Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Segélykiáltás gyermekeinkért! – Nyílt levél

"Ennek következménye volt az, hogy gyermekeinket több éven keresztül kudarc, sikertelenség érte, esetleg több tantárgyból is megbuktak, mire végre felismerték ennek okát illetve a probléma súlyosságát"

Az elmúlt hetekben lehetett olvasni a Vas Népe hasábjain az Oktatási és Kulturális Minisztérium propagandaanyagát „ Nem veszhet el egyetlen gyermek sem” címmel, amely többek közt az iskolai integráció szükségessége mellet érvelt. A tervek szerint – az oktatásfejlesztési program keretén belül - integrált oktatásban részesülnének a beszédfogyatékos, a pszichés fejlődési zavarú gyermekek is. Mint ilyen fogyatékkal rendelkező gyermekek szülei, úgy látjuk, hogy ismételten olyan döntések fognak születni, amelyeket nem előzött meg alapos vizsgálat. Ezért szeretnénk - még talán időben - reagálni a cikkben megjelentekre, s szavainkat, mint segélykiáltást, reméljük, meghallják.

Gyermekeink a kőszegi Beszédjavító Általános Iskolába járnak, ahova olyan beszédfogyatékos gyermekek kerülnek felvételre, akik beszédészlelési zavarral, beszédhibával, dislexiával, disgraphiaval, discalculiával, szövegértési nehézségekkel és sajátos helyzetükből kifolyólag magatartási problémákkal is küzdenek. Az intézménybe sokáig az egész országból érkezhettek gyermekek, mivel egyedül ez az iskola rendelkezik kollégiummal. Így a távolabb lakó gyermekek nemcsak délelőtt részesülnek szakszerű ellátásban, hanem délután is, amikor nevelőtanárok segítik őket a tanulásban. A kollégista gyermekek hétvégeken utaznak haza. A múlt idő sajnos annak köszönhető, hogy ettől a tanévtől már csak a megyéből vehet fel az iskola gyerekeket, mivel a megye fenntartásában van ez az intézmény. Számunkra érthetetlen, hogy az országban egyedülálló ilyen intézmény miért megyei fenntartás alatt van, miért nem országos fenntartású? Szerencsére azonban itt is meg lehet találni a kiskaput, mint már sikerült egy más megyéből származó szülőtársunknak: a saját megyéje átvállalta a gyermekük fenntartási költségeit, így az ő gyermekük is végre ide tud járni. De mindenki ilyen szerencsés lesz? Minden megye átvállalja a költségeket? Hát ebben nem vagyunk biztosak!

Az iskolába azonban még így is nehéz bejutni, túljelentkezés van, helyhiány miatt helyeznek gyermekeket várakozási listára.

S miért fontos, miért akarjuk, hogy gyermekeink ide bejussanak, itt tanulhassanak? Mert a mai nevelési- pedagógiai rendszerben vagy nem ismerik fel időben a beszédfogyatékosságot gyermekeinknél, vagy megpróbálják a „felmagasztalt” integrált oktatás kereteiben orvosolni a problémájukat. Ennek a következménye volt az, hogy gyermekeinket több éven keresztül kudarc, sikertelenség érte, esetleg több tantárgyból is megbuktak, mire végre felismerték ennek az okát, illetve a probléma súlyosságát, s ebbe az iskolába javasolták gyermekeinket.

Szerencsésebb szülőtársaink már itt kezdhették el a gyermekeikkel az első osztályt, míg többségünk - a fogyatékosság súlyosságának késői felismerése miatt - csak a 3., 4. évfolyamtól vagy még későbbtől kerültünk ide. A mi gyermekeinknél is igaz, hogy minél később kezdik meg a megfelelő terápiát, annál nehezebben lehet orvosolni a bajt. De ami a legborzasztóbb az egészben, az a pár év, és az a tortúra, amit végigjárunk gyermekeinkkel, mire végre ide kerülhetünk. A folyamatos kudarc, amit mi szülők is átélünk gyermekünkkel, az iskolában elhangzott mondatok: „a gyerek lusta”, „a gyerek lassú”, „a gyerek buta”, és még sorolhatnánk. A másik oldalról látni gyermekünk szenvedését, hallgatni sírását, ha a tanulásra kerül a sor, s rövid időn belül gyermekünk megutálja az iskolát, a tanulást. Örülhetnek azok a szülők, akik megússzák ezeket az éveket úgy, hogy magatartási probléma nem alakul ki gyermekeiknél.

