Kategória: Anyai bánatok

Egyedül lenni

Elhagyott anyuka vagy. Lehet, hogy nem kell várni szánalmat senkitől. Lehet, hogy te tényleg rosszabb vagy, és azért vagy egyedül. Lehet, hogy ha az emberek bántanak, még az sem számít senkinek.
Vagy lehet, hogy Isten más embert akar belőled faragni.


Ha az érzelmeimről írok, az általában olyan, mint az Alkonyat Bellájának ömlengése. De az ember valójában megéli és átéli ezeket, sőt még fájdalmat is okoznak.
Gyerekkorom óta lenn és fent között hullámzok. Amikor ritkán végre boldognak éreztem magam, akkor valami bebizonyította, hogy ez csak illúzió, és valójában nulla vagyok, mindenki utolsója.
Őszinte szándékom volt, hogy szeressem az embereket, de nem volt könnyű, ha kihasználnak, becsapnak és elárulnak. De itt jön képbe az Isten, hogy ha szeretni akarsz, szeress igazán. Azonban ez sosem ment nekem, túl gyenge voltam hozzá.
Szerettem volna szerelmes lenni viszonozva, úgy, hogy valaki igazán szeret, mint én, ahogyan őt. Ez sem jött össze.
Lehet, hogy kiváltság, hogy egyesek mellett egy férfi kitart. Én mindig legbelül úgy éreztem, hogy engem senki nem tud szeretni, és utólag valahol ez mindig be is bizonyosodott.
Nemrég megismertem a kicsi apját. Nem vártam tőle semmit, nem kértem, hogy szeressen, csak egyszerűen jó volt vele (eleinte). Ő egyfolytában mondogatta, hogy szeretlek és elfoglak venni. Megkértem, addig ne mond, amíg valóban nem érzed.
Teherbe estem tőle, nem akartam, de megtörtént. Az abortuszra gondoltam rögtön, mert még diák vagyok.
Ő eleinte könyörgött, hogy tartsuk meg.
Elutaztam hosszabb időre. Ott meggondoltam magam, hogy hátha mégis megtarthatnám a kicsit.
Ekkor már más lett a szava. Azért könyörgött, hogy vetessem el, és miután látta, hogy nem tud rávenni, azt mondta, - Ok, csinálj úgy, ahogy akarsz, de én nem kérek belőle.
Aztán elkezdett bulizni meg inni, és új nőket keresni (megjegyzem 31 éves, dolgozik, én meg 23 éves vagyok).
Néha, amikor elkeseredtem írtam neki. Írtam neki, hogy engem ne szeressen, csak a kicsit. Írtam neki, hogy kisfia lesz. Sosem írt vissza.
Csak a facebookján láttam, hogy partizik, és éli vidáman az életét. Ja és az élet engedi, hogy boldog legyen. Senki nem kéri számon tőle, miért nem kell neki a fia, amikor ez a legszebb dolog az életben.
Engem meg támadnak, a szüleim, hogy egy felcsinált k. vagyok, az évfolyamtársaim, hogy gondolkozhattam volna előbb, és mások is megszólnak.
Az élet igazságtalan, de ne az emberektől várjunk igazságot. Tudom, nehéz tanulni, de tanulnom kell.
Hogy elfogadjam ami jött, és ne rokkanjak bele. Legyek vidám, amennyire csak tudok. És bocsássak meg az apának. Talán egyszer valahol nekem is könnyű lesz, és a fiam hálás lesz az életért.
(A cikket beküldte: levegoviz)



Anyukámnak
Sajnos a sors nagyon messze sodort bennünket édesanyámtól, de mégis a kapcsolatunk ily messziről is erős és elszakíthatatlan. Amikor gyerekek vagyunk, sokszor arra gondolunk, hogy szüleink túl szigorúak velünk, nem engednek a barátainknál maradni addig, ameddig... »
Akadály lehet a meglevő gyerek egy új kapcsolatban?
Mi van akkor, ha valaki nagyon szeretne babát, de a párjának már van a korábbi kapcsolatából (esetleg több is) és emiatt nem teljesülhet ez a kívánság? Mi van akkor, ha telik az idő, de mégis egy helyben kell toporogni és várni, várni, miközben minden régi... »




Minden jog fenntartva © 2023, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.