Amiről nem beszélünk, pedig sok helyen gondot okoz!

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam vagy ne. Sok babanaplót olvasok és 80%-ban felmerül a széklet téma, hogy nincs minden nap és már gyógyszert kell használni, hogy legyen eredmény...Én külföldön élek, itt nem divat a kúp vagy végső esetben a lázmérő használata (szerintem kiakadnának, ha mondanám), nagyon gyógyszert se adnak, "majd megoldódik magától alapon".

Az én fiam "jó kakiló" gyerek volt...volt!
Minden nap volt, általában minden pelenkacserénél, napi 6x-7x, ez így ment az 5. hónapig.
Akkor elkezdtük a hozzátáplálást és az én "jó kakiló" fiam "rossz kakiló" lett. Eleinte nem foglalkoztam vele, hisz másoknál is olvastam, ez normális. Egy idő után már nem tetszett a dolog, heti 1-2 kakis pelus, az már nem normális.
Szegény gyerek szenved, csak nyomja és nyomja, anya örül, hogy végre sikerült. Mikor kibontom egy kis maszat van csak, anya szomorú!
Aztán jött egy nap, a gyerek nyomja és üvölt, anya tornáztat, simogatja a pocit, de nem jobb.
Na azt a napot nem kívánom senkinek! Futás a gyógyszertárba, ott nem adnak semmit recept nélkül, doki már nem volt aznap.
Másnap irány az orvos, adott emésztést segítő szirupot.
Megkérdezte, hogy iszik-e a gyerek, hát nem nagyon, nem kéri, elég neki a cici! Nem fogadta el az üveget, pedig megvettem az összes létező márkát!
Az orvos azt mondta kell a plusz folyadék is, még egy cicizős babának is, de csak víz, csapvíz felforralva és kihűtve! Nem tea, nem baba üdítő, hanem víz!
Hát elkezdtem itatni, naponta iszunk min. 100 ml vizet és láss csodát, azóta minden nap van kaka, a gyógyszert nem is használtuk!
Szóval inni, inni és inni. Még egy cicizős babának is.
Nekünk bevált...
Remélem segítettem valakinek, aki ilyen problémával küzd!
Egy próbát megér...vesztenivaló nincs, csak koszos pelus!
Kívánok mindenkinek sok koszos pelust!
(A cikket beküldte: Judy86)



Egy út, amit végig kell járnom a gyermekemért, gyermekemmel
Zénó története, a mi kis harcosunké, aki kapott még egy esélyt az élettől. Ez a történet az eddigi rövid életének küzdelméről szól, aminek még nincsen vége, de tudom, hogy célt fogunk érni és minden egyes nappal közelebb kerül a teljes élethez... »

Két kis csoda
A mi kis életünk nem épp úgy kezdődött, mint egy mese. Hiányoztak a tervezgetések, csak úgy jött, de így kellett, hogy legyen, semmit sem bántam meg... Két tizenéves fiatal nem a gyermektervezésen töri még a fejét, de ha már így alakult, hát vállaltuk. »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.