Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egyebek az anyaságról

Anyapara

Mostanában egyre többször gondolok rá, hogy milyen lesz majd az életünk, ha a kisebb fiam is közösségbe kerül, és véget ér az éjjel-nappal együtt töltött időszakunk. Várom is, de félek is picit a jövőtől.

Mikor az ember lányának még nincs családja, természetesnek veszi, hogy úgy osztja be az idejét, ahogy csak jónak látja. Mikor az első fiunkat vártam egyik már gyermekes ismerősöm mondta, hogy a pici érkezésével alapjaiban meg fog változni az életünk. S nem is tévedett!
A nagyfiunknál idővel kialakult mindent, és mikortól oviba járt visszakaptam a szabadságomat, ismét élhettem a saját életemet.
Kikapcsolódásra, felnőttes programokra is volt idő és lehetőség.
Mivel nálunk a fiúk között viszonylag nagy a korkülönbség, elég sok mindent elfelejtettem.
Természetes, hogy ha az embernek kisbabája van vele tölti az idejét, de ahogy múlik az idő, úgy érzi szüksége volna egy kis magánéletre.
A kisfiunk 18 hónapos. Két és fél óránál több időt nem töltöttünk születése óta egyhuzamban külön. Már az is egy jó program volt, mikor múlt héten fogorvoshoz mentem. Egyedül!
Egyre többször gondolok arra, hogy ki is vagyok valójában. Anya, feleség, háziasszony.
Na de hol vagyok Én? Aki szeret olvasni, barátnőkkel találkozni, németül beszélni.
A múlt homályába veszett valódi énem. Vagy most "csak" anya vagyok?
Nagyon hiányzik már egy pihentető alvás, az hogy összebújva a naggyal csak tv-t nézzünk nyugalomban. Nagy dolgok ezek? Szerintem nem, de egyelőre elérhetetlennek tűnnek.
Tudom, hogyha a pici bölcsibe megy, ismét visszakapok egy pici függetlenséget. Rémülettel tölt el, hogy tudok-e majd élni a lehetőséggel, vagy mennyire fog hiányozni a kis rabszolgatartóm, hisz annyira imádom őt.
Ő izgága, önállóságra törekvő, akaratos, mégis nagyon-nagyon szeretem őt.
Mások is gondolnak ilyesmikre?
(A cikket beküldte: Bajaikriszta)



Május első vasárnapja
Anyáknapja alkalmából ragadtam tollat, hogy köszöntsem Őket... és magamat is ezzel. Nem a klasszikus értelemben vett köszöntés kerekedett ki belőle, csupán egy hétköznapi gondolathalmaz... szeretettel mindenkinek ! »

Pylorus szűkület, ahogyan én éltem át
A történetünk az egyik babás újságban, decemberben megjelent, mert szeretném a kismamák figyelmét felhívni erre a rendellenességre, ami pillanatok alatt alakul ki és nagyon gyors beavatkozást igényel. Főleg a 2-8 hetes kisfiúk anyukái figyeljenek a bukásra,... »





Minden jog fenntartva © 2020, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.