|
|
Kategória: Dalok, mesék, versek KiritimatiEz sem az én tollamból fakadó mese, de annyira megtetszett, hogy nem tudtam kihagyni. Kisfiúknak de lánykáknak is izgalmas a Pöttyös kapitány kalandjai. Ezért bátorkodtam más tollával ékeskedni. Nagyobbacska gyerekeknek, szerintem anyukájuk mesélheti, mert nagyon édes.Pöttyös Kapitány maga köré gyűjtötte a tanácstalan legénységet, ők pedig türelmetlen kíváncsisággal várták, vajon erre is tud-e magyarázatot a Kapitány? Nem kellett csalódniuk. - Biztosan emlékeztek, hogy amikor erre a hosszú útra indultunk, azt ígértem csodák várnak ránk a nyugati hosszúság százötvenhetedik és az északi szélesség második fokán. Ezek a tünemények nem jelenthetnek mást, csak azt, hogy közelítünk a célunkhoz, és estére oda is fogunk érni. - Ez valami elvarázsolt hely? – kérdezte Tücsi, némi aggodalommal a hangjában. - Nem egészen, de mindenképpen varázslatos – folytatta titokzatosan Pöttyös Kapitány. - És hogy miért is jöttünk ide, szerintem hamarosan ki fogjátok találni. Addig is arra kérlek titeket, csinosítsuk ki a hajót, és mindenki készülődjön, alkonyatkor vendégünk érkezik. Mindenki izgatottan, várakozással telve kezdett munkálkodni. Melák és Tücsi a fedélzetet súrolta, Panka és Nyurga girlandokat függesztett a hajó oldalára, az árbocokra pedig lampionokat aggattak. A hajó közben haladt, és ahogyan a kapitány mondta, késő délután valóban apró szigetek tűntek fel a látóhatáron. Mire sötétedni kezdett, már egészen közel értek. Amikor a napkorong aranyhidat festett a vízre, a legénység meggyújtotta a mécseseket, Pöttyös Kapitány pedig megkérte Melákot, hogy hozza fel kabinjából a nagy utazóládát. Köréje gyűltek, és már nem is kellett tovább várni. Az egyik sziget felől aprócska csónak közelített feléjük. Oly gyorsan suhant, hogy szinte repült a víz felett. Pillanatok alatt megérkezett. Akkor látszott csak, hogy az egész egy nagyobbacska kókuszhéj. Mellőle repülő halacskák bukkantak elő a vízből. Szivárványszínű buborékok vették körül őket, és virágszirmokat szórtak. A csónakból lepkék reppentek fel, és egy pöttöm kis hölgyet emeltek a fedélzetre. Virágsziromból a koszorúja, áttetsző fátyolból a köpenye, kezében pedig egy kis pálca, rajta csengettyűkkel. A pillangók óvatosan az utazóládára segítették, ő pedig megszólalt: - Üdvözöllek Pöttyös Kapitány, és köszöntelek titeket is – fordult a többiekhez. – Igaz nálunk nincsen hó, és nincsenek fenyőfák, de remélem, kellemesen fogjátok tölteni az ünnepeket! Csodálattal telve állt előtte a legénység, míg Pöttyös Kapitány be nem mutatta a törékeny jelenséget: - Ő Kiritimati, a Karácsony sziget tündére! A tündérke mosolyogva pukedlizett, a társaság pedig kitörő éljenzéssel fogadta, és hirtelen minden egyértelművé vált, amire a hosszú hajózás közben nem is gondoltak. - Hiszen idő közben december lett, hiszen karácsony van! Boldog karácsonyt! – kiáltozták egymás szavába vágva. A nagy utazóládából előkerültek az ajándékok: Melák súlyzókészletet kapott, Nyurga hullahopp karikát és zsonglőr buzogányokat, Tücsi egy hawaii gitárt, Panka igazgyöngy nyakláncot, Hordó kutyus pedig egy kényelemes, bélelt alvókosarat. Persze a matrózok is készültek: Pöttyös Kapitányt egy vadonatúj földgömbbel ajándékozták meg, amit teljes titokban, saját maguk készítettek. Megjelölték rajta azokat a helyeket ahol eddig jártak, minden szigetről és kikötőről színes képeket rajzoltak, és elhelyezték a földgömb megfelelő pontjain. Miután mindannyian békés és boldog karácsonyt kívántak egymásnak, Kiritimati elmondta, délelőtt már titkon felkereste a Pöttyös hajót, hogy lássa, valóban ők közelednek-e. Miután megbizonyosodott felőle, ízletes gyümölcsökből igazi trópusi lakomát készített nekik, ami a parton várja őket. Csónakba pattantak tehát, és a lampionok fényénél a partra eveztek. A különleges, karácsonyi ünnepi vacsora után pedig Kiritimati tündérkét megajándékozták egy igazi, piros-pöttyös kendővel. (A cikket beküldte: Dinoca)
|