Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Első hetek az újszülött babával

Út az ismeretlenbe és a rettegés foka. Így tudnám jellemezni az érzést, mikor hazaértünk a kórházból az újszülött babámmal. Határtalanul boldog voltam és közben rettenetesen be is voltam tojva. Ezt a kis életet rám bízta a magasságos, nekem kell rá vigyáznom, az én felelősségem, közben minden egy nagy kérdőjel?!

Persze készültem az anyaságra. Így utólag visszagondolva a nagy készülődés 20%-a a terhességre, 70%-a pedig a szülésre vonatkozott. Ezzel akkor szembesültem, amikor egyedül maradtam a bébimmel otthon. Féltem, rettegtem, hogy valamit rosszul csinálok. Nagy szerencsémre a már babás barátnőim teljesen őszintén elmondták, hogy ők is így éreztek és aligha gondolták tökéletes anyának magukat az első hetekben.

Hamar megnyugodtam, hiszen az egy hetes baba a nap nagyobb részében alszik. Két-három óránként ébredezik, majd vagy éhes lesz, vagy szunyókál még egy kicsit. Mivel születés után az újszülöttek rendre veszítenek a súlyukból, az újdonsült anyukák vesszőparipája ilyenkor a gyarapodás mértéke, így az én legfontosabb problémám is ez lett. Már kommunikált a csöppem a világgal, de ez még mormogásra, szuszogásra, csuklásra korlátozódott. Megtudtam, hogy a babák széklete ilyenkor még lehet feketés, nem kell megijednem ettől sem. A köldökcsonkot fertőtleníteni kellett, minden pelenkázáskor, ebbe hamar belejöttem. A szoptatás, a kezdeti nehézségektől eltekintve, szintén elég jól beindult.

Az első fürdetésre átjött egy barátnőm instruálni minket. Az APA félt ugyan, de hősiesen próbálta intézni a dolgot. Megküzdött a gyógyszertári fürdető hihetetlen állagával, a csúszós bababőrrel, az először lefelé biggyedő, majd kinyíló és ordító babaszájjal. :) Felemelő látvány volt. Ez azóta is az ő reszortja.

Szóval minden szuper volt és harmonikus, békés. Egészen a 3. hétig. Lassan kialakult a seéjjelemsenappalom életérzés bennem. Éjszaka többször felébredt, sírt, sem a ringatás, sem a szoptatás, semmit nem tudta megvigasztani.
Tudom, a babák legfontosabb kommunikációs csatornája a bömbölés. Ez van, ha ezt elfogadjuk, talán könnyebb elviselni is. (Egyébként nem. :))

A 4. héten volt, hogy először teljesen egyedül kiszakadtam otthonról. Az önjelölt pesztrára teljes bizalommal rábíztam a kincsemet és egy órán át szellőztettem a fejem a szabadban. Jól esett, de hamar mérhetetlen vágy serkent bennem, hogy világgá menjek a karomba fogjam a babám. :))))

Minden nap egy meglepetés és kihívás vele. Figyeljük, ahogy egyre jobban felfedezi önmagát, minket, hallgatjuk, ahogy gurgulázik, nevetgél, nyúl a dolgokért, megismer dolgokat. A félelem nem csökkent, csak átalakult. Most már inkább féltem, önmagamban már jobban bízom, de tartok a világtól, a betegségektől. De nem agyalok sokat rajta. Úgy gondolom, a féltés az anyasággal jár. Nem múlik már el soha többé.

Kép: pixabay.com
(A cikket beküldte: babyapocakban)



Amici első négy hónapja
Írtam már két cikket is. Az egyiket arról, hogy mennyire boldog lehetek, hogy rátaláltam Ádusra (férjem) és mekkora boldogság nekünk, hogy állapotos lettem. A másikat a terhességemről és a szülésemről olvashattátok. Hát...bizony annak már négy hónapja, és a mi... »

Tökéletes anya, nő, feleség!
Azért gondoltam, hogy megírom ezt a cikket, mert a sógornőm volt olyan kedves megjegyezni, hogy szalad a ház, teljesen elhanyagoltam magam és különben is líg-lóg rajtam minden, ha meg akarom tartani a férjemet, sürgősen változtassak ezen! »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.