|
Kategória: Testvérvállalás
Anyává érni másodszorra is...
Szerintetek mikor érik meg egy nő a második gyermek vállalására? Tökéletes anyának érzem magam, ha lehet ilyet mondani, mindenem a fiam, csak Ő tölti ki az életemet, talán túlzottan maximalista is vagyok, de a második gyerek vállalásától rettegek... Miért? Ki tud ebben segíteni nekem?
Hosszú éveken keresztül meddőséggel küzdöttem, majd 37 évesen kiderült, hogy csupán egy kis hormonzavarról van szó amit 2 hónapos gyógyszerszedéssel rendbe hoztak. Utána szinte azonnal spontán megfogant a kisfiam, akit 38 évesen szültem. Csodálatos és problémamentes terhesség után egy iszonyú nehéz (vákuumos) szülés következett, amit egy még nehezebb gyógyulási időszak követett. A szoptatás egy rémálom volt a mellgyulladásokkal együtt és a napi 5-6 fejéssel totál kikészültem, legyengültem, de 8 hónapig "szoptattam"... A kisfiú gyönyörűen növöget, cseperedik és mivel már majdnem 2 éves, én meg nemsokára 40, felmerült egy kistestvér gondolata.
Én is testvérrel nőttem fel, a párom is, így tudom, mit jelent ha egy gyereknek van testvérkéje...
Viszont ha egy újabb gyerek vállalásra gondolok teljesen megrémülök, fogalmam sincs, hogyan férne bele a mi kis családi idillünkbe. És nem a szüléstől és következményeitől félek, mert az úgyis elmúlik hamar, hanem, hogy értsétek, annyira szeretem a fiamat és annyira a mindenem, hogy el se tudom képzelni, hogy egy másikat hogyan lehetne ugyanígy szeretni, ellátni, gondoskodni róla, róluk. Mert tuti, hogy nem tudnék egyszerre mindkettőnek ugyanannyi szeretetet és gondoskodást biztosítani.
A lényeg, hogy hónapok óta evvel fekszem és kelek és már totál be vagyok dilizve a témától, de a lelkem mélyén tudom: kéne egy kistesó...
Mikor érik meg egy anyuka a második gyerek vállalására?
(A cikket beküldte: bebekriszti)
Beteg a gyerek? Oldd meg!
Mi történik, ha gyermeked beteg?
Főnököd miképpen reagál a problémára?
Legtöbbször válaszút elé kerül a nő és sajnos egyedül marad a mindíg ismétlődő problémával!
Kire bízza a gyermeket, hogy mindenki elégedett legyen? »
|
Mindenki máshogy éli meg!
Természetesen az anyaság, a várandósság és az ezzel kapcsolatos dolgok, amikre a címben utaltam. Nem a negatív kommentek begyűjtése a célom, csak szeretném megosztani gondolataimat, reményt, esetleg erőt adni hasonló szituációban lévő nőknek. »
|
|