Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Dalok, mesék, versek

Hajba kapott kagyló

Ismét gyermekeknek szóló történetet írok le, ami szintén nem az én szüleményem, viszont a kicsik nagyon imádják a Pöttyös dolgokat, főleg, ha a meséhez előtte még kapnak egy Túró Rudit is. Akkor biztosan szívesen hallgatják végig anyukájuk vagy apukájuk ahogy meséli nekik a Pöttyös történetet.

Aznap egy sziget öblében horgonyzott a Pöttyös hajó, és szinte üres volt a fedélzet. Melák kissé távolabb a hajótól a csónakban halászott Hordó kutya társaságában, a többiek pedig a kabinjaikban tettek vettek. Csak Nyurga volt fenn a magasban. Kifeszített egy kötelet két árboc közé, és azon gyakorolgatott. Úgy egyensúlyozott, hogy egy ernyőt tartott a kezében. Óvatosan lépdelt, néha egy lábra állt és kinyújtotta a karjait. Aztán átvette az ernyőt egyik kezéből a másikba, közben azt figyelte, hogy Melák igencsak nagy lendülettel hadonászik, és Hordó is nagyon csahol. Erősen bosszúsnak látszottak mindketten. Nyurgának azonban nem volt sok ideje azon morfondírozni, mi történhet a csónakban, ugyanis hirtelen kibillent az egyensúlyából. Csak azt érezte, hogy valami kikapja kezéből az ernyőt, ő pedig nagyot bucskázva lefordul a kötélről és zuhanni kezd. Jókorát kiáltott ijedtében, és épp csak az utolsó pillanatban tudott megkapaszkodni. Szerencsére nem esett le, de úgy nézett ki mintha egy madárijesztőt akasztottak volna száradni a kötélre. Ezt nagyot kacagva meg is jegyezte Tücsi, aki elsőként ért fel a fedélzetre:

- Tisztára egy madárijesztő vagy!

- Inkább az a madár ijesztő – helyesbített Pöttyös kapitány, és az árbockosár felé mutatott, ahol egy rémisztően nagy, horgas csőrű, ezüstös fejű sas tanyázott, karmai között Nyurga ernyőjének foszlányaival, amiket nagy lendülettel aprított tovább a csőrével.

- Addig szedjük le Nyurgát, amíg az ernyővel van elfoglalva! – mondta a kapitány, és Tücsivel gyorsan egy létrát tartottak a langaléta kötéltáncos alá. Ekkor bukkant fel Panka vörös lobonca a csapóajtóban. Éppen szárította a haját és fésülködött a hajmosás után, amikor meghallotta a csetepaté hangjait. Ahogyan mászott fel a fedélzetre, kezében volt egy csillogó fésű, és ez nem várt galibát okozott. Hátrahagyva az ernyő cafatait, a hatalmas madár lecsapott, és ezúttal Panka kezéből kapta ki a fésűt, aztán nagy szárnycsapásokkal el is húzott a sziget felé.

- Hurrá, megmenekültünk! – éljenzett Tücsi, Panka viszont nem látszott ennyire elégedettnek. Nem elég, hogy ilyen torzonborz, félig kész frizurával kellett mutatkoznia a fiúk előtt, még a fésűje is odalett. Nála talán csak Melák volt bosszúsabb, aki Hordó csaholásával kísértetve csak most érkezett vissza.

- Olyan kagylók vannak itt, hogy teljesen összegubancolták a hálót. Mindenhová beleakadtak – magyarázta, és mérgében odacsapta a fedélzet közepére a hatalmas gombócot, ami a hálóból keletkezett, és valóban: ott fehérlettek - sárgállottak benne a furcsa, ágas-bogas kagylóhéjak. Nyurga, Tücsi és még Pöttyös Kapitány is segített, de még így is eltelt vele az egész délután, mire kibogozták. Közben elmesélték a kalandot a sassal, és arra jutottak, hogy az ezüstös fejével, és az óriási termetével bizonyára egy hárpia lehetett.

- Jó, a madarat akkor már tudjuk, de miféle fajta lény ez a kagyló? – tette fel a kérdést Tücsi, aki bevallotta, hogy ilyet még sohasem látott. Hosszú, vékonyan elnyúló csigaház, és az alján is meg a tetején is egy-egy sorban, sűrűn egymás mellett kiálló nyúlványok. Pöttyös Kapitány, aki különös gondossággal helyezgette a kagylókat egy ládikába, titokzatosan – tudományosan csak annyit közölt:
- Murex Pecten.

A többiek ettől úgy érezték, hogy most aztán sokkal okosabbak lettek, és csendben tovább bogozgattak. Addig csak, mígnem hatalmasat kordult Melák gyomra. Illik, vagy sem, mindenesetre nekik erről jutott eszükbe:
- Hol van Panka?

Pöttyös Kapitány tudta persze a választ, nem véletlenül dolgozott olyan lelkesen a kagylókkal, de már sejtették a többiek is. Fel is pattantak mindannyian, hogy felkeressék a kabinjában. Panka bizony ott búslakodott, még mindig torzon-borzan. A matrózok nem is igen tudtak, mivel vigasztalhatnák meg - nem úgy Pöttyös Kapitány, aki így szólt Pankához.

- Kedves Panka, egész délután dolgoztunk, és most meglepetést hoztunk neked! – és ezzel átnyújtotta a kis ládikát, benne a kiválogatott, legszebb kagylókkal. A matrózlány arca hirtelen felderült:
- Vénusz fésűk! – kiáltotta boldogan, és örömében még perdült is egyet maga körül.

- Murex Pecten - bólintott Pöttyös Kapitány a többiekre mosolyogva, akiknek csak ekkor esett le igazán, mire is hasonlítanak ezek a furcsaforma kagylók. Egytől egyig, mint valami nagy művész alkotta porcelán fésűk. Panka örömében mindenkinek puszit osztott, még Hordó kutya orra hegyére is, majd miközben egy nagy, letakart tálat vett elő azt mondta:
- Én sem tétlenkedtem idelenn, készült nektek túrógombóc!

Aztán míg a fiúk falatoztak, ő titkon kisurrant, és egy tükör előtt végre megfésülködött.
(A cikket beküldte: Dinoca)



Kiritimati
Ez sem az én tollamból fakadó mese, de annyira megtetszett, hogy nem tudtam kihagyni. Kisfiúknak de lánykáknak is izgalmas a Pöttyös kapitány kalandjai. Ezért bátorkodtam más tollával ékeskedni. Nagyobbacska gyerekeknek, szerintem anyukájuk mesélheti, mert nagyon édes. »

Egy elhagyott gyermek története
Örök vitatéma: kinek van joga dönteni egy gyermek sorsáról? Van egyáltalán bárkinek is joga hozzá? Hogy egy gyermek megszülessen, vagy ebbe a világba tényleg csak akkor érdemes érkezni mikor van, aki felkészült arra, hogy fogadja az érkezőt? Ez a történet egy... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.