Kategória: Dalok, mesék, versek

Hajba kapott kagyló

Ismét gyermekeknek szóló történetet írok le, ami szintén nem az én szüleményem, viszont a kicsik nagyon imádják a Pöttyös dolgokat, fôleg, ha a meséhez elôtte még kapnak egy Túró Rudit is. Akkor biztosan szívesen hallgatják végig anyukájuk vagy apukájuk ahogy meséli nekik a Pöttyös történetet.

Aznap egy sziget öblében horgonyzott a Pöttyös hajó, és szinte üres volt a fedélzet. Melák kissé távolabb a hajótól a csónakban halászott Hordó kutya társaságában, a többiek pedig a kabinjaikban tettek vettek. Csak Nyurga volt fenn a magasban. Kifeszített egy kötelet két árboc közé, és azon gyakorolgatott. Úgy egyensúlyozott, hogy egy ernyôt tartott a kezében. Óvatosan lépdelt, néha egy lábra állt és kinyújtotta a karjait. Aztán átvette az ernyôt egyik kezébôl a másikba, közben azt figyelte, hogy Melák igencsak nagy lendülettel hadonászik, és Hordó is nagyon csahol. Erôsen bosszúsnak látszottak mindketten. Nyurgának azonban nem volt sok ideje azon morfondírozni, mi történhet a csónakban, ugyanis hirtelen kibillent az egyensúlyából. Csak azt érezte, hogy valami kikapja kezébôl az ernyôt, ô pedig nagyot bucskázva lefordul a kötélrôl és zuhanni kezd. Jókorát kiáltott ijedtében, és épp csak az utolsó pillanatban tudott megkapaszkodni. Szerencsére nem esett le, de úgy nézett ki mintha egy madárijesztôt akasztottak volna száradni a kötélre. Ezt nagyot kacagva meg is jegyezte Tücsi, aki elsôként ért fel a fedélzetre:

- Tisztára egy madárijesztô vagy!

- Inkább az a madár ijesztô – helyesbített Pöttyös kapitány, és az árbockosár felé mutatott, ahol egy rémisztôen nagy, horgas csôrû, ezüstös fejû sas tanyázott, karmai között Nyurga ernyôjének foszlányaival, amiket nagy lendülettel aprított tovább a csôrével.

- Addig szedjük le Nyurgát, amíg az ernyôvel van elfoglalva! – mondta a kapitány, és Tücsivel gyorsan egy létrát tartottak a langaléta kötéltáncos alá. Ekkor bukkant fel Panka vörös lobonca a csapóajtóban. Éppen szárította a haját és fésülködött a hajmosás után, amikor meghallotta a csetepaté hangjait. Ahogyan mászott fel a fedélzetre, kezében volt egy csillogó fésû, és ez nem várt galibát okozott. Hátrahagyva az ernyô cafatait, a hatalmas madár lecsapott, és ezúttal Panka kezébôl kapta ki a fésût, aztán nagy szárnycsapásokkal el is húzott a sziget felé.

- Hurrá, megmenekültünk! – éljenzett Tücsi, Panka viszont nem látszott ennyire elégedettnek. Nem elég, hogy ilyen torzonborz, félig kész frizurával kellett mutatkoznia a fiúk elôtt, még a fésûje is odalett. Nála talán csak Melák volt bosszúsabb, aki Hordó csaholásával kísértetve csak most érkezett vissza.

- Olyan kagylók vannak itt, hogy teljesen összegubancolták a hálót. Mindenhová beleakadtak – magyarázta, és mérgében odacsapta a fedélzet közepére a hatalmas gombócot, ami a hálóból keletkezett, és valóban: ott fehérlettek - sárgállottak benne a furcsa, ágas-bogas kagylóhéjak. Nyurga, Tücsi és még Pöttyös Kapitány is segített, de még így is eltelt vele az egész délután, mire kibogozták. Közben elmesélték a kalandot a sassal, és arra jutottak, hogy az ezüstös fejével, és az óriási termetével bizonyára egy hárpia lehetett.

- Jó, a madarat akkor már tudjuk, de miféle fajta lény ez a kagyló? – tette fel a kérdést Tücsi, aki bevallotta, hogy ilyet még sohasem látott. Hosszú, vékonyan elnyúló csigaház, és az alján is meg a tetején is egy-egy sorban, sûrûn egymás mellett kiálló nyúlványok. Pöttyös Kapitány, aki különös gondossággal helyezgette a kagylókat egy ládikába, titokzatosan – tudományosan csak annyit közölt:
- Murex Pecten.

A többiek ettôl úgy érezték, hogy most aztán sokkal okosabbak lettek, és csendben tovább bogozgattak. Addig csak, mígnem hatalmasat kordult Melák gyomra. Illik, vagy sem, mindenesetre nekik errôl jutott eszükbe:
- Hol van Panka?

Pöttyös Kapitány tudta persze a választ, nem véletlenül dolgozott olyan lelkesen a kagylókkal, de már sejtették a többiek is. Fel is pattantak mindannyian, hogy felkeressék a kabinjában. Panka bizony ott búslakodott, még mindig torzon-borzan. A matrózok nem is igen tudtak, mivel vigasztalhatnák meg - nem úgy Pöttyös Kapitány, aki így szólt Pankához.

- Kedves Panka, egész délután dolgoztunk, és most meglepetést hoztunk neked! – és ezzel átnyújtotta a kis ládikát, benne a kiválogatott, legszebb kagylókkal. A matrózlány arca hirtelen felderült:
- Vénusz fésûk! – kiáltotta boldogan, és örömében még perdült is egyet maga körül.

- Murex Pecten - bólintott Pöttyös Kapitány a többiekre mosolyogva, akiknek csak ekkor esett le igazán, mire is hasonlítanak ezek a furcsaforma kagylók. Egytôl egyig, mint valami nagy mûvész alkotta porcelán fésûk. Panka örömében mindenkinek puszit osztott, még Hordó kutya orra hegyére is, majd miközben egy nagy, letakart tálat vett elô azt mondta:
- Én sem tétlenkedtem idelenn, készült nektek túrógombóc!

Aztán míg a fiúk falatoztak, ô titkon kisurrant, és egy tükör elôtt végre megfésülködött.

(A cikket beküldte: Dinoca)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Ringató dalok, mondókák
Kisfiammal járunk a ringató foglalkozásra és azt veszem észre, alig várja hogy mehessen. Nagyon jó tapasztalatom van,... (tovább)

Gyermek a vízben! – Biztonság mindenek elôtt
Nekünk szülôknek az egyik legfontosabb feladatunk így nyáron strandoláskor, hogy – fôleg – az úszni még nem tudó... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!