Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Amit tudnia kell egy nagycsoportos gyermeknek a számokról, és amit nem

A XXI. századi szülőket gyakran nyugtalanítja az a gondolat, ha az első osztályt kezdő gyermekük még nem tud számolni. Főként akkor ijednek meg, ha a játszótéren a nagycsoportot kezdő gyermek anyukája arról áradozik, hogy az ő kis tündérbogárja egytől húszig oda-vissza hibátlanul számol. De vajon kell-e tudnia számolni egy első osztályba lépő kisgyermeknek és az a nagycsoportos kisgyermek, aki egytől húszig elmondja a számokat ténylegesen számol-e vagy csak úgymond megtanulta ezeket a szavakat?
Felmerül az a kérdés, hogy jogosak-e a szülők aggodalmai és egyáltalán, mit tud egy óvodás a számokról?


A számlálás adott halmaz elemszámának megállapítására szolgáló eljárás. A kisgyereknek, akiről azt gondoljuk, hogy számol, tudnia kell válaszolnia a "mennyi" és a "mekkora" kérdésekre, a távolságra és az egyéb mennyiségekkel kapcsolatban.
A számlálás kezdetének lehetünk tanúi, amikor a 2-3 éves gyermek úgy veszi számba játékait, hogy minden egyesre rámutatva azt monda: egy, egy, egy, egy. Azonban ez még nem számlálás, mivel a mennyi kérdésre még nem tud felelni. Ehhez még meg kell előbb tanulnia az egy, kettő, három stb. számok neveit és növekvő sorozatát. 3-4 éves korban, az óvodában és otthon a felnőtteket utánozva mondogatja egyre: egy, kettő, három, négy stb. ötig, tízig. A számlálás gépies tanulásától nem is lehet távol tartani a gyerekeket, de a szülők gyakran felértékelik gyermekük matematikai megnyilvánulásaikat, mert nem veszik figyelembe, hogy ezek mennyiben ismétlései a felnőttektől hallott szavaknak, és mennyiben a saját gondolatuk.
Az óvodai középső és nagy csoportban az óvónő a matematikai foglalkozásokon tervszerűen irányítja a gyermekek tapasztalatszerző tevékenységét. Néhány foglalkozás után gyakran hangzik el a "mennyi", "hány" kérdőszó. Az óvodások ettől kezdve szinte minden foglalkozáson gyakorolják a számlálást. Tárgyakat vesznek számba az egy, kettő, három, ... hangosan és hang nélküli mondogatásával.
Az óvodából kilépő gyermekek számlálással viszonylag jól meg tudják határozni a 10-nél nem nagyobb számú tárgyakat (kisautó, baba, ceruza). Nincs azonban kialakult fogalmuk a számokról, de a számlálás műveletéről sem. Azt sokszor tapasztalták, hogy ha a számok sorozatában, az 1, 2, 3, 4, ... mondókákban nem tévednek, akkor az utolsó számra mondott számnevet mindig elfogadják válaszként a felnőttek a "mennyi" kérdésükre. A tíznél nem nagyobb számokról sok tapasztalatot szerezhetnek a gyerekek ezeken a foglalkozásokon, de az első osztályt kezdő gyermek eredményes számolási tevékenységéből sem következtethetünk arra, hogy a számláláskor mondott számok fogalmával már tisztában van.

Összegzésképpen arra a kérdésekre válaszolva, hogy kell-e tudnia számolni egy első osztályt kezdő gyereknek valamint az az óvodás, aki elmondja a számokat húszig, ténylegesen számol vagy csak megtanulta a szavakat, a válasz a következő.
Az első osztályba lépő gyereknek nem kell tudnia számolni, tehát nem kell megijednie a szülőnek, de semmi hátránya nem származik, ha esetleg tud számolni. Ennek ellenére a húszas számkörben való biztos számolni tudás kialakításának elsősorban az első osztályban kell megvalósulnia és nem az óvodában. Arra vigyázzanak a szülők, hogy gyermeküket csak hozzáértő (tanító, óvónő) szakember tanítsa számolni iskola előtt. Hatalmas károkat okozhatnak a szülők gyermeküknek, ha hozzáértés nélkül valamint a gyermek akarata és érdeklődése ellenére elkezdenek magyarázni, tanítani mindenfélét a számokról. Ezek károkat okozhatnak, amiket csak hosszú gyakorlás és helyreállítás során javítható ki. Végül akár évismétléshez is vezethetnek.
Ha a kisgyerek érdeklődést mutat a számok iránt, akkor ma már a gyermekük fejlettségének megfelelő nagyon jó, érdekes és nem utolsósorban játékos foglalkoztató füzetek állnak a szülők és gyermekeik rendelkezéseikre.
(A cikket beküldte: apátii)



Segítség, újra pályaválasztás előtt állunk!
A pályaválasztás buktatói a szülők számára. Mit és hogyan tegyük, hogy a gyerek azt is higgye, segíteni akarunk és nem gátolni a pályaválasztásában. Ilyenkor a legrosszabb szülőnek lenni. Pláne, ha több gyereke van az ember fiának. »

Te úgyis otthon vagy a gyerekkel, ráérsz...
Anyának lenni... Hát, hogy is mondjam, elég sűrűn szívás... De az nem mindegy, hogy miért is van ez így. Talán, mert nincs empátia, nincs tisztelet és lassan az anyák megtűrt tagjai eme csodálatos világnak. De vajon miért alakul ez így és a nőtársaink is miért... »





Minden jog fenntartva © 2020, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.