|
Kategória: Családi viszonyok KeresztlányomBoldog házasságban éltem a férjemmel, csak a gyermek hiányzott, nekünk nem született. A húgomnak volt két gyermeke. Egy nap megkértem Őt, hadd neveljem a nagyobbik lányát, mivel nála nem volt meg a biztos anyagi háttér a gyerekek számára.Egy nap megkérdeztem tőle, hogy felnevelhetem-e a nagyobbik lányát minden ellenszolgáltatás nélkül, mivel Ő nagyon rossz anyagi és egyéb körülmények között élt. Nagyon bántott, hogy nem tudja megadni azt az anyagi biztonságot, mint amit én tudnék megadni a lányának. Hosszú töprengés után úgy döntött, hogy odaköltözteti hozzánk a nagyobbik lányát, Tímeát. Akkor nagycsoportos volt a kislány. Mindent megadtunk neki, amit csak a száján kiejtett. Nagy-nagy szeretetben éltünk, egészen 17 éves koráig. Közben váratlanul született egy kislányom, 21 év házasság után. Tímea akkor másodikos gimnazista volt, nem tudom a mai napig sem, hogy mi játszódott le benne, mikor is úgy döntött, hogy visszamegy az édesanyjához. A mai napig is úgy szólít, hogy anya, a férjemet meg apa. Úgy szeret minket, mint más az igazi szüleit, vagy még annál is jobban. Mi is a gyermekünknek tekintjük, és ez így is lesz mindig. Én kereszteltem meg l983-ban és attól a naptól imádom Őt, a férjem még ennél is jobban. Az ismerőseink körében sokan felnéznek ránk, amiért a más gyermekét ilyen szépen, szeretetben felneveltük, de a legfontosabb, hogy a három lány, Timi, Ildikó és az én lányom, Kyra nagyon szeretik egymást. (A cikket beküldte: Cservenák Vali)
|