Kategória:

Esti mese - gyerekek!

Megdöbbenve olvasom, hallom, hogy mennyi problémát okoz a mai világban a gyerekek irányítás nélküli tévézése.
Kapkodom a fejem, hogy a gyerekek - az egész picitôl a majdnem felnôttig - mi mindent vesznek át az általuk megnézett és valóságosnak vélt filmvilágból.
Mit tegyünk? Egy nagymama korú anyuka tapasztalatai..

Tudom, hogy nem lehet visszasírni a régi idôket, amikor csak rádió volt (1950-ben születtem) és mesekönyvek, a képzeletünkre volt bízva, hogy a hallottakat/olvasottakat hogyan látjuk.
De igenis vissza lehet sírni a mesélôs lefekvéseket. És nem a TV-Macira gondolok, vagy a mostani esti mesékre, a jobbak igen aranyosak, hanem a ténylegesen családtag, anyuka, nagymama, (néha a férfitagok) által felolvasott, elmondott mesékre/történetekre. Nekem ilyenben volt részem, s a mai fejemmel is boldogan gondolok vissza arra az idôre, amikor nagymamám mellett az ágyban fekve hallgattam csodálatos meséit.
Talán pont ezért, mert nekem ilyen emlékeim voltak, teljesen természetesnek tûnt számomra, hogy az én gyerekeim is ilyen módon éljék meg a nap befejezését.
22 évesen szültem meg az elsô fiamat, 28 voltam mikor a harmadik világra jött.
Kezdetektôl fogva rengeteget meséltem, énekeltem nekik egészen pici koruktól kezdve napközben is. (GYES alatt). Ebbe beletartoztak az esti lefekvés idején az altatók. (Nem kell félni, a gyerek elfogadja a nem jó hangú anyuka énekét is, a melegséget érzi ki belôle). Aztán ahogy növekedtek úgy bôvült a repertoár elôször a rövidebb, majd a hosszabb mesékkel. S egészen idôsek voltak már, amikor élvezettel hallgatták az igaz történeteket anya, apa gyerekkorából. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a legkisebb még hat éves korában sem volt hajlandó lefeküdni anélkül, hogy legalább két mesét, vagy történetet el ne mondtam volna, valamint a szokásos altató dalok nélkül. Középsô fiam Balázs, neki József Attila Altatója volt a mindene.
Mivel egy szobában voltak, így a másik kettô is részese volt a "rituálénak", s nagyon élvezték dacára annak, hogy már ebbôl úgymond kinôttek. Igaz, ez sok "lemondással" járt, évekig nem tudtam híradót nézni, vagy egy-egy film elejét, mert amikor nagyobbak voltak, a mesélés idôpontja kitolódott.
Kiskamaszok voltak, amikor nézhették a híradót, s bizonyos filmeket. Állandó vita volt és panaszáradat, amikor úgy kilenc évesen hazajöttek az iskolából az idôsebbek, hogy már megint nem tudtak hozzászólni az esti filmhez, sorozathoz, mert én milyen kegyetlen vagyok, hogy nem engedem. Ma, a 30 éves legfiatalabb fiam egy beszélgetés alkalmával szemrehányóan mondta, hogy neki mennyire hiányoztak az én esti meséim, amiket akkor hagytam abba, amikor ô úgy hét éves volt, a többiek négy illetve hat évvel idôsebbek. Ki gondolta volna?
Aztán 42 évesen újra anyuka lettem, s kezdôdött minden elölrôl. A lányom ma 17 éves, de a mai napig imádja, ha a nagymamája, vagy én mesélünk a gyerekkorunkról, vagy arról, hogy ô, vagy a testvérei miket csináltak. Mindegyik gyerekünk nagyon szeret olvasni. Ez a humán beállítottságúaknál a "mindenevôségben" nyilvánul meg, míg a reál beállítottságúak kedvencei között rengeteg vers van, az egyik Arany idôs kori verseit szereti a legjobban, a másiknak Radnóti a "csúcs".
A mai napig megválogatják a mûsorokat, legyen az akár a tévében, akár a moziban.
Nagyon szerencsésnek érzem magunkat, hogy dacára a problémáknak, melyek minden családban megvannak, boldog gyerekkort tudtunk teremteni a gyerekeinknek, amire ôk igazából sokkal késôbb jöttek rá.
A mai gyerekek nagyon nehéz helyzetben vannak. A szülôk agyonterheltek, örülnek, ha a gyerekek elfoglalják magukat valamivel. A legegyszerûbb, ha engedik ôket tévézni. S ha belegondolunk, ebben a technikailag nagyon fejlett társadalomban minden borzalom a tudomásunkra jut képekkel alátámasztva - mégpedig szinte perceken belül.
S ezeket nem megrendezik, ez a való élet. Csak a híradót kell megnézni. Aztán elgondolkodhatunk azon, hogy a filmek adják-e az ötletet a borzalmakhoz, vagy fordítva, az élet írja a forgatókönyvet.
Végkövetkeztetésnek azt tudom javasolni a szülôtársaknak, hogy elsôsorban a gyerekeink jövôbeni életét tartsuk szem elôtt és alapozzuk meg ezt azzal, hogy nagyon sok anyai-apai melegséget adunk át nekik - akár a saját magunk igényeinek háttérbe szorításával -, mert még így is, és ennek ellenére is nagyon sok negatív élményben lesz részük.
Legalább legyen jó is, amire alapozni, emlékezni tudnak.

(A cikket beküldte: pöttike)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Tanárverés
Az egyik legfelzaklatóbb hír volt, hogy fizikaórán egy 17 éves diák megrúgta és megütötte tanárát. Sajnos az eset nem egyedi,... (tovább)

Táplálkozási alapelvek várandósság és szoptatás alatt
A várandósság alatt a fokozott anyagcsere és a magzat szükségletei miatt megnövekszik a várandósok vitamin-, és... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!