Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Testvérvállalás

Anyává érni másodszorra is...

Szerintetek mikor érik meg egy nő a második gyermek vállalására? Tökéletes anyának érzem magam, ha lehet ilyet mondani, mindenem a fiam, csak Ő tölti ki az életemet, talán túlzottan maximalista is vagyok, de a második gyerek vállalásától rettegek... Miért? Ki tud ebben segíteni nekem?

Hosszú éveken keresztül meddőséggel küzdöttem, majd 37 évesen kiderült, hogy csupán egy kis hormonzavarról van szó amit 2 hónapos gyógyszerszedéssel rendbe hoztak. Utána szinte azonnal spontán megfogant a kisfiam, akit 38 évesen szültem. Csodálatos és problémamentes terhesség után egy iszonyú nehéz (vákuumos) szülés következett, amit egy még nehezebb gyógyulási időszak követett. A szoptatás egy rémálom volt a mellgyulladásokkal együtt és a napi 5-6 fejéssel totál kikészültem, legyengültem, de 8 hónapig "szoptattam"... A kisfiú gyönyörűen növöget, cseperedik és mivel már majdnem 2 éves, én meg nemsokára 40, felmerült egy kistestvér gondolata.
Én is testvérrel nőttem fel, a párom is, így tudom, mit jelent ha egy gyereknek van testvérkéje...
Viszont ha egy újabb gyerek vállalásra gondolok teljesen megrémülök, fogalmam sincs, hogyan férne bele a mi kis családi idillünkbe. És nem a szüléstől és következményeitől félek, mert az úgyis elmúlik hamar, hanem, hogy értsétek, annyira szeretem a fiamat és annyira a mindenem, hogy el se tudom képzelni, hogy egy másikat hogyan lehetne ugyanígy szeretni, ellátni, gondoskodni róla, róluk. Mert tuti, hogy nem tudnék egyszerre mindkettőnek ugyanannyi szeretetet és gondoskodást biztosítani.
A lényeg, hogy hónapok óta evvel fekszem és kelek és már totál be vagyok dilizve a témától, de a lelkem mélyén tudom: kéne egy kistesó...
Mikor érik meg egy anyuka a második gyerek vállalására?
(A cikket beküldte: bebekriszti)



Most már tudom, a legjobb dolog anyának lenni 2.
Ahogy ígértem, megírom, mi történt velünk azóta, hogy megírtam az első cikkem, sok minden, és úgy érzem leginkább jó dolgok. Köszönhetően olyan embereknek, akik nagyon sokat segítettek nekünk, és nagyon hálás vagyok érte. Nem gondoltam, hogy ha megírom a... »
Amit senki sem mond el az anyaságról
Nem panaszkodás, megbánás, pusztán a tények felvázolása. Amit senki sem említ az anyasággal kapcsolatban: nem fenékig tejfel! Sok türelmet és lemondást igényel. 2008 februárjában estem teherbe. Azt hittem, ennél csodálatosabb dolog nincs is a földön! »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.