|
Kategória: Egyebek az anyaságról Gyerek-nem gyerekGyereket szülni.Úgy tűnik, az az elvárás, hogy minden nő szüljön. Mert szaporodni kell. Mert belénk van kódolva. Mert ezt várja a társadalom, a barátok, a család. Mi van, ha én nem akarok? Vagy nem tudok? Nem tudom, hogy tudok-e. Egy éve leszünk házasok. Férjem, mindig is azt mondogatta nekem, hogy szerinte én még a kalapjától is teherbe esek, mert biztos nagyon termékeny vagyok. Egy éve nem védekezünk. És nem jött össze. Velem biztos baj van. Az utolsó menzeszem pl. áprilisban volt. Most írunk július. Csalódást okoztam a férjemnek... Elkezdtem kivizsgálásokra járni. Nem elég, hogy rengeteg idő, mire az ember valahova eljut/bejut, ha meg fel akarja gyorsítani, akkor drága, de szörnyen MEGALÁZÓ. Nőiségemben aláznak meg a váróteremben való várakozások, az orvosok és személyzetük lenéző tekintetei, a felírt receptek és a gyógyszerészek tekintetei. Szörnyű az egész. A másik: én 33, a férjem 49 éves. Ha idén szülök is, nem valószínű, hogy a férjem látja felnőtté nőni a gyerekét. Nevelhetem egyedül. A mai világban. Nomeg, sosem éreztem magam anyai beállítottságúnak. Sosem babáztam, sosem olvadoztam mások gyerekeitől. Most sem vágyom gyerekre, nem álmodozom róla, nem tervezgetem a neveket.... Ennek ellenére, hiszem, hogy, ha mégis összejönne, anyává tudnék válni. Akár JÓ anyává is. Biztos szeretném. Minden nőnek kell szülni? Nem hiszem. És a lelkem legmélyén mégis vágyom rá, hogy én is megtapasztaljam. De csak a lelkem legmélyén. (A cikket beküldte: mindegyhogyki)
|