Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Az első hét hét

Szeretném megosztani veletek kislányom életének első 7 hetét. Én nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz... De ennek ellenére muszáj, hogy gyermekeink érezzék, szeretjük őket, és mellettük állunk!

2007. november 25-én kellett volna érkezni a mi kislányunknak. Luca viszont úgy döntött, hogy már 17-én megérkezik ("szabotálva" a nagy családi programot...). Szóval kislányunk november 17-én 8:43 perckor belépett az életünkbe.

Az első négy nap maga volt a tökéletesség, akkor még a kórházban voltunk. Ötödik nap a párom várta a hívást, hogy mikor hozhatja babucinak a ruhákat. Hát nem kellett...

Ugyanis az ötödik nap közölte velem a gyerekorvos, hogy Luca nincs jól, nagyon sápadt. Vérvétel után kiderült, hogy fertőzést kapott. Azonnal vitték a gyerek kórázba, mi meg mentünk utána autóval. Hét napot ott kellett töltenünk. Mikor megértettem, hogy jobb neki, hogy így történt, és nem otthonról kellett vissza vinni, már kicsit nyugodtabb voltam.

Lucus nagyon nyugodt baba volt. Mondták is a nővérek, hogy biztos nem lesz problémám vele otthon. Ezen én nagyon fellelkesedtem, azt hittem, minden úgy fog menni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Hát tévedtem...

Mikor haza érkeztünk, kiderült, hogy rettentő hasfájós a drágám. Olyannyira, hogy szinte egész nap csak ordított. Ha letettük, az volt a baj, ha felvettük meg az. Mindenféle csodaszerrel próbálkoztunk, de jelentős jobbulást egyikkel sem tudtunk elérni. Naphosszat egy fotelban ültem, és ringattam. Csak így tudott aludni, és nem lehetett letenni, mert akkor kezdhettem elölről. Szóval, hamar rájöttem, hogy abban a fotelban fogok "lakni". A nap 24 órájából kb. 18-at ott töltöttem. Éjjel volt, hogy 3-4 órát is sírt egyfolytában, ezért kint aludtam vele a nappaliban, mert a párom rengeteget vezet minden nap, fontos volt, hogy tudjon pihenni.

Pár hét után már nem nagyon tudtuk elhinni, hogy tényleg csak a hasa fáj, így elvittük orvoshoz. Persze ott olyan volt mint egy kis angyal, így nem igazán tudtak nekünk segíteni, mert nem látták, milyen is az, amikor igazán tombol. Így hát próbáltunk beletörődni, amit mások mondtak: "Higgyük el, ha elmúlik a hasfájás, akkor nem lesz vele baj."

És tényleg igazuk lett, mert ahogy betöltötte a hét hetet, egy hangja sem volt, csak akkor sírt, ha baja volt, és már azt is ki tudtuk venni, hogy épp mi az a nagy baj. Attól a naptól kezdve rengeteget játszik, és nagyon vidám baba.

Csak azt tudom javasolni mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy a türelem mindent megold. És ezekben a hetekben is feltétel nélkül szeressük a gyermekünket, mert ilyenkor van ránk a legnagyobb szüksége!
(A cikket beküldte: kathlee)



El lehet-e kényeztetni a kisbabát?
Már most rengeteg tanácsot kapok, hogyan ne kényeztessem el leendő gyermekünket... Még nem alakult ki a teljesen 100%-os véleményem ebben a témában, ezért utánaolvastam, el lehet-e egyáltalán kényeztetni a babát azzal, hogy ha sír, akkor a karomba veszem? »

Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik.....
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, mert bizonyára lesznek, akiknek nem fog tetszeni. Úgy érzem, hogy mostanában mintha kicsit átestünk volna a ló túloldalára, már ami a kötődő nevelést illeti. Néha égnek áll a hajam, amikor olyasmit olvasok, hogy... »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.