Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Anyai bánatok

Vennék egy barátot az SNI-s gyermekemnek

Egy speciális nevelési igényű, amerikai kislány édesanyja nem bírta tovább nézni, hogy a lányának nincs barátja, senki sem hajlandó játszani vele. Végső elkeseredettségében feladott egy hirdetést, hogy fizet azért, ha valaki eljön hozzájuk és együtt tölt egy kis időt a gyerekével.

A kislány hét éves, fejlődésében mentálisan elmaradott, megkésett a beszédfejlődése is. Ettől függetlenül természetesen ő is érző lény, aki tisztában van a helyzetével, hogy vele az iskolában nem barátkoznak és ezt többször is sírva panaszolta el otthon. Cathy, az édesanya, egy ilyen alkalom után ragadtatta magát a facebook hirdetés kiírására az alábbi szöveggel:

"Tudom, hogy szomorú, de szeretnék venni a 7 éves SNI-s kislányomnak egy barátot. Megkésett beszédfejlődésű, tehát egy 2-3 éves kisgyermek szintjén tud beszélni, néha nehéz megérteni, de nagyon szeretne valakivel játszani a nyáron. Szeret a szabadban lenni (van egy trambulinunk, hintánk és medencénk), szeret színezni, babázni. Egész idő alatt itthon maradnék én is. 10 dollárt ajánlok óránként, 1-2 alkalommal hetente. Rugalmas vagyok az időbeosztást illetően, csak annyit kérek, ha azt mondod, hogy jössz, akkor gyere is, mert nem szeretném a reményeit összetörni. (...)"


Több száz ember reagált a hirdetésre. Voltak, akik együttérzésükről biztosították a családot, voltak, akik meg is könnyezték a helyzetüket. Voltak sorstársak, akik hasonlóan elkeseredettek a barátok hiánya miatt. Nagyon sokan megosztották, hogy a saját gyerekkorunkban hogyan vészelték át a magányosságot. Több anyuka is jelentkezett, hogy közös játszónapot szervezzenek a gyerekekkel, természetesen teljesen ingyen.
És voltak, akik megkérdőjelezték a kezdeményezést. Mert szerintük igaz barátot nem lehet hirdetéseken keresztül szerezni, vagy pénzért venni és egy anya nem tehet ilyen a gyermekével.

Egy speciális nevelési igényű gyermeket nevelni önmagában is nehéz. Az ember mindent megtesz, minden időt és pénzt rászán a fejlesztés érdekében. Persze a gyerek boldogsága ugyanúgy fontos (mint minden szülő számára)! A szívünk szakad meg, ha azt látjuk, hogy gúnyolják, bántják, nem fogadják el és nem barátkoznak vele. Én megértem ezt az anyukát, hiszen magam is sokszor jártam ebben a cipőben. A speciális gyerekeknek is nagyon fontos a barátkozás, hogy érezzék, elfogadják őket, semmiben nem kevesebbek és rosszabbak másoknál. Én ezért sokszor kerestem már SNI-s szülők és gyerekeik társaságát. Mert elfogadóbbak, mert tudják, min megyünk keresztül, hiszen ők ugyanebben élnek minden nap.

Lehet, hogy te, aki ezt a cikket olvasod, szintén nehéz helyzetben vagy! Ne add fel! Keresd a kapcsolódási pontokat a közösségi média csoportjaiban! Ne hagyd, hogy a gyermeked magányos legyen! Ha minden lehetőségtől távol éltek, akkor legyen valamilyen kisállata, a kutya a legmegfelelőbb társ. Más gyerekekkel postai úton is levelezhet, küldhetnek rajzokat egymásnak - facebook csoportban láttunk már ilyen kezdeményezést. Fontos, hogy a gyermeked érezze, nincs egyedül ebben a világban, vannak kortársai, akik szeretik - még ha ez mondjuk pont az iskolaközösségben nem is jön össze... Addig menj, addig keress, míg nem sikerül!

Én azt mondom, a negatív és lehúzó megjegyzéseket el kell engednünk a fülünk mellett. Hiába kérdőjelezték meg sokan a fenti hirdetést és ítélkeztek Cathy felett, mégiscsak célt ért. Láthatta, hogy a kislánya más gyerekekkel együtt nevetve ugrál a trambulinban, lubickol a medencében. Hogy néhányan betámadták, rossz anyának tartották?! Mégis kit érdekelnek? Remélem ő is csak a vállát rántotta meg és azt nézte, amit elért vele: a lányának lett társasága a nyárra. Sőt, ő maga is megismerhetett olyan szülőket, akik megmozdultak egy ilyen segélykiáltásra, mert meglátták mögötte a hatalmas problémát: egy gyermek magányos és emiatt boldogtalan.
Az mindegy, hogyan jutunk a megoldásra, minden követ meg kell mozgatni, hogy ez megváltozzon!
(A cikket beküldte: adhdszülő)



Derült égből pokol
Mindig is úgy éltem, hogy boldog legyek. Megvolt mindenem, amit csak kívánhattam! És nem pénzre gondolok, mert az sosem érdekelt. Abban az évben is teljesült sok álmom, hát még akkor, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok! Karácsonykor! Aztán a 30. héten hirtelen az... »

Más-más Nekem mégis mindkettő egyformán édes
Sikertörténet a mai napig, tovább majd az Élet írja. Egy gyönyörű danka kislány ihlette, Anya leírja Te olvasod :-). Amikor Dankád születik, keresed kutatod kik vannak ugyanilyen helyzetben. Azért írom le, hogy ne érezd magad szörnyű anyának, a poklot mindenki... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.