Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egyebek az anyaságról

Tanács örökbeadóknak és örökbefogadóknak.

Elmesélem az én történetemet. Remélem, megfogadjátok a tanácsaimat, mivel ez mindkét fél számára fontos lenne. Biztos itt is kapni fogok jót és rosszat egyaránt, de én csak egy kis segítséget szeretnék nyújtani azzal, hogy megosztom veletek, hogyan lehetne egy örökbeadás folyamatát együttérzővé és bonyodalommentessé tenni.

Amit most itt "röviden" leírok, az velem történt/történik meg és ezt csupán azért írom le, hogy erőt adjak az örökbeadóknak és az örökbefogadóknak. Lehet, hogy emiatt sok kritizáló levelet fogok kapni, de vállalom a következményeket.
A történet a következő. Egy komolynak induló kapcsolatban bármi megtörténhet. Még az is, amire az ember nem számít. Így voltam ezzel én is, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Mivel NAGYON ellenzem az abortuszt, így a magzat életben maradt, és mivel az orvoshoz is kicsit később mentem a kelleténél, a magzat napról-napra fejlődött tovább bennem. Az anyagi helyzetem miatt, meg még sok más dolog miatt is arra jutottam, hogy más megoldás nincs, csak az örökbeadás. Mivel az idő is gyorsan telt és már november hónapot írtunk, feljelentkeztem egy ismert közösségi oldalra egy kérdéssel, ami akkor némelyik embernél igen nagy felháborodást keltett. Kaptam jót és rosszat egyaránt.
A végén már fel se mentem az oldalra, gondolván, úgy is csak negatív hozzászólásokat kapok, de a kérdésemre valahogy nemigen kaptam választ. Már január közepe fele volt, amikor kaptam egy e-mailt egy hölgytől, hogy aktuális-e még az örökbeadás, mivel ő és férje szívesen örökbe fogadnák a bennem egyre gyorsabban fejlődő magzatot. E levél elolvasása után hatalmas kő esett le a szívemről, mivel tudtam, hogy ha ők valóban örökbefogadnák a babát, nem kellene alapítványokhoz fordulnom segítségért és még a baba se kerülne intézetbe. Felvettük a kapcsolatot, MSN-en rengeteget beszéltünk, és komoly ismeretséget kötöttünk, majd a következő hónapban találkozót beszéltünk meg.
Itt megjegyezném, hogy ők nagyon féltek, mivel már előttem egy hölgy ígért nekik babát, csak miután találkoztak, a hölgy eltűnt. A találkozó megtörtént, nagyon jól sikerült.
Ők is "megnyugodtak" és én is. Azért írtam idézőjelbe, hogy megnyugodtak, mert nagyon sokat kellett nekik mondanom, hogy bízzanak bennem, nem fogok lelépni, nyugodtak lehetnek. Jött a március, újabb találkozás. Megemlíteném, hogy az elején tudatlan voltam és rettentően féltem, hogy most mi lesz? Egymást nyugtattuk azzal, hogy nem lesz semmi baj, minden rendben lesz. És most szeretnék pár szót szólni a leendő örökbeadókhoz! Tudom és hallottam róla, hogy nem egyszerű olyan embereket találni, akik valóban méltóak arra, hogy örökbe fogadják a babát. Itt most konkrétan a viselkedésre és a jó modorra gondoltam.
Ha már találtál egy párt, aki valóban gondoskodna a babáról, akkor minden alkalommal, amikor csak teheted, biztasd és nyugtasd meg őket, mert szükségük van rá. Én is ezt teszem. Akárhányszor beszélek velük MSN-en, mindig leírom, hogy mennyire szeretem őket, és hogy sokat gondolok rájuk. Az elején én is biztattam őket, hogy megnyugodhatnak, nem fogom magam meggondolni.
És most eljutottam odáig, hogy most már hisznek nekem és látják, komolyan gondoltam az örökbeadást. Szóval biztatni kell őket, hogy komolyak a szándékaid és hogy kitartasz mellettük. Most, hogy már lassan szülni készülök (vagyis készülünk), jóval többet tudok, és nem félek semmitől. Hála az örökbefogadóknak. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Nemcsak a babáról, hanem rólam is gondoskodnak.
Most az örökbefogadókhoz szeretnék pár szót szólni. Kedves örökbefogadók! Mi nekünk, örökbeadóknak egy ilyen komoly döntés után megértésre és szeretetre lenne szükségünk. Ezért kérek minden örökbefogadót, hogy ha találtak egy örökbeadót, akkor legyenek hozzá kedvesek és éreztessék vele, hogy érte is ugyanúgy aggódnak, mint a babáért. Ez nekünk nagyon sokat jelent. Tudom, hogy a baba az első helyen van, de pár kedves szó és egy kis odaadás, nyugtatás nagyon jólesik ilyenkor.
Hála Istennek, az én babám leendő szülei egy angyalok. Nagyon aggódnak értem is és a babáért is. Nemcsak az egészségemért, hanem még a lelki állapotom miatt is aggódnak. Bár mind a ketten tudjuk, ők is és én is, hogy a szülést követően nekem nem lesz könnyű ezt feldolgozni, de ERŐSÍT AZ A TUDAT, HOGY A BABA CSODÁLATOS EMBEREKHEZ KERÜL, JÓ HELYRE. AHOL NAGY ODAFIGYELÉSSEL ÉS BOLDOGSÁGGAL FOGJÁK FELNEVELNI. Ezért vagyok én lelkileg erős és nyugodt.
Bátran rájuk merem bízni a babát, mert tudom, hogy megbízhatok bennük. Hogy náluk jobb nevelőszülőket nem találhattam volna az egész országban. Lehet, hogy ez most egy kicsit túlzásnak tűnik, de el nem lehet mondani, hogy mennyire szeretem őket, és hogy mennyire hálásak vagyok nekik a támogatásért, amit tőlük kapok. Mindenkinek köszönöm szépen.
(A cikket beküldte: Vidorinka)



Szemem fénye - avagy egy Down-szindrómás kisfiú
2007. május 10.-én gyönyörű kisfiam született. Rövid időn belül kiderült: Down-szindrómás... Rövid történet egy érdekes betegségről, amivel viszonylag könnyű együtt élni, ha már sikerült túl lépni az első megrázkódtatásokon... »

Szoptatás kontra tápszer
Anyatej vagy tápszer? Egy olyan téma, amivel kapcsolatban már sok vita kirobbanását tapasztaltam itt a Hoxán. Elszomorító látni, hogy anyák, akik gyermekeket nevelnek, egy másik anyát szidnak. Ilyenkor az jut eszembe, mi lenne, ha ezt a gyermekük látná...?... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.