Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Dalok, mesék, versek

Mese az elveszett kis sárga autóról

Anya mesél. Szereted, amikor anya ölében ülsz és mesél neked. Hallgatod és szép csendesen figyelsz. Ez a mese Pécelen született, egy homokozóban talált kisautóról. Nyaraltunk, ez volt életed első nyaralása. Utána születtek sorban a mesék anyától. Rövidkék, de szereted őket. Ilyen mese ez is és az oroszlános is, hogy csak párat említsek.

Az én mesém is kezdődhetne úgy, hol volt, hol nem volt... Egy meleg nyári napon ültünk a homokozóban Pécelen. Itt nyaraltál velünk először. Néztelek, ahogyan játszol és mesélsz. Egyszer csak a lapát, mellyel igyekeztem minél több vizes homokot tenni eléd, beleütközött valamibe. Gyorsan kiástam, nehogy olyan dolog legyen, ami nem neked való. S láss csodát nem volt más, mint egy sárga kisautó… Az, amiről a mesém szól most…
Volt egy kisautó, aki nagyon boldog volt, mikor elhozták a játékboltból. A játékboltban többi társával várta, hogy valaki megszeresse. S mikor ez az autó meglátta új kisgazdáját megörült. „Végre!”– gondolta. Kis barátja mindenhová magával cipelte… játszottak a nappaliban az asztalon, a kanapén, a konyhában a szekrényen, a gyerekszobában a szőnyegen. Volt katasztrófa, ütközés, de mindig szerencsésen megúszta.
Barátja még az óvodába is magával vitte, ahol a szekrényben várt rá. A játszótéren a homokban építettek a kisfiúk neki autópályát.
S egy szép napon sok más játékkal együtt becsomagolták. Ő megijedt, de mikor kis barátja elővette megnyugodott. „Hiszen” csak utaztunk- gondolta.
A nagy nyaralásban és játékban egyszer csak elmerült a homokban. Nem aggódott, tudta, hogy nem lehet baj. Hiszen volt már ilyen. De hiába várta, hogy kiássák… nem történt semmi. Pedig lehetett hallani a keresés hangját, a sírást, hogy elveszett. Ő hiába próbált kiabálni. Hiszen csak egy kisautó… Nagyon elszomorodott. Nem tehetett mást csak várt… csak várt…
Biztosan nagyon megörült, mikor észre vette, hogy ott kutatok körülötte. S akkor mennyire meglepődhetett, mikor letisztogattam. S lámpájával már láthatott téged. „Hiszen nem az én kis barátom vagy” –gondolhatta. S te mikor kezedbe vetted, vinni kezdted. Kerestél neki egy padot ott Pécelen és akkor kipróbáltad. Gurult. Milyen vidáman is szaladtak a kerekei. Élveztétek mindketten. Jól megnézegetted magadnak. Kereke, lámpája, ajtaja. S berregtél, ahogyan azt illik. Aztán elmúlt a nyaralás, hazajöttünk. De a Sárga kisautó utazott velünk a kutyusos hátizsákodban. Sőt még agy nagyobb utazásra is elvitted magaddal. Egészen Horvátországig.
S most hol van ez az autócska??? Ott ül a többiekkel a polcodon és várja, mikor játszol vele. Úgy gondolom nagyon boldog, mert te vigyázol rá, hogy ne legyen megint szomorú.
(A cikket beküldte: Serry)



Hajba kapott kagyló
Ismét gyermekeknek szóló történetet írok le, ami szintén nem az én szüleményem, viszont a kicsik nagyon imádják a Pöttyös dolgokat, főleg, ha a meséhez előtte még kapnak egy Túró Rudit is. Akkor biztosan szívesen hallgatják végig anyukájuk vagy apukájuk ahogy meséli nekik a Pöttyös történetet. »

SMA - egy gyógyíthatatlan genetikai betegség - ÚJRAKEZDÉS
Hogyan lehetséges feldolgozni egy gyermek elvesztését?! Azt hiszem sehogyan! Talán inkább valahogyan túl lehet élni, ha akarja az ember és, ha van mellette valaki aki támogatja, szereti és megérti. Akkor talán idővel enyhül egy kicsit a fájdalom! »





Minden jog fenntartva © 2018, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.