A probléma felismerése után a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság javaslatára bekerülhettünk a kőszegi Beszédjavító Iskolába. Itt gyermekeink az integrált oktatásban adható heti 2 óra helyett, heti 4-5 óra fejlesztést kapnak, mellette a normál tanterv szerint tanulnak a szövegértést - tanulást segítő módszerekkel. Az iskolában kompetenciaalapú oktatás van magyar, matematika és német tantárgyak esetén A tanulást az is segíti, hogy kis létszámú osztályok vannak: 12-16 fő. Gyermekeink a vizsgálóbizottság javaslatára mentesülhetnek bizonyos tantárgyak esetén az osztályozás vagy pl. az írásbeli felelés alól. Mindez elősegítette, hogy a kudarc helyett végre siker érte a gyermekeinket, kivirultak, örömüket lelik a tanulásban, képessé válnak, váltak a továbbtanulásra. Az iskola tanulóinak nagy része a szakiskolákban tanul tovább, de többen szakközépiskolát vagy gimnáziumot is végeznek. Vannak olyanok is, akik a felsőoktatásban is sikeresen megállták a helyüket.

Most azonban újból a régi veszély fenyeget! Megindult az a folyamat, hogy gyermekeinket visszaintegrálják a régi 30 fős osztályokba, s újból heti 2 órában próbálják fejleszteni őket. E cél érdekében az iskola összes tanulóját a vizsgálóbizottság behívatta, behívja felülvizsgálatra – mely ezekben a hetekben zajlik -, s igyekszenek állapotukat enyhébb fokúnak megállapítani, s ezáltal a visszaintegrálásukat elősegíteni. Persze mi szülők fellebbezhetünk a vizsgálat eredménye ellen, de ha közben – mint ahogy a hír járja – ellehetetlenítik ezt az iskolát, akkor mit érünk el vele! Csak itt kaptak gyermekeink esélyt úgymond az „életre”, itt tudtak végre mosolygós, sikereket elérő gyermekké válni. S most ezt akarják ismét elvenni tőlünk!

Ha ezt az integrációt tényleg megvalósítják, akkor az újságcikk címét: ” nem veszhet el egyetlen gyermek sem”nyugodtan átírhatjuk a következőre: el fog veszni több száz, esetleg több ezer gyermek!!! Gondoljunk csak bele: ebbe az iskolába kb. 220 tanuló jár, s pár év alatt ez a szám mennyivel nő, főleg ha a cikkben szereplő finnországi esetet nézzük, ahol az oktatásfejlesztési program sikeréhez 27 év kellett. Addig mi lesz ezekkel a gyerekekkel?

Nem értjük, miért ne lehetne fordított a sorrend, ha majd megvalósítják a pedagógiai reformot, és sikeresen működik, akkor nem érne rá ezeknek a gyerekeknek a beintegrálása? Miért kell egy teljes generációt feláldozni?

Amit a magyar pedagógia módszertani korszerűsítésének a céljaként fogalmaztak meg, hogy ne vesszen el egyetlen gyerek sem, bármilyen képességekkel és bárhonnan is érkezik az iskolába, így csak szép, hangzatos szlogen marad, közben a hátrányos helyzetű gyermekek létszámát növelve, a továbbtanulástól, az életben való boldogulástól fosztjuk meg őket.

A kőszegi Beszédjavító Általános Iskolába járók szüleinek nyílt levele.
(A cikket beküldte: ildi-viki)



Kezdődik a tanév
A cikkben közvetlen stílusban szeretném gondolataimat megosztani az általános iskolás tanulók szüleivel az iskolai élet dolgairól. Első témaként a most iskolába lépő első osztályosokkal kapcsolatos, általam fontosnak tartott szempontokra irányítanám a 6-7 évesek... »

A hét napjainak a neve
Hétfő, kedd, szerda... ebbe már egy hároméves gyerek sem zavarodik bele. De miért pont hétfő? Van köze a hét fő napjához? Vagy esetleg máshol kell keresnünk a magyarázatot? Egyáltalán, mióta nevezzük így a hét napjait? »





Minden jog fenntartva © 2019, www.anyalettem.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) anyalettem.hu | WebMinute Kft.