Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ




Kategória: Egyebek az anyaságról

Most már tudom, a legjobb dolog anyának lenni 2.

Ahogy ígértem, megírom, mi történt velünk azóta, hogy megírtam az első cikkem, sok minden, és úgy érzem leginkább jó dolgok. Köszönhetően olyan embereknek, akik nagyon sokat segítettek nekünk, és nagyon hálás vagyok érte. Nem gondoltam, hogy ha megírom a folytatást, ennyire pozitív lesz.
Hát akkor kezdem is.


Valahol ott hagytam abba, hogy anyukámék nem akarták kifizetni a lakást, ami így is történt, megkértek, hogy a gyerekkel menjünk anyaotthonba.
El is kezdtem keresni anyaotthonokat, de mindenhol nagyon hosszú volt a várakozás, egy volt, ahol mondták, hogy pár hét és mehetünk, megbeszéltem anyuékkal, de persze fel tudtam volna robbanni, annyira mérges voltam rájuk.
Volt is sok vita, veszekedés ebből, hogy hogyan tehetnek ilyet velem, meg az unokájukkal.
Ahogy közeledett az idő, hogy költöznünk kell, egyre kétségbeesettebb lettem, hogy nem akarok menni, mi lesz velünk ott, féltem az egésztől, nehezen tudok alkalmazkodni, és többen lettünk volna egy szobában, azt is nehezen tudtam elfogadni, nem akartam.
Beszéltem anyuékkal, hogy nem akarok menni, hogy félek az egésztől, de ő azt mondta, hogy a párjával kell ezt megbeszélnem, ő nem tud mit csinálni, na nem, azt már nem, nem fogok könyörögni, neki kellene kiállnia mellettünk, neki kellene megmondania, hogy nem engedi, hogy elmenjünk.
Sokat jártam akkoriban a barátnőmhöz, tudta mi a helyzet velünk, amikor csak tudtam mentem hozzá, ott legalább jól éreztem magam, és elmondhattam valakinek, hogy mi bánt, mi fáj, mert persze akkor még nem tettem túl magam, a Máté apukáján sem.
Mondta, hogy kiköltöznek Szigetszentmiklósra, és, hogy az lenne a legjobb ha keresnénk egy kis lakást, és mi is oda költöznénk, persze, de jó lenne, de miből? Miből fizessem ki a kauciót, és utána a bérleti díjat?
Kitalálták a férjével, hogy kell úgy is nekik valaki, aki takarít náluk, meg segít amiben szükség van, és akkor így megoldjuk, kifizetik nekem a lakást, én meg átjárok hozzájuk segíteni, így ki tudom fizetni majd a lakást.
Így is történt, elég hamar sikerült mindent elintézni. Anyámék nem örültek neki, bár nem értem miért, az volt a lényeg, hogy elmenjek, nem? Akkor miért kellett megbosszulni? Most nem írom le, hogy mivel, de nagyon csúnyán viselkedtek velem utána.
Kiköltöztünk Szigetszentmiklósra, már itt lakunk, jól érezzük magunkat, a babám már 8 hónapos édes kincs, nagyon szeretem, és érte mindent megteszek.
(A cikket beküldte: Liviaa)



A keserűségből, fájdalomból tanultam….
A keserű gyermekkor megtanított arra, hogy tudjak megbocsájtani és ezáltal még jobban szeretni. Nálam érvényes a mondás: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel... Vannak, akik gonosznak születnek, de ők is emberek. »

Angyalka született
Egy 11 hetes terhesség története, a kezdeti örömtől egy újabb angyal megszületéséig. Kérdések amiket maga után hagyott és amire nincs magyarázat. Hogyan éljem/éljük túl a történteket? Mikor fogom elfelejteni, vagy egyáltalán el kell-e felejteni a történteket? »




Minden jog fenntartva © 2021, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.