordó kutyát nyugtatta, a nyakát simogatva. Izgatottan várták, hogy teljenek a súlyos, óráknak tűnő percek, és nagyon szorítottak. Oda se mertek nézni.

A víz alatt a Kapitány gyorsan felmérte a helyzetet. Látta, hogy a pici már nem sokáig bírja levegő nélkül, de azt is, hogy túl sokáig tartana itt a víz alatt kiszabadítani. Fogta hát a kését és a szikláról vágta le a hálót. Intett a delfineknek, segítsenek minél előbb a felszínre emelni a bajbajutott kicsit. Ahogy felértek, megkönnyebbülten vettek levegőt, és végre a kis delfin is teleszívhatta tüdejét. Pöttyös Kapitány örömmel látta, hogy legénysége tudja a dolgát, és már ott várnak tettre készen. A delfinek alulról tartották, Melák és Nyurga felülről fogta meg, és beemelték a kis delfint a csónakba, ahol Panka ügyes mozdulatokkal lefejtette róla az öreg halászhálót.

Nehéz lenne szavakkal leírni azokat a tripla szaltókat, dupla csavart ugrásokat, amivel a delfinek örömükben elkápráztatták barátaikat, amikor a kis delfint óvatosan visszaengedték a vízbe.

- Soha nem felejtjük el neked Pöttyös Kapitány! – hálálkodtak, és hatalmas csókokat nyomtak Panka, Melák és Nyurga homlokára is, akik természetesen már velük együtt fickándoztak a vízben.
Csak Tücsi és Hordó maradt ki a nagy örömből. Ott gubbasztottak körömrágva az árboc tövében, amíg meg nem hallották a csónakban visszaérkező társaság vidám hangját. Boldogan hallgatták végig a történetet.

Aztán mikor fedélzetre húzták a csónakot is, Tücsit külön váratlan öröm érte. Nagy kiáltozásban tört ki, amikor meglátta a csónakban a régi hálót:
- Hurrá, ez pont olyan keskenyebb és hosszabb, hogy nem kell átfűznöm a másikat!
Pöttyös Kapitány félig felhúzott szemöldökkel és huncut mosollyal a szája sarkában csak annyit mondott:
- Téglalap.
Ezen mindannyian jót kacagtak, és vitorlát bontva, immár a delfinek kíséretében, újra célba vették a Kókusz szigetet.
(A cikket beküldte: Dinoca)



Hajba kapott kagyló
Ismét gyermekeknek szóló történetet írok le, ami szintén nem az én szüleményem, viszont a kicsik nagyon imádják a Pöttyös dolgokat, főleg, ha a meséhez előtte még kapnak egy Túró Rudit is. Akkor biztosan szívesen hallgatják végig anyukájuk vagy apukájuk ahogy meséli nekik a Pöttyös történetet. »

Anyának lenni...
Amíg át nem éli az ember, nem is gondol bele igazán, mit is jelent... Anyának lenni... Nem is olyan könnyű, mint ahogy azt gondolnánk, mint ahogy azt másoknál látjuk, míg nincs saját gyermekünk. Csak akkor tudjuk meg igazából, amikor megszületik a baba, és mi is... »




Minden jog fenntartva © 2024, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.