|
|
A kicsik és az érzelmekMiért vannak az érzelmeink?Néha szinte azt kívánja az ember, bárcsak ne volnának érzelmei. Ilyenkor különösen a negatív érzelmekre gondolunk, például a dühre vagy a szomorúságra, ami oly sok fájdalmat okozhat. Vajon miért ruházott fel bennünket a természet ilyen érzelmi töltettel járó lelkiállapotokkal? Mindegyiknek megvan a maga komoly szerepe. Intenzitásukat tekintve a nehezen megfoghatótól a hihetetlenül erősig terjednek. Állandóan velünk vannak, áradnak és összekeverednek, miközben életünk egyes eseményeit egymás után megértjük, hogy továbbléphessünk. Mindig érzünk valamit - az érzelmek mutatják, hogy létezünk. Négy alapérzést szoktunk említeni: düh, félelem, szomorúság, öröm. Minden további érzelemi árnyalat csupán ezek keveréke, hasonlóan a három alapszínből: a pirosból, a sárgából és a kékből-kikevert színárnyalatokhoz. Sok ezer kombináció lehetséges, például a féltékenység, amely a félelem és a düh keveréke, vagy a nosztalgia, amelyben az öröm és a szomorúság keveredik. Milyen érdekes teremtmények vagyunk. Amikor gyermekeink újszülöttek, érzelmeink épp csak kezdenek formát ölteni. A jó megfigyelő szülők már a korai hónapokban tanúi lehetnek, hogy a kicsik fokozatosan jól megkülönböztethető módon fejezik ki érzelmeiket-a félelem sikolya, a szomorúság könnyei, a dühtől elvörösödött arc és az öröm kacagása. A csecsemők nem gátlásosak, érzelmeiket természetesen és könnyedén fejezik ki, ennek eredményeként negatív érzelmeik gyorsan tovaszállnak. Növekedése során a gyermeknek azonban meg kell tanulnia saját érzelmeinek társadalmi szintű kezelését, és konstruktív levezetési lehetőségeket kell keresnie az érzelmek által felszínre hozott energiák számára. A gyermek ezeket az információkat tőlünk, szülőktől kaphatja meg, szerencsére nem olyan nagy dolog az egészet helyretenni. Az érzelmek megértése, miért vannak, hogyan lehet legjobban kifejezésre juttatni, illetve elkerülni őket, a gyermekkel való boldogabb együttélés a titka. Tanítsuk meg a gyermekeinket a düh kezelésére. Magyarázzuk el, miről szól a szomorúság. Segítsünk a gyerekeknek a félelem kezelésében. Ha látjuk, hol van a baj gyermekünknél, bátoríthatjuk és segíthetünk neki, hogy elmondja, mit is érez valójában, és mi annak az oka. Ha még kicsi, rajzolhat is. A totyogók már képesek rá, hogy a megrajzolt arcokra rámutatva közöljék mit is éreznek éppen. Persze az egész rengeteg körültekintést és gyengédséget igényel. Talán mi magunk is dolgozhatunk az érzelmek kifejezésén, és jó példát mutathatunk gyermekünknek, miként mutathatja ki érzelmeit, nyugodt körülmények között, őszintén és egyértelműen. (A cikket beküldte: Elviracska)
|