Nevelhetetlen gyerek

Nem lehet a gyereknevelést kézlegyintéssel, és azzal a mondattal elintézni: "Más volt a Te idődben." A gyerekek akkor is ugyanúgy születtek, mint ma, cseperedtek, jó és rossz tulajdonságokat gyűjtöttek elkövetkezendő életükhöz. Legfeljebb a követelmény volt más, amit eléjük állítottunk.

Nagyon sokszor ámulva olvasom azokat az írásokat, melyek kicsi gyerekek „nevelhetetlen” hisztériájával, csúnya beszédével, „agressziójukkal” foglalkoznak, a csatlakozó vélemények csak rátesznek egy lapáttal.
Próbáltam bekapcsolódni a témába, de alkalmasint keményen visszautasításban volt részem, nyilván, mert közel azonos gondolkozásúak közé csöppent az én véleményem.
Vágjunk bele. Többször leírtam, több gyerekes anyuka, több unokás nagymama vagyok. Nem könyvből tanultam a gyereknevelést, valahogy hoztam otthonról. Amit tőlem elvártak a szüleim, azt próbáltam én is célul kitűzni, illetve, amiről már gyerekként is tudtam, hogy ezt bizony én másként fogom csinálni, ott a cél a más volt. Hogy mindez ösztönös volt-e, egy 24 éves, három gyerekes anyukánál? Azt nem tudom. A végeredményt ismerem.
Miben fogalmaznám meg a gyereknevelés módszereinket? Egy-kettő, a teljesség igénye nélkül:
- A két szülő csak egyféleképp nevelheti a gyerekeket. Egymásnak soha ne mondjanak ellent, mert azt a gyerek remekül kijátssza, soha ne rivalizáljanak egymással, ne törekedjenek arra, hogy valamelyiküket a gyerek jobban szeresse. Ha az egyik szülő mondott valamit, az kőbe van vésve. Pl. a fiam felhívott telefonon, hogy mehet-e focizni. Nem, mondom én, s azt is hozzá tettem miért. Haza megyek, gyerek nincs. A férjem leengedte. Elmondom az előzményt, mire az apja azt mondja, ezt elintézem. Gyerek mikor megérkezett a fociból, az apja azt mondja: tőlem hosszú ideig nem kéredzkedhetsz el sehova, mert becsaptál. Jó egy év telt el, mire helyreállt a rend.
- Hisztizés. A sírba tudott vinni vele a fiam. Az első rohamot 9 hónapos korában rendezte, mert a testvére megunta azt a játékot, hogy ő kidobja kiskacsát az ágyból, a másik visszaviszi. Úgy ahogy volt bevittem a fürdőkádba, rá a hideg víz. Levegőt nem kapott a szájába menő víztől. A következő esetnél már 2 éves volt, hazaértünk a bölcsiből és nem akarta levenni a kabátját. Jól megraktam. Az utolsó dobása már 3 éves korában esett meg vele. Azt akarta, hogy vegyem az ölembe, mert fáradt. Csak hogy az egyik kezemet Ő fogta, a másik kezembe volt a bevásárló szatyor tele, s volt még egy gyerek, aki szintén az Ő kezét fogta. Nem tágított. Mire én leültettem a téren - ahol átmentünk - egy bokor alá és azt mondtam a lányomnak: itt hagyjuk. Ilyen rossz kölök nem kell. Elindultam Vele az úton. Zokogott könyörgött, hogy nagyon szereti a testvérét, nem kell másik testvér, vigyük Őt is haza. A szívem majd megszakadt. Végül: - Menj vissza a testvéredért, de mondd meg neki, ha egy hangot hallok, végleg itt hagyom. Ezzel lett vége a hisztinek. Ha kezdte, a nagyobbik beszélt Neki, nem én, s rá se zendített.
- Csúnya szavak. Megyek haza a munkából, a lány keservesen bőg. Mi a baj? Néz a plafonra az ebédlőben. Hát igen, szó szerint ez volt radírral a plafonra írva - kiradírozva - HŰJE márta. Egy szót se szóltam, másnap vettem falradírt és az egész plafont cca. 25 m2, le kellett radírozni, hogy eltűnjön az írás. Míg a haverok lent játszottak, addig állt az ebédlő asztal tetején és radírozott. Ez eltartott három hétig. Mikor kész lett, meg kellett mutatnia a barátoknak, akiknek elhencegett a plafon szöveggel is. Ez a szó a mi szótárunkban nem szerepel, sok más szóval együtt.
- Neveljük együtt a gyerekeket. Előadást tartottam a fiamnak, hogy a testvére már nagylány (Ő 15, a tesó 16 volt) fel kell számolni a haverokhoz járást. Mindennek megvan a maga ideje, ennek elmúlt. Te vagy a fiú gyerek, erre Neked kell odafigyelni. Pár nap múlva kérdem a lánytól, merre voltál, mivel kicsit később ért haza. Mondja az egyik haver nevét. Én: gyertek a szobámba, szeretnék veletek beszélni. Rákezdek a pár nappal korábbi szövegre. Mire a fiam: tesó ezt hallgasd Te végig, én már hallottam. A férjem felugrott a fotelból, és a nála másfél fejjel magasabb fiának akkora fülest adott, amekkora illett, megtoldva a következőkkel: Ha anyád mindennap elmondja, Te minden nap meghallgatod. Azt hiszem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a férjem megütötte, ma is emlékszik rá.
Mindez, persze csak akkor működik, ha van súlya a szülői szónak. Ami elhangzott, az kötelez: jutalom, büntetés esetén egyaránt. Ezt már egész pici korában kell, hogy a gyerek megszokja. A szülő a biztos pont az életében, amit Ő maga még irányítani nem tud. Csírájában kell minden nem kívánt viselkedési formát, határozottan, ha kell fájdalmat okozva, megszüntetni.
Elképzelhetetlen számomra, hogy a gyerek rám üssön, leköpjön! Egyszer egy vadidegen gyereket vágtam szájon, mert leköpött és anyuka elfelejtette ezt megtenni, bocsánatot kérni. Nem kis ribillió lett belőle, de szinte mindenki nekem adott igazat: az anyuka leszállt a buszról a csemetéjével.
Valahogy úgy gondolom a szülők együtt, következetesen, kitartással, nagy szeretettel és példamutatással nevelhetik csemetéiket. „Nevelhetetlen” gyerek nincs, de ha mégis, az orvosi eset. Nem szabad félni egy jól irányzott fenékre veréstől, a gyerek tudja, mikor mi jár neki, nem lesz tőle lélekben sérült.
A nevelés a megszületés pillanatától kezdődik és tart kb. 16 éves korig. Ami addig nem sikerült, már nem is fog. És még valami, a nevelés magánügy, nem idegenek előtt szégyenítem meg a srácot.
(A cikket beküldte: kneseva)



Kamaszok
Két nagy és egy kisgyerekem van... Így szoktam jellemezni új családi állapotomat. Azért új, mert a 14 és 11 éves gyerekeim mellett egy aprót nevelgetek (7 hónapos). Kicsit több időm van gondolkozni és tervezgetni, hogyan irányítgassam a nagyokat... »

Anya vs. dolgozó nő! Hogy is lehet ezt összeegyeztetni?
Mindig is volt állásom, volt, hogy egyszerre több is. Úgy érzem, hogy egy fiatal, egészséges, tanult ember nem engedheti meg magának, hogy naphosszat otthon lógassa a lábát. Na meg persze nagyon-nagyon kell az a fizetés is. :) De volt valami, amire sokkal jobban... »




Minden jog fenntartva © 2025, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.