Kötődő nevelés! Már a csapból is ez folyik.....

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, mert bizonyára lesznek, akiknek nem fog tetszeni. Úgy érzem, hogy mostanában mintha kicsit átestünk volna a ló túloldalára, már ami a kötődő nevelést illeti. Néha égnek áll a hajam, amikor olyasmit olvasok, hogy például az a jó, ha már azelőtt kielégítjük a baba igényeit, mielőtt elkezdene sírni, nehogy egyetlen percre is sírni hagyjuk szegénykét, mert akkor máris sérül az anya-gyermek kapcsolat. A kiságy meg egyenesen a fűmumus. Éjjelre ott a nagy családi ágy, nappal meg lehetőleg állandóan hordozzuk a babát, hiszen úgy házimunkázni is tudunk. A babakocsit is elfelejthetjük, legyen állandóan testközelben a baba.

Na, de vegyük sorra:
SÍRÁS: Szerintem egy újszülöttnek is kell alkalmazkodnia a családhoz, amelyikbe beleszületett. Az nem megoldható, hogy az anyuka a nap x órájában a pici igényeit lesse, különösen ha van(nak) nagyobb testvér(ek) is. Pláne, ha a nagyobb testvér sem több mint 2 - 2 és fél éves, netán még annál is kisebb. Neki is vannak igényei, nem hallgathatja folyton azt, hogy mindjárt, majd később, várjál már stb. Néha bizony előfordul, hogy a tesók közül az egyik sír – bár a nagyobbik inkább már csak nyafog - hiszen nem tudok osztódással szaporodni, és csak két kezem van. Nyilván nem hagyom órákig bömbölni, de nem tudom az első nyekkenésre felvenni.

HORDOZÁS: Félreértés ne essék, sokat hordozok, mert egy nagyon praktikus dolognak tartom. Mivel a nagyobbik gyerkőc is csak 2,5 éves, hosszabb úton ő ül babakocsiba , a kicsi meg jön a hátamra meitaiba. Gyakran takarítom a lakást hátamon a 10 hónapossal, de azért csinálom, mert muszáj, máskülönben nem tudnám megoldani; és nem azért, mert annyira élvezem a hajlongást és a földön csúszást 8 kg plusz súllyal a hátamon. Egy-egy délutáni játszóterezés után bizony előfodult, hogy sajgott a vállam. Néha igazi megváltás a babakocsi, és ha van választási lehetőségem, hát bizony azt választom.

ALVÁS: Én személy szerint nem tudok aludni, ha mellettem vannak a gyerekek. Nyaralás alkalmával előfodult, hogy egy ágyban aludtunk. Az enyémek izegnek-mozognak álmukban, ketten kétfelől rugdostak. Igenis jó ha van gyerekszoba, mert a szülőknek is kell magánélet. Ez nem azt jelenti, hogy feléjük sem nézek éjjel. Karnyújtásnyira vannak tőlem kétfelől a kiságyak és velük alszok én is a szobában. A pici még felébred szopizni éjjel, de ha jóllakott visszateszem a helyére. A kiságy egyébként jól tud jönni napközben is. Vannak helyzetek, amikor nekem is szükségem van 5-10 perc szünetre (szusszanásra), inkább, mint hogy túlfeszüljön a húr, ilyenkor irány a kiságy mindkettőnek.

Akinek jól esik és bírja, az persze nyugodtan hordozzon sokat, meg aludjon együtt a gyerekkel, de ne ez legyen az etalon és követendő minta, mint anno a 3 óránkénti etetés. Ne legyen az az anyuka szívtelen és rideg, aki kiságyat és babakocsit használ és akin nem lóg egész nap rajta a gyerek. Szóval szerintem ebben is, mint minden másban: jó, ha megtaláljuk az arany középutat.
(A cikket beküldte: miracska1979)



Mama, szeretlek!
A szeretetről, a boldogságról, az elmúlásról, az élet mindenkori hálájáról! Az anyaságról, az én mamámról! A köszönetről, amivel tartozom, s tartozol te is....! Az év minden napján, jusson eszedbe a szeretet szó, s mint érzés váljon valóra hálád! Tedd a szót... »
Örökbefogadás - ahogyan én látom
Sajnálattal tapasztalom mostanság, milyen sok ember idegenkedik az örökbefogadástól. Sőt, sokan egyenesen irtóznak a gondolattól. Ezt nem hittem volna, számomra meglepő és furcsa, hogy vannak, akik inkább szenvednek a gyermektelenség okozta fájdalomtól, mintsem... »




Minden jog fenntartva © 2022, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.