Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testvérvállalás

Testvérmentes övezet

Naivan azt reméltem, megúszom húszhónapos fiam testvérféltékenységet, miután a húga megszületik. Tévedtem.

Péter fiam nehezen viseli, hogy már nem ő a szülői, nagyszülői figyelem kizárólagos központja. Mióta Lilla megszületett, sokkal többször kéredzkedik ölbe (gyakran úgy szopik a kicsi, hogy a másik oldalamon a fiam bújik hozzám), nyűgösebb, elcseni a kicsi cumiját, holott ő kiskorában sem kért cumit, az ujját mindig jobban szerette.


Azt hiszem, igazán igyekszem/igyekszünk megtenni mindent, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva. Amikor hazajöttünk a kórházból, a párom két hétig itthon volt velünk. Ezalatt majdnem a nap huszonnégy óráját Petivel töltötte, hogy figyelemből ne szenvedjen hiányt, és ha lehet, ne orroljon meg a kistestvérére. Természetesen (?) vele is aludt és alszik a gyerekszobában.

A múlt éjszaka azonban apa előbb aludt el, mint a fia. Peti pedig keserves sírásba kezdett, de az apja nem hallotta meg. Csak találgatni tudom, hogy a sírás egyik oka a szemfoga miatti fájdalom, másik pedig apjának ijesztő horkolása lehetett, sőt az időközben kezdődő vírusos nyavalya is közrejátszhatott.

Nem volt jobb ötletem, átvittem őt is a nagyszobába, és aznap éjjel hárman aludtunk összebújva. Ha valaki benézett volna hozzánk, lehet, rosszallóan csóválta volna a fejét. Peti ugyanis a bal vállamra dőlve aludt el, néhány centire Lilla baba fejecskéjétől, akit már nem volt erőm az alkaromon cipelni a szobában a hasfájása miatt, ezért a mellkasomra fektetve próbáltam jobb belátásra bírni (t.i. elaltatni). Hármunk közül talán mégis ő aludt legtöbbet, azt pedig inkább nem részletezném, hogy másnap reggel hogy néztem ki…

Visszatérve a testvérféltékenységre, Peti többnyire méltatlankodva adja tudtomra, ha nem kapja meg a kellő figyelmet. Persze nem törődve azzal, hogy épp a patikában állunk sorba vagy otthon fürdünk. Az is igaz viszont, hogy néha hihetetlenül hálás tud lenni a felé irányuló szeretetért. Ilyenkor mindenféle becézésekkel illet (anyacika, stb.) és puszilgat egyfolytában.

A minap úgy esett, hogy én keltem fel először és nem a gyerekek. Megragadva az alkalmat egy kis rendezkedésre, a konyhában tevékenykedtem, amikor a fiamat ébredezni hallottam. Elkerülendő a sírását gyorsan beosontam hozzá és el kezdtem simogatni az arcocskáját. Álmos tekintettel, de mosolyogva pillantott fel -- örömmel nyugtázta, hogy Lilla nincs velem. Szemében diadalmas fény villant, hogy most csakis és kizárólag vele foglalkozom. Simogatásom közben elnyúlt a kezem alatt úgy kérte: „méék, méék”!

Tessék nekem megmondani: lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?! Na, ugye! Én sem tudtam. Haragudni meg végképp nem, amiért „testvérmentes övezetet” akart magának arra a pár percre.

Vég Erzsébet
Megjelent parneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.
Foto: Mihály Krisztián


Voltam anya szülés nélkül és leszek szüléssel is
Történetem 4 éve kezdődött, megismertem egy gyermekét egyedül nevelő apukát. Akkori fejemmel nem is gondoltam, hogy egy gyermeket én fogok nevelni. A sors mást hozott, de senki sem bánja, hogy így alakult. »

Egy angyal a mennyben
Hiszem, hogy aki meghal, annak az élete nem záródik le, csak átkerül egy jobb világba, ahol béke van és nincs fájdalom. Ettől függetlenül az itt maradottaknak nagyon nehéz őt elengedni, és ezt feldolgozni. Miközben ezt a cikket írtam, engem is fojtogatott a sírás,... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.