Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kezdődik az iskola

Ahogy fogyatkoznak a nyári napok, úgy gondolunk egyre többet az iskolakezdésre. Ez némely családnak komoly anyagi kiadást jelent, ha 3-4 iskoláskorú gyermekük is van. Ha kevesebb gyermek van, de a szülők nem állnak úgy anyagilag, nem kevésbé megterhelő az iskolakezdés.

Izgalom mindenképpen fokozódik, ahogy telnek a napok. Ha az óvodás vális iskolássá, természetes, hogy nagy izalommal várja, hogy milyen is lesz az iskola. Milyenek lesznek az osztálytársak, milyen lesz a tanítónéni. Ezer meg ezer kérdés merül fel naponta. A szülő ugyanúgy izgul, mint csemetéje. Az óvodába már beilleszkedett gyermeke, nem volt gond vele, de az új környezet mindig új problémákat vetít előre. Hogyan illeszkedik be a gyermek az új környezetbe. Befogadják-e az osztálytásai - akik ugyanezekkel a problémákkal viaskonak -, lesz-e a tanítónéni oly elfogulatlan, hogy minden gyermeket tárt karokkal fogad; átsegítve ezzel az első pár nap nehézségein.
Ha megvolt az évnyitó, megtudtuk, melyik osztályba fog járni gyermekünk, bemutatkozik az osztályfőnök, bemutatkoznak a gyerekek. Megkapjuk a könyveket, amely ezer új és érdekes felfedeznivalót tatogat a gyermek számára. Alig várja, hogy hazaérjünk, máris lapozgatni kezdi könyveit, kérdezget, mi pedig halk sóhajjal csak annyit jegyzünk meg magunkban: - remélem, ez a lelkesedés a későbbiekben is megmarad.
Sok múlik az iskolán, a tanító néni hozzáállásán, de ugyanekkora a felelősség a szülő részéről is. Mindenképpen együtt kell működni az iskolával. Ez a gyermek érdeke. El kell menni a szülői értekezletekre, fogadóórákra. Ha rendszeresítve van az üzenőfüzet, napi szinten is tartani tudjuk a tanítónénivel a kapcsolatot. De túlzásokba természetesen egyik alkalommal sem szükséges esni.
A szülői értekezleten általában az osztály egészét értékeli a tanítónő. Elmondja, milyen elvárások vannak, mire lehet számítani az iskolaévet illetően: kirándulás, évközi szünetek, továbbképzések, stb. tekintetében.
Ekkor lehet dönteni arról, járatjuk-e csemeténket még különórára, különtornára, különnyelvre, zenére, balettra, ezerféle jónak ígérkező, de a gyermeket plusztban leterhelő, nem kevés pénzbe kerülő órára. Elsőben talán célszerű lenne, ha megfigyelnénk, mit bír el gyermekünk még a tanulás mellett. A szülő általában saját meg nem valósított álmait próbálja gyermekén keresztül elérni. Azonban nem minden 6-7 éves gyermeknél lehet már azt tudni, mihez van kedve, mihez van tehetsége. Nem vagyunk lekésve semmiről. Csak azért, mert a szomszédék Pistikéje már jár külön angolra, meg a másik szomszéd Ilikéje balettra és zongorára, nem kell a gyereket kimerülésig leterhelni. Úgyis jelezni fogja, ha szeretne ezt-azt megpróbálni. Igen. Hagyjuk, hogy próbálkozzon, ismerkedjen az adott lehetőségekkel. Akkor tudjuk felelősséggel eldönteni, ha mindenképpen járatni szeretnénk, mi lesz alkatának és tehetségének a legmegfelelőbb.

De így, a legelején még boldogan nézegetjük gyermekünkkel együtt a frissen vásárolt füzeteket, kiegészítőket, hőn áhított táskát. Nemsoráka a könyvek is a birtokunkba kerülnek, akkor némi nosztalgiával szagoljuk meg - a nyomdaszag soha el nem múló emlékével. Átlapozgatjuk őket és megállapítjuk, mennyit változott a világ. Néha kétségeink támadnak, hogy ezzel, vagy azzal a tanítási módszerrel lehetett-e könnyebben elsajátítani a tudást.
Valahogy mindig úgy érezzük, az volt az igazi, amely módszer szerint mi tanultunk. Aztán, karácsony táján, amikor csemeténk felolvas egy rövid kis szöveget, megnyugszunk. Ezzel a módszerrel is megtanul olvasni.

Még egy fontos dolgunk akad, így iskolakezdés előtt:
A nyár végén folyamatosan beszerzett füzetek, tollak, egyéb felszerelések mellett fontos, hogy az újdonsült kisdiákot, vagy épp az iskolapadba visszatérő tanulót lélekben is felkészítsük a rá váró olyan embert próbáló feladatokra is, mint amilyen például a kora reggeli kelés.

A nyári szünetben a gyermekek rendszerint később kerülnek ágyba, s így reggelenként tovább is alszanak, mint az év többi napján. A University of Florida kutatói szerint azonban ezt a folyamatot az ősz elérkeztével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba terelni.

Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladatunk a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus.

Féltés, aggodalom, büszkeség kavarog a szülőkben, amikor először látják a komoly kék-fehér ünneplőbe öltözött gyermeküket a tanító néni mellett.

Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató
(részlet)

Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?

A takács, a
kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk
(A cikket beküldte: Rozália)



Gyermekünk óvodában, avagy hány évesen engedjük iskolába?
Minden gyermek életében eljön egyszer az az idő, amikor már nem lehet óvodás, ahol egész napját a csoporttársaival tölti el, ahol önfeledten játszhat, csintalankodhat. De kérdés, hány évesen jön el ez az idő. Engedjük-e gyermekünket már 6 évesen a kötelességgel... »

Egy pár elnyűtt papucs
Úgy vélem, a szülés utáni depresszióról sokkal többet kellene beszélni. Első kislányunk születése után kemény próbatétel volt számomra ez az állapot. És most, második kislányunk születése után sajnos újra "meglepett". Igyekszem javítani az állapotomon. Kavargó... »




Minden jog fenntartva © 2020, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